Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-26 / 11. szám
Litéren már tünedeznek el a régi, szoba-konyhás házak... LAKNI KELL. 6. Uszodáért lakást rintnyi lakásépítési támogatást adunk, akkor nyolc-tízszer annyi embert segíthetünk lakásgondjai megoldásához. Dr. Keil Kálmán, a lakásügyekkel kapcsolatos feladatok intézője, egy statisztikát mutat: — 1971-től 1983 végéig 558 dolgozónk kapott vállalati lakásépítési kölcsönt, összesen 34 millió 400 ezer forintot. Ez dolgozónként átlagosan 62 ezer forint, amit a legtöbbjüknek 35 év alatt kell visszafizetni. — Mennyi a kamat? — Semmi. A kölcsön kamatmentes. És 1983. január elsejétől ugyanolyan kedvező feltételekkel adható vállalati kölcsön a családiházépítőknek, mint a lakásépítő szövetkezetek tagjainak, vagy azoknak, akik OTP-öröklakást akarnak kulcsrakészen vásárolni. A litéri Kiüti Dániel lakásépítő szövetkezet tagjai például kétszintes, háromszobás házakat építenek családi összefogással, kalákában (Litér: Balatonfűzfő és főként a Nitrokémia „alvófaluja”), és mintegy 40—50 ezer forintnyi kezdőtőke elegendő volt ahhoz, hogy a nagyon kedvezményes árú telken, a vállalati és az OTP-kölcsönnel tető alá hozzák saját otthonukat. Persze, csak akkor, ha besegít és épít az egész család, a rokonság, de még a barátok serege is. így épül a litéri 36 között Németh Gyula gépkocsivezető háza is. Most ketten dolgoznak éppen, Németh Gyula a habarcsot keveri, barátja, Andor Kálmán, meg az emeleten várja türelmetlenül az építőanyagot. Hajtanak erősen, most éppen szabadságidejükben, de ugyanígy a hétvégeken, s hogy már hosszabbak a napok, a munkaidő után is. — Sietni kell — mondja Németh Gyula —, mert türelmetlenek a gyerekek, Gábor és Péter, az egyik négy és fél, a másik három esztendős. Nem is csoda. Itt lakunk Fűzfőn, az édesanyámnál, egy szobában négyen. Mert csak kétszobás a szülői ház, és az egyikben lakik édesanyám, a másikban meg mi. — Ez a ház hány szobás lesz? — Lesz? Van! Az emeleten van három szép nagy szoba, meg egy fürdőszoba. Itt lenn csináltunk egy teraszt, utána van egy „szélfogó”, — felénk csak így hívják ezt az előszobafélét, — itt van aztán a konyha, a kamra, a WC, a többi pedig lakóelőtér, 25 négyzetméteres. Németh Gyula felesége egyébként szintén nitrós, betanított munkás. Ketten körülbelül nyolcezer forintot keresnek. A lakás, ha augusztus végére elkészül, megér vagy egymilliót. Honnan „kaparták” össze a rá valót? — Kaptunk százezer forint állami támogatást, mert telepszerűen építkezünk. Ez nemzeti ajándék, vissza sem kell fizetni. A vállalat adott majdnem ugyanennyi kamatmentes kölcsönt, pontosan 96 ezer forintot. Ezért alá kellett írnunk 15 év „továbbszolgálatot”, hogy ennyi ideig nem megyünk eí a vállalattól... — Be lehet majd tartani? — Persze, ezt alá se kellett volna velünk íratni. Aztán a gyerekek után kaptunk 60 ezer forint szociálpolitikai támogatást. Ezt se kell visszafizetni. És végül az OTP-től remélünk 350 ezer forint kölcsönt, ez a maximum, és úgy kapjuk meg, ahogy az anyagot beépítjük. — Nehéz az anyagbeszerzés? — Hajaj! — Főleg mivel van gond? — Főleg mindennel. Nevetünk, pedig nem nevetni való, hogy Németh Gyula is, mások is, akik saját erőből építkeznek, gyakran hónapokat állnak téglahiány, cementmizéria, ajtóvagy ablaktokszűke miatt. Igaz, a gyár gyakran ilyen ügyekben is segít. A balatonalmádi építőközösségnek — ők harmincegyen vannak — például kifogyott a cementjük, és éppen akkor sehonnan sem lehetett kapni utánpótlást. Küldték tehát az S.O.S. jelzéseket, a Nitrokémia vezetősége pedig mit tehetett volna, utasította a vállalat építőüzemét: kevertessék ki a betont, szállíttassák ki Almádiba, engedjék be az alapformákba, és fizettessék ki a dolgozókkal önköltségi áron. Aztán kölcsönöz a gyár betonkeverőt, napi 50 forintért; zsaluanyagot; ad olcsó fuvart az építőanyag szállításához; tárgyal a községi tanácsokkal, hogy dolgozói a lehető legolcsóbban jussanak telekhasználathoz ... Eddig mindent nagyon szépnek láttam, s látnám most is, ha dr. Keil Kálmán nem figyelmeztetett volna: — Van ám ennek a lakásépítési támogatásnak egy hátulütője: az, hogy jó néhányan, ha nem is sokan, kilépnek, mielőtt visszafizették volna a 35 évre szóló kamatmentes kölcsönt. De ha gondok is akadnak olykor-olykor a lakásépítési támogatás visszafizettetésével, a mérleg mégis pozitív mind a Nitrokémia, mind a dolgozók számára: egyik oldalon több, mint ezer törzsgárdatag, a másikon még húsz szerződésszegő sem. És így nem csoda, ha a gyár az idén minden eddiginél többet, kerek ötmillió forintot fordít lakásépítési támogatásra. De ha hű akarok lenni az igazsághoz, akkor el kell mondanom azt is, hogy nem minden vállalat vezetősége karolja fel úgy a dolgozóit, mint a Nitrokémiáé. Igaz, a személyi adottságokon túl megvan ennek az objektív magyarázata is. A Nitrokémia ugyanis falusi nagyüzem, amelynek, ha meg akarja tartani dolgozóit, versenyképesnek kell lennie a megyeszékhely vállalataival. És ebben a „mérkőzésben” a lakás éppen olyan „adu”, mint a bérszínvonal. És az is igaz, hogy e tekintetben egyre nehezebb az üzemek dolga. Az utolsó néhány esztendőben a lakásárak, az építési költségek jócskán megemelkedtek, a vállalati támogatásra fordítható összegek ezzel szemben a legtöbb helyen csökkentek. Pedig az építendő lakások összetételének megváltozása éppen ennek az ellenkezőjét indokolná. A következő néhány esztendőben ugyanis jóval kevesebb tanácsi bérlakás és több öröklakás, családi ház, sorház stb. épül, mint annak idején terveztük. A magánerős építkezéssel felhúzott lakások aránya egyes becslések szerint 1983—84-ben elérte a nyolcvan százalékot, míg az első 15 éves lakásfejlesztési program időszakában az ilyen lakások aránya csak 65 százalék körül mozgott. Ez az eltolódás magyarázza egyébként azt a gondot is, amelyet Litéren Németh Gyula tett szóvá: akadozik az építőanyag-ellátás. Ha ugyanis megnő a magánerős építkezés részaránya, akkor feltétlenül növekedni fog a hagyományos építőanyag iránti kereslet is. Családi- és sorházat a legtöbben nem panelból, hanem téglából építenek, s az ilyen házakhoz cseréptető dukál, nem pedig betonfödém. Van azért ebben valami jó is. Az, hogy a legtöbben szívesebben laknak családi házban — még akkor is, ha utazgatni kell az építőanyagért. És az, hogy megnőtt a családi házak alapterülete. — ami — A táblázat adatai dr. Szőrfi Istvánnak, a Nitrokémia című üzemi lap 1984. 1. számában megjelent cikkéből valók. A Bolatonfűzföi Nitrokémiai Ipartelepek által adott lakásépítési támogatás (kölcsön) Időszakok A támogatásban részesültek száma A támogatás összege millió Ft-ban 1971-1975 226 8,1 1976-1980 176 13,2 1981-1983 156 13,1 A 13 év alatt összesen 558 34,4 A vállalati támogatással 13 esztendő alatt épített lakások formája: rorrna száma százaléka Építőközösségben építve (szövetkezetben) 172 30,8 Családi ház, nem módon telepszerű 386 69,2 1 Összesen 558 100,0 A 13 év alatt a Nitrokémia által lakásgondjaik megoldásához hozzásegített családok megsegítésének formája: A megoldás formája Amegsegített családok számaaránya az 5000 főbendolgozó %-óban Lakásépítési támogatás (kölcsön) Vállalati bérlakás juttatáso, 558 11,2 minőségi csere 1089 21,8 Összesen 1647 33,0 10
