Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-09 / 12. szám

A RÁKÓCZI­­EMLÉKÉRME A XVII. század végén a Habs­­burg-hatalom abszolutizmusa Ma­gyarország minden társadalmi osztályát sújtotta. A mértéktelen adóterhek, a katonai beszálláso­lás, majd a török kiűzése után a végvárak elbocsátott katonaságá­nak létbizonytalansága országos méretű mozgalomhoz vezettek, amelynek vezetőjéül az éppen lengyel emigrációban élő II. Rá­kóczi Ferencet sikerült meg­nyerni. Rákóczit rendkívüli egyénisége, családjának hagyományai, szemé­lyes sérelmei egyaránt predeszti­nálták erre a szerepre. A szabadságharc története is­mert. Rákóczi-életrajz legutóbb R. Várkonyi Agnes és Köpeczi Bé­la tollából jelent meg, s ma már a fejedelem Vallomásai is hozzáfér­hetők magyar nyelven. A Rákóczi-kor a magyar pénz­verésben is külön fejezetet alkot: jellegzetes rézpénzeit, a felira­tukról „libertások”-nak nevezett érméket művészi szépségük, vál­tozatosságuk miatt is nagyra ér­tékeli a numizmatika. Rákóczi tiszteletére 1935-ben, a Rákóczi-emlékév alkalmából ad­tak ki először emlékpénzt, két pengő értékben. Az 1976-ban kibocsátott 200 fo­rintos ezüst emlékérme Rákóczi születésének 300. évfordulója al­kalmából jelent meg. Az előlapon MAGYAR NÉP­­KÖZTÁRSASÁG köriratban fent 200 értékjelző, alatta FORINT fel­irat, ez alatt Rákóczi címere, két­oldalt 6—6 díszítő levéllel övez­ve, a címer alatt az 1976-os év­szám látható. Az előlapot Csúcs Viktória tervezte. A hátlapot II. Rákóczi Ferenc balra tartó lovas alakja uralja. A fejedelem bal kezében buzogányt tart. A ló előtt két zászlóvivő, mögötte három talpas harcos ha­lad: alakjukat részben takarja Rákóczi mása. Alul két sorban a PRO PATRIA ÉT LIBERTATE jelmondatot helyezte el a tervező, Kiss Nagy András. LIENERNÉ KRASZNAI KRISZTINA Ml ÚJSÁG A POSTÁN? címmel adott ki tájékoztatót a Magyar Posta a postaforgalom, a vezetékes és vezeték nélküli táv­közlés szakmai híreiről és olyan „összpostai” témákról is, amelyek a nagyközönséget közvetlenül is érintik. Évfordulónaptárt is kö­zölnek, melyből megtudjuk, hogy hazánkban száz esztendeje, 1884. szeptember 10-től engedélyezték a nyilvános távbeszélő-állomások felállítását, 50 éve, 1934. április 7- én lépett működésbe a budapesti pontos idő szolgálat, a rádióban szintén ötven éve április 24-én hangzott el az első viaszlemezre felvett beszéd, ekkor indult meg a rendszeres rövidhullámú adás és május 6-án jelent meg az első magyar bélyegblokk: a LEHE (Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete) II. országos kiállítása alkalmával. A Mi újság a Postán? érdekes esetet is közöl egyik ügyfelének levele kapcsán, aki megírta, hogy a Magyar Televízió Leg ... leg ... leg ... című közkedvelt vetélke­dőjén bemutattak egy levelet, amelyet a francia posta jóvoltából 13 bélyegzővel „ékesítve” kapott kézhez a címzett. A levél írója ekkor határozta el, hogy ő a Magyar Postát teszi próbára. 1983. július 18-án fel­adott egy levelet a következő címre: Tatragi Dávid, feltaláló úr­nak, Budapest, Hunyadi 2. A levél címzettje költött személy volt. A címben megjelölt utcából, útból, térből stb. az irányítószámjegyzék szerint — 19 van Budapesten. Mi­után a feladó csak Hunyadi 2-t jelölt meg közelebbi címként, bí­zott abban, hogy a postások vala­mennyi szóba jöhető címhelyen megpróbálják megkeresni a cím­zettet. így is történt! A levél vala­mennyi budapesti kézbesítő hiva­talnál megfordult, amelyiknek kézbesítési körzetében Hunyadi utca, út, tér stb. van. Megkeres­ték a Találmányi Hivatalt is, hát­ha a feltalálót ismerik. Persze hiába! A levél a 19 bélyegzővel visszaérkezett a feladóhoz, s így felülmúlta a Francia Posta „sport­teljesítményét” (s még több feles­leges munkát adott a derék postá­soknak!) —h — KÖNYVESPOLC Kevesen tudják ma már, hogy Szemere Bertalan, a Kossuth-kor­­mány belügyminisztere nemcsak reformpolitikus, hanem népszerű író is volt. „Utazás külföldön” cí­mű izgalmas útinaplója, mely a Helikon Kiadó gondozásában je­lent meg, jellegzetes írás: egy de­mokrata és republikánus hajlamú, könyvszerető és minden új érték iránt fogékony ember világképe sejlik föl lapjain. „Vizsgálni min­denütt azt kell mi ott, s mindet ott, hol az legjelesebb ... Én Né­metföldön különösen a népiskolá­kat, Franciaországban a nyilvános életet, Nagy-Britanniában a fog­házakat s népjellemet, Helvéciá­ban a természetet választanám azon fénypontul, mi körül egyéb tárgyak csoportozatai összegyűl­nek ...” — írja Szemere. Szinte példátlan sikert jelentett Szemere 1840-ben megjelent könyve, rekordpéldányszám fo­gyott el belőle, a reformkori fia­talság alapvető olvasmányélmé­nyévé vált: egy forradalmár nem­zedék jellemző megnyilatkozása­ként értékelték, miként más cent­ralisták, Eötvös, Trefort, Pulszky naplóit is, hiszen az 1830-as évek magyar közéletének szellemi ve­zetői sorra utaztak külföldi tanul­­mányutakra, s hozták a modern Európa hírét, mintáit... Ez a re­formnemzedék, mely később oly fontos szerepet kapott a 48-as forradalom kormányzatában, melynek politikai magatartását a kritikus hang, s a teremtő akarat jellemezte, jól tudták, hogy a pol­gári világ, az intézményrendszer, az akadémiák, a börtönök, az ár­vagondozás, a jótékonysági intéz­mények s az erkölcs fejlettebb mintáinak megismerése, átplántá­­lása hazafiúi kötelesség. Szemere Bertalan művét színe­sen romantikus stílusa — mely Kazinczy emelkedettségét és sza­batos arányosságát veszi mintául — költői képei, melyekben a fel­virágzást vetíti olvasói elé, és vonzó sokrétűsége teszi kitűnő ol­vasmánnyá. Az útinapló sorain, legyen bármi is leírásának tárgya, szinte mindenütt átsüt a hazafiúi küldetésvállalás tudata. Jeles esz­­széistát ismerhetünk meg az Űti­­napló szerzőjében. Ám az írói haj­lamú politikus úgy látta, népét akkor szolgálja igazán, ha lemond a további publicistasikerről, és a politikusi életutat követi. E dön­tésének indítékait is felfedezni véljük Ütinaplójának alábbi so­raiban : „Egy kérdés lebege lel­kem előtt, mikor elindultam: Re­­ményeljek-e az embertől s higy­­jek-e benne? Most, midőn megtér­tem, szívem ünneplő örömmel ad­ja a feleletet: Igen. S e szent hit gyümölcse utazásomnak, arany­gyapjú helyett magammal én ezt hoztam.”---------------­TTL W 1-Pxv^© LEMEZBEMUTATÓ „Vannak pillanatok az ember életében, amikor minden kétséget azonnal kizáró bizonyossággal ér­zi: felismert valamit, ráismert va­lamire, s hogy e ráismerés döbbe­netét megőrzi majd a tudata örökre. Így vált számomra azon­nal kétségtelenné, hogy a tiszta művészettel, a fehér izzású szak­mai szenvedéllyel és az istenáldot­ta tehetséggel szembesültem, ami­kor fiatal lány korom Debrecen­jének színpadán először láttam a közönség elé állni Neményi Lilit. Ügy énekelt, hogy még ahhoz is idő kellett, miután a dalt befejez­te, hogy a közönségnek ereje le­gyen tapsra emelni a kezét, má­koméból szakadtunk ki, bűvölet­ből.” Szabó Magdának, irodalmi éle­tünk kiválóságának a lemezborí­tón olvasható ajánlásából idéztük e rövid részletet, némileg érzékel­tetve Neményi Lili művészetének és személyiségének varázsát. Most ebből a varázsból részesü­lünk: új Qualiton lemezén a töb­bi közt olyan műsorszámokkal bűvöli el hallgatóit, mint a Sy­­bill, a Víg özvegy, a Csárdáski­rálynő, a Bohémélet és (leghíre­sebb operaházi szerepe) a Pillan­gókisasszony egy-egy áriája illet­ve duettje. És hallhatunk tőle Reinitz Béla és Szirmai Albert megzenésítésében Ady-, Babits- és József Attila-költeményeket: az őrizem a szemed-et, A minét­­et, a Bethlehemi királyokat, Ernőd Tamás—Nádor József Mademoi­­selle-jét, és amit először vettek fel lemezre, Dunajevszkij „Mama” című dalát. Ahogy Neményi Lili megszólal — mindannyiunkat ra­bul ejt. (A Juhász Előd szerkesztet­te lemez közreműködői közül né­­hányan: Baksay Árpád, Udvardy Tibor (ének), Arató Pál (zongora), az Odeon Zenekar, a Magyar Rá­dió Szimfonikus Zenekara, a Ber­lini Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Németh Amadé, Adolf Fritz Guhl, Bródy Tamás, Vincze Ottó, Gyulay Gaál Ferenc. TI. "FI 18

Next

/
Thumbnails
Contents