Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-04-28 / 9. szám
FOTO: BOROS JENŐ gyott névjegyzéken szereplőknek, akik az épület fenntartására lakásszövetkezetet alakítanak.) Igaz, több tanácsi elosztású társasház épül, ezeknek egy része szintén a minőségi lakáscserék lebonyolítására szolgáló alapot növeli (a fővárosi tanács programja szerint a hatodik ötéves tervben az épülő új és a megüresedő komfortos lakások felét a lakáscsere-igények kielégítésére fordítják), de egy tanácsi bérlakást társasházi lakásra cserélni: meglehetősen drága mulatság, s korántsem mindenki képes az ehhez szükséges két-háromszázezer forintot előteremteni. Nem véletlen, hogy az Eötvös utca 10-ben, a fővárosi tanács lakáscsere-osztál> ának hirdetőtáblája előtt nem állnak sort a jelentkezők. Pedig a tábla lakást kínál: „Pályázat OIP társasházi lakások elosztására. Pályázhatnak azok a lakáscsere-igénylők, akik a kerületi tanácsok 1982—83. évi lakáscsere névjegyzékén szerepelnek, és társasházi lakásra jogosultak, illetve azo.i a tanácsi bérlakásra jogosultak, akik vállalják az OTP lakás költségeit.” A hirdetmény alatt . 7 lakás címét olvashattam, 27 négyzetméterestől 68 négyzetméteresig, egyszobástól háromszobásig. És ezek a lakások találhatók Üjpesten, Rákoskeresztúron, Pesterzsébeten. És ez is baj. Kárpáti Jánosné dr., a már többször említett lakáscsere-osztály vezetője, elmondja, hogy 1982-ben a 6919 minőségi lakáscsere-igény közül 4205 oldódott meg az osztály segítségével. 1983- ban — az előző évből áthúzódott 2714-gyel együtt — 8347 igénylés érkezett be, aminek a felét sikerült csak megelégedésre kielégíteni. Az okok: — Az első az, hogy kevés kétszobásnál nagyobb — például egy plusz kétszer félszobás vagy háromszobás — lakás épül. Vagy ha épül is, nagyon kicsiny az alapterülete. Márpedig akik a minőségi csere névjegyzéken szerepelnek, azoknak már van lakásuk, aminél sokkal jobbat szeretnének kapni. Kis különbségért, fél szobáért például, nem érdemes egy jól belakott otthont elhagyni, vállalni a költözés gondjait, költségeit, és áthurcolkodni a város másik végébe. Hozzáteszem: különösen akkor nem, ha egy budai vagy belvárosi kerületből, esetleg Zuglóból kellene kiköltözni a perifériára, ahol az új lakótelepek épülnek. Kétháromszorosára növekedne az utazási idő a munkahelyre és vissza, a gyerekeket át kellene Íratni egy másik iskolába vagy óvodába, oda, ahol a pedagógusok jelentős része képesítés nélküli. És ezzel — hogy nem megfelelő a szobaszám-összetétel, hogy kicsiny a lakások alapterülete, hogy a legtöbb cserelakás a periférián épült, hogy egyre kevesebb a cserealapban a tanácsi bérlakás, illetve hogy egyre többen csak társasházi lakásra jogosultak — még nem is merült ki az akadályok sora, amelyek a gyors cserét gátolják. Hiába van például a lakáscsereosztálynak korszerű számítógépe, ha a gépbe nem tudják időben betáplálni a cseréhez — a lakásigények és a cserekínálat „összepárosításához” — szükséges adatokat. Tavaly csak májusban kapták meg a „gépesek” az épülő új lakások adatait a fővárosi tanácstól, az idén ugyan március 20-a szerepel az átvevőkönyvben, de ez csak a lakáskontingens egy része („folytatása következik”), és a gép mit sem kezdhet, amíg nem érkezik meg a teljes lista. Nincs mit tenni, kénytelen az osztály kézi erővel egyeztetni, „párosítani”. Baj az is, hogy gyakran változnak a rendelkezések, s az új jogszabály — új gépi programot követel. De minden akadály ellenére is: a központi lakáscsere-osztály megalakulása — 1981. október 15-e — óta vagy tízezer minőségi lakáscserét segített a megoldáshoz, és ezen felül az úgynevezett állampolgári lakáscserét is jelentősen meggyorsította. (Az emberek egymás közti lakáscseréjét — ha a cserelakások között legalább egy tanácsi bérlakás akad — a központi lakáscsere-osztály megalakulásáig a kerületi tanácsoknak kellett jóváhagyniuk. Egy hármasötös lakáscsere, ami nem éppen ritka, ha több kerületet érintett, hosszú hónapokig eltarthatott. Az iratok ugyanis kerületről kerületre vándoroltak, amig valamennyi jóváhagyás megszületett.) Jelenleg legfeljebb 15 napot kell várakozni, ennyi ugyanis a lakáscsere-osztály önkéntesen vállalt határideje egyegy állampolgári csere — érintsen akár két, akár öt felet — felülbírálására. Tizenöt nap — nem hosszú idő. Ami hosszú: meglelni a megfelelő cserelakást, egyeztetni az igényeket, megegyezni az értékkülönbségben. Az állampolgári cserénél ugyanis az értékkülönbség: szabad megegyezés tárgya. Iván barátom már vagy három éve kajtat, hogy gyönyörű háromszobás öröklakását két kisebbre cserélje (leánya ugyanis a ház felépülte óta eladóvá cseperedett, s férj is akadna már, ha Éva nem ragaszkodna a különköltözéshez), de hiába: vagy nem lel olyan partnert, aki két valóban szép lakást tudna fölkínálni, vagy ha mégis, akkor az értékkülönbözet megfizethetetlenül sok. Pedig az állampolgári cserét ma már számítógép is segíti, ugyanaz, amelyik a minőségi cseréket „párosítja”, csakhogy e „magáncseréket” nem a lakáscsere-osztály intézi, hanem a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat. Jogos a kérdés: ha az állampolgári csere hosszadalmas, költségesebb is — legalábbis az egyik fél szempontjából —, akkor miért nem kér mindenki minőségi cserét? Először talán azért nem, mert korántsem valamennyi csereigényt minősítené (vagy minősítette) az illetékes kerületi tanács jogosnak, illetve rövid időn belül kielégítendőnek. (Azt hiszem, még a rostálás ellenére is többen kerültek föl a névjegyzékre, mint ahányat — a programban vállaltak szerint — 1985 végéig jobb, nagyobb lakáshoz tudnak majd juttatni.) És ami legalább ilyen fontos: egyik oldalról hátrány ugyan, hogy az állampolgári cserénél kevesebb a megkötöttség, a másik oldalról, ezzel szemben, előny; az például, hogy legyen bármily magas az egy főre jutó jövedelme, tanácsi lakásért, sőt még öröklakásért is bérlakást kaphat a cserélő. Mi tagadás, a cserének mindkét fajtája azért még ma is elég bonyolult és hosszadalmas. És mégis — ebből az írásból, gondolom, kiderült — sokezren választják ezt az utat. A lakásigénylések száma néhány esztendő alatt a harmadára-negyedére csökkent a fővárosban, de az igénylők között nőtt a minőségi cserét kérők arányszáma. És ez jó jel. Mert cserélni csak az tud, akinek már van önálló, saját otthona. Legközelebbi írásom azokról szól majd, akiknek még nincsen. —- ami A kiutalható vagy a minőségi lakás mértéke a fővárosban, csere alkalmával a tanács által felajánlható □ család nagyságától függően: Családnagyság A kiutalható (létszám) szobák száma 1-2 fő 1-2 3 fő 172-272 4 fő 2-3 5 fő 272-372 A kiutalható vagy a minőségi csere alkalmával a tővárosi tanács által felajánlható lakás típusa az egy főre jutó havi jövedelemtől, illetve a vagyoni helyzettől függ: Tanácsi bérlakásra Tanácsi értékesitésű lakásra jogosult Az egy főre jutó havi jövedelem maximum 2 200 Ft 3 500 Ft Az ingatlan vagy ingó vagyon értéke maximum 80 000 Ft 200 000 Ft Ha a jövedelem, illetve a vagyon ennél több, akkor tanácsi elosztású társasházi lakás igényelhető. A fővárosi tanács lakáscsereosztálya által lebonyolított, illetve jóváhagyott cserék száma A csere jellege 1982 1983 Állampolgári csere (jóváhagyás) 5972 3772 Minőségi csere (kiutalás) 4205 4502 19
