Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-05-12 / 10. szám

azt a „plafont”, amit a rendelke­zések előírnak. De azt is tudja, hogy igen-igen sokan laknak al­bérletben, a lakásra váróknak mintegy 60 százaléka, családtag­jaikkal együtt mintegy háromez­ren, a város lakosságának kereken öt százaléka. És igaz, hogy nálunk az albérlőt nem lehet az utcára tenni, de ha következetesen betar­tatnánk az albérleti árszabályokat, akkor nem akadna olyan ember, aki a megüresedett albérleti szo­bát ismét kiadná. Már csak azért sem, mert ha fizetővendég-szoba­ként hasznosítja, jóval többet kap­hat érte, mint egy albérlőtől: egy kétágyas szoba bére egyetlen éj­szakára 250 forint, s a kockázat szinte semmi; ha meg albérlő la­kik benne, akkor elcserélni vagy eladni sem tudja, amíg valaho­gyan, de mindenképp nehezen, meg nem szabadul tőle. Szóval az albérletek fokozott el­lenőrzése nem megoldás. Már csak azért sem, mert az uzsorát — az albérletit is, az egyéb fajtákat is — talán a legnehezebb bizonyíta­ni. Jelentős segítségnek bizonyult viszont a Fiatalok Háza. A Fiatalok Háza Veszprém egyik nagy lakótelepének kellős közepén áll, nem is egy ház tulaj­donképpen, hanem három, és szí­neivel — a sárgával, a barnával — a szemnek is kellemesen emelke­dik ki a szürke betonrengetegből. A Március 15. út 1/B. hetedik emelet 71. számú lakásába csön­getek be. Itt is kedves, mosolygós fiatalasszony fogad, csodák-csodá­­ja, ő is éppen hajat mos, és miköz­ben barát- és fodrásznője a frizurá­ját igazítja, Mazurek Istvánná el­mondja, hogyan kerültek be ide, a „paradicsomba”. — Egy darabig az anyósomék­­nál laktunk, de amikor megjött a kisbaba, most augusztusban, már végképp szűk lett volna ott, így mit volt mit tenni, kibéreltünk egy lakást... Most kényes helyen, a fül kör­nyékén csattog az olló, meg kell magyarázni, milyen is legyen az a frizura, a folytatás csak eztán kö­vetkezik : — Igen, egész lakást béreltünk, egy szoba plusz két félszobásat. A „tulajnak” meghalt az édesapja, és hogy a mama ne maradjon egyedül, hazaköltözött hozzá Olaszfaluba. Mi meg fizettünk ér­te havi három és félezret. Szerencsére nem sokáig kellett nyögniük ezt a terhet, hiszen a fiatalasszony 2600, a férje pedig 4700 forintot keres havonta. Igaz, Mazurek István eredeti foglalko­zása asztalos, így hát — ahogyan nálunk mondják — „maszekolgat” is egy kicsit, összehozhat egy kis plusz-pénzecskét. De azért mégis óriási nagy öröm volt, amikor megkapták a kiutalást ide, a Fia­talok Házába. Ami azt jelenti, hogy be kellett fizetniök „beugró­ként” harmincezer forintot, és ha­vonta, öt esztendőn át, 1200—1200 forintokat kell berakniok a taka­rékba. Legkésőbb öt esztendő múl­va pedig a tanács köteles felaján­lani nekik egy OTP-öröklakást, amelynek a megelőlegezéséhez — ha nem is elegendő a visszajutta­tott 30 ezer meg az 1200-akból összegyűlt summa (az öt év kama­tos kamataival megtetézve, persze) —, arra jó, hogy kedvet és értel­met adjon a további — nem köte­lezően előírt — takarékossághoz. Mert a Fiatalok Háza lényege ez: lehetőséget ad a takarékosko­dásra. Hisz a kereset felét-harma­­dát itt nem viszi el az albérlet; a fiatalok itt a maguk urai; s bár pi­ciny a lakásuk, mégis szép, ké­nyelmes, otthonos, amíg csak a család négy-öt tagúra nem szapo­rodik. Tavaly decemberben költöztek ide Bodó Attiláék is. Az óvónő és az autószerelő májusban házaso­dott össze, és mire Bianka világra jött, már megvolt a fiatalok há­­zabeli lakás. Bodóék azonban ezt a háromnegyed esztendőt sem töl­tötték albérletben, hanem a fiatal­­asszony szüleinek az otthonában húzták ki az időt. Bodó Csillát éppen szentestére engedték ki a kórházból Bianká­val, ezt és a következő napot még hatosban töltötték a szülői házban (az asszonyka 25 esztendős bátyja is a szüleivel él), karácsony más­napján aztán birtokba vették az új lakást, a negyedik emelet 41. szám alattit. Bodóéknak azonban más a ter­vük, mint a három emelettel föl­jebb lakó Mazurekéknak: ők épít­kezni szeretnének. — Már be is adtuk a kérelmet a tanácshoz, hogy visszakaphassuk a harmincezer forintot és ne kell­jen fizetnünk az 1200 forintot se havonta. Kell a pénz a telekvásár­láshoz, később meg az építkezés­hez. — Kinézték már maguknak a telket? — Persze, Nemesvámoson. Már a papírokat is beadtuk az OTP- hez, a napokban ki is kell fizet­nünk, a 17 ezer forintot. Ezért is várjuk nagyon, hogy a tanács föl­szabadítsa azt a 30 ezret. — És nem hiába várnak, mert aki nem OTP-lakásba, hanem csa­ládi házba akar költözni majd, annak felszabadítjuk a 30 ezer fo­rintját, és nem kötelezzük előta­­karékosságra sem — adja meg a fölvilágosítást a tanácselnök —, sőt soron kívül adunk néki ked­vezményes áru telket is: az igény beadásától számított egy éven be­lül. Bodóék telke is ilyen Nemesvá­moson. A veszprémi tanács segíti ugyanis az építési telekhez való jutást, a környező községekkel ki­alakított együttműködés alapján. És ezzel nemcsak az építtetők, ha­nem a községek is jól járnak, ugyanis 23 milliót kaptak a me­gyeszékhelytől, hogy ezeket az építkezésre alkalmas telkeket ki­alakíthassák. És amit eddig leírtam, az a 21- féle út közül még csak kettő. A harmadik: a megüresedő tanácsi bérlakások közül a garzonokat fia­taloknak adják ki, méghozzá ugyanazokkal a feltételekkel, mintha a Fiatalok Házában kap­tak volna otthont. A negyedik: a tanács szerződött a Bakony Mű­vekkel, hogy kihasználatlan mun­kásszállóját alakítsa át garzonház­zá, adja ki a 26 lakást fiataloknak, akiket a tanács megint csak úgy kezel, mint a Fiatalok Háza bér­lőit. Aztán határozat van rá, hogy 1985-ben egy újabb, 72 lakásos Fiatalok Háza épüljön ... A 16 további lehetőséget már nem is firtattam. Inkább egy titok elárulására kértem Maróti Rezsőt: ugyan mondja már meg, ki az a boldog emberpár, aki a legköze­lebbi jövőben tagja lesz a Fiatalok Házában élők egyre gyarapodó családjának, azaz 30 ezer forint árán megszabadulhat az albérlet­től. — Nem titok, legfeljebb az ér­dekelt még nem értesült a döntés­ről — mondja a tanácselnök —, Lakatos Györgyné 1978 óta lakás­igénylő, ő meg a férje kapja a kö­vetkező lakást a Fiatalok Házá­ban. Az sem titok ezek után, hogy így esett a választásom a 3000 veszprémi albérlő közül éppen La­­katosékra. És hogy a nagy öröm ne okozzon bajt az utolsónapos asszonykánál, így kezdtem a ta­nácselnöktől kapott információ közvetítését: — örülnének-e, ha egy garzont kapnának a. Fiatalok Házában? — Jaj, ne is mondja! Ez a szí­vünk vágya! Képzelje, rögtön az esküvő után vállaltam, hogy egy nyáron át itthon hagyom egyedül a férjemet, és egy tihanyi üdülő­ben leszek felszolgáló, hogy össze­hozzuk azt a harmincezer forint beugrót. Elmentem májusban, ha­zajöttem augusztus végén, a pén­zünk egyben volt, most is egyben van, csak épp a listára nem kerül­tünk föl. — Most fövünk a tanácstól, és az elnök szerint még az idén lakást kapnak a Fiatalok Házában, vagy ha ott nem, másutt, de ugyanazok­kal a feltételekkel. — Ez komoly? A Fiatalok Há­zában kapunk lakást?! — Egészen komoly. — Hát ez... ez ... ez ... Nem is tudok mit mondani. .. Február negyedikén volt a születésnapom, és most a tanácstól kapok, ha ki­csit később is, szülinapi ajándé­kot! Ha tényleg igaz, akkor ez a lehető legnagyobb ajándék. De nem szabad elfelejteni: Veszprémben még vagy három­ezer albérlő vár hasonló születés­­napi meglepetésre. És azt sem, amit Maróti Rezső mondott: itt a lakosság 29 százaléka „potenciális lakásigénylő”, azaz 18 és 35 év kö­zötti, s nem rendelkezik még ön­álló lakással. Hogy ne őszüljenek bele a várakozásba, hogy „orvos­ságra” leljenek az albérlet ellen, ahhoz kevés a tanács. Az üzemek­nek, vállalatoknak is segíteniük kell. Hogy hogyan teszik — arról szól majd legközelebbi — sorozat­záró — írásom. — ami Az első táblázat kivtelével az adatokat az „Előterjesztés a fiatal házasok lakáshoz jutásának lehetőségeiről, formáiról" cimű előterjesztésből vettük, amelyet Veszp­rém Város Tanácsa az Állami Ifjúsági Bizottság 1984. április 6-i ülésére állított össze. Veszprémváros lakónépességének alakulása 1930 és 1980 között Évek Népességszám Növekedés 1930 óta 1930 17 792 100,0% 1961 26 780 150,5% 1980 53 942 303,2% Az 1983-ban az igénylésüket megújító fiatal (almások megoszlása házasok által kért A kért lakás típusa A száma lakásigénylők százalék Tanácsi bérlakás 304 29,0 Tanácsi értékesítésű szövetkezeti 388 37,0 OTP-öröklakás 272 26,0 Átmeneti lakás (pl. Fiatalok Háza) 84 8,0 Összesen 1048 100,0 A veszprémi fiatalok (35 éven aluliak) részesedése a tanácsi lakásjuttatásokból, a különböző juttatási formákban kiutalt lakások százalékában Juttatási forma 1982 1983 Tanácsi bérlakás 72,0 87,0 Tanácsi értékesítésű szövetkezeti 74,0 73,0 Minőségi csere 50,0 67,0 A veszprémi lakásárak változásai 1980-tól 1983-ig, négyzetméterenként A lakás típusa 1980 1983 Tanácsi értékesitsű szövetkezeti 5 420 9 740 OTP-öröklakás 8 300 11 150 11

Next

/
Thumbnails
Contents