Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-04-28 / 9. szám
LAKNI KELL... 4. Csere — akadályokkal A harmincas években ismeretlen fogalom volt a lakáscsere. Akinek lakásra volt szüksége — nagyobbra vagy kisebbre, komfortosabbra vagy egyszerűbbre, esetleg egyszerűen másra, mint amilyenben éppen élt —, az bérelhetett (vásárolhatott, építtethetett) olyant, amilyenre erszényéből telt. „Lakás kiadó!” — hirdette Pécsett is, ahol gyermek- és ifjúkoromat töltöttem, minden negyedik-ötödik házon a tábla, s azt is tudta mindenki, ha éppen költözködni akart (és tudott!), hogy melyik fertályon, melyik utcában akad „tehetségéhez”, azaz pénzéhez, társadalmi helyzetéhez szabott kiadó lakásra. Emlékszem: az Indóház, a Rét, a Megye utcában szinte kizárólag csak parkettázott, fürdőszobás lakások kínálták magukat — havi 100—200 pengős bérért; A Felső Puturluk, az Alsó Vámház, a Szent Vincze utcában pedig egyszoba-konyhásokat hirdettek a táblák, deszkapadlósokat (vízcsap a folyosón!) — havi 30—50 pengőkért. De ez a 30—50 pengő sem volt éppen csekélység: kitette egy szakmunkás havi bérének a jó harmadát-felét. Éppen a lakbérek és a keresetek aránya magyarázza, hogy miért volt olyan rengeteg a „Kiadó”-tábla, s azt is, hogy miért nem költöztek mégsem nagyobb, komfortosabb otthonba tömegével az emberek. Pedig — hadd emlékeztessek rá — a lakások 85—90 százaléka komfort nélküli, 70 százaléka pedig egyszobás volt, és éppen ezekben az egyszoba-konyhásokban zsúfolódott össze gyakran három-négy nemzedék, sokszor nyolc-tíz lélek. Lett volna tehát annak idején is ok a lakásváltoztatásra, a költözésre, de nem volt rá mód. És azonnal hozzáteszem: ha mindenkinek módja, azaz pénze lett volna arra, hogy jobb, megfelelőbb lakásba menjen, egyszeribe nem lett volna hová költözni. Lakáshiány volt tehát a harmincas években is, csakhogy ez a hiány — a relatíve magas lakbérek, az általános szegénység s az ebből eredő igénytelenség miatt — nem juthatott a felszínre. Bezzeg ma! A lakbérek viszonylag alacsonyak, az igények pedig — ha nem az USA-beli „középosztály”-éhoz mérjük őket, hanem a 20—30 esztendővel ezelőtti hazaiakhoz — meglehetősen magasak. És gyorsan növekednek. A tipikus példa: Mizseiék. Az albérletből (mások a szülőktől) kiköltöznek az egyszoba-komfortba, s még ott jószerivel meg se melegednek, már beadják igényüket — tehetik, két gyermekkel jogosultak rá — a két és fél szobás összkomfortra. És mivel nem lógnak kinn a 'M ■ BUDAPESTI LAKÁSCSERE OSZTÁLY NÉVJEGYZÉKES CSERE LAKÁSFELAJÁNLÁS SZANALASIU LEMONDÁS AUKÁSBERLETIJOGVISIONYRÓt ÁLLAMPOLGÁRI CSERE JNEORNÁCIl) is SORSZÁN mSBBSBBmrnrnrnr" ItlOAPESTl IAÚSCS91 tSZlÁDA „Lakás kiadó [’’-táblák, a lebonyolítás legcélszerűbb módja a lakáscsere. Magyarán: a lakáscsere is, mint általában a közvetlen árucsere, jelzi, hogy valahol „szűk a keresztmetszet”, hogy hiány vagy legalábbis egyensúlyhiány lépett föl, akár az áru-pénz, akár a kereslet-kínálat viszonyában; vagy hogy esetleg az árutermelésben (esetünkben a lakásépítésben) van fennakadás. A lakáscsere: lassú, kényelmetlen, bizonytalan — mondjuk ki: primitív — módja a lakásigények kielégítésének, és mégis megoldási lehetőség mindaddig, amig lakáshiány lesz, azaz amíg nem lesz megfelelő mennyiségű és összetételű üres — kiadható-kibérelhető — lakás. Primitív és mégis célszerű? Csak látszólagos az ellentmondás. A fővárosi tanács lakásügyi főosztályának vezetője, dr. Nemes Tibor elmondta: a kerületi tanácsok kerek számban 14 ezer minőségi lakáscsere-kérelmet hagytak jóvá, vettek névjegyzékbe, és ezeket a kérelmeket 1985 végéig teljesíteni is kell, feltéve, ha az érintettek elfogadják a lakáscsere-osztály által felkínált cserelakásokat. A lényeget már szó szerint idézem: — Ezeknek a minőségi lakáscsere-kérelmeknek a teljesítésével nemcsak 14 ezer család gondját oldjuk meg, hanem legalább 28 ezerét. Mert a megürülő 14 ezer lakást, amit a nagyobbért, komfortosabbért fölajánlanak, kiadhatjuk olyanoknak, akiknek ma még egyáltalán nincs saját otthonuk! Sőt, ha az épülő és a megürülő cserelakások összetétele kedvező, akkor „mindenki lépik egyet”-alapon akár háromszor 14 ezer családon segíthetünk. A jelenleg két szobában lakók kapnak háromszobásokat, az egy szobában lakók kétszobásokat, a lakástalan fiatal házaspárok pedig megkapják a megürült egyszobásokat... Persze, dr. Nemes Tibor is rögtön hozzátette: — Az elképzelés" szép, csak éppen két feltétel kell hozzá: elegendő cserelakás — ez az első; jó szobaszám-összetétel — ez a második. Azt pedig máris tudjuk — hiszen a kormány nem tartja titokban a gondokat — hogy kevesebb tanácsi bérlakás épül, mint terveztük. Azt is hírül adták már, hogy hamarosan megszűnik a lakosság számára igen kedvező — relatíve olcsó — lakásjuttatási forma, a szövetkezeti. (A szövetkezeti lakást az állam építteti és a tanács adja el — kedvező részletfizetési feltételekkel, viszonylag alacsony előleg befizetése mellett — az ilyen típusú lakásra jogosult igénylők közül a jóváha-18
