Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
Maskaráknak és tánccsoportoknak Magyarországon is, mint szerte a világon, január közepétől márciusig — vagy ha úgy tetszik, vízkereszttől hamvazó szerdáig — tart a farsang, a „báli szezon”. A 100 éves hagyományú jogász-, medikus, újságíróbálokat éppúgy megtartják, mint az újabb keletű autós és lovasbálokat. Országos, vagy akár fővárosi méretű jelmezbált azonban — tudomásom szerint — nem rendeznek. Ennek ellenére, amikor néhány esztendeje barátainkkal elhatároztuk, hogy házi jelmezbált csapunk, nem találtam a jelmezkölcsönzőben elképzeléseimnek megfelelő ruhát. (Díszmadárra, vagy kán-kán ruhára gondoltam.) így aztán kénytelenek voltunk — mint annak idején, iskolás korunkban — házilag elkészíteni az öltözékeket. A problémát ugyan megoldottuk, ám nem hagyott nyugodni a kérdés: ugyan hová viszik ilyen nagy számban a jelmezeket? Mint kiderült az iskolai szalagavató- és az országos bálok kedvelt és hagyományos nyitótánca a keringő mellett a palotás, ehhez viszik a díszmagyarokat. Ugyancsak divatos a kán-kán és legújabban a polka. A fiatalok szívesen rendeznek otthon maszkabált farsang idején. Erre azután minden kor öltözetét masukra veszik, ám napjainkban a legkedveltebb a húszas évek divatja. Egész évben azonban nincs farsang. A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalatnál viszont egész évben szezon van. *— A farsang elmúltával a tavaszi ünnepségek következnek — mondja Voss Istvánná, a vállalat kereskedelmi főosztályvezetője. — A szervezők korabeli ruhákkal teszik látványosabbá a rendezvényeket. Ezután jönnek a balettvizsgák, a ballagások, az évzáró színielőadások. Hagyományos, nagyméretű jelmezbálról csupán kettőről tudunk: a kaposvári Dorottya-bálról és a nemzetközi cigánybálról. Télen „jön a Mikulás” a krampuszokkal —, sok száz piros köpenyt, vattaszakállt és fekete ördögruhát visznek tőlünk. A lakosságnak való jelmezkölcsönzés azonban csak egy része a tevékenységünknek. A legkülönbözőbb történelmi korok városi öltözetét reprezentáló készletünket gyakran veszik igénybe a magyar és a külföldi filmgyárak, televíziós társaságok, valamint a budapesti és a vidéki színházak. Mintegy hatezer öltözet női és negyvenezer férfiruhából válogathatnak az érdeklődők. Azért van ennyivé több férfiruha, mert minden kor katonaviseleteoul í* nagy választékot tartunk, elsősorban a filmek tÖ!TieSjeleneteihez. — Milyen produkciókhoz kölcsönösek mostanában? — Az Enyéim nevében, a Mozart, Az Operaház fantomja című francia filmekhez, az X kapitány című német szövetségi köztársaságbeli, a Comenius című cseh produkcióhoz. Természetesen a Hosszú vágta című magyar—amerikai koprodukciós csikósruhái is tőlünk származnak. Néhány idén bemutatott színházi darab, például a nyári, szabadtéri Mosoly országa és Az ember tragédiája jelmezeit tőlünk kölcsönözték. A bérbeadás azonban csak egyik formája a színházakkal, filmesekkel való kapcsolatnak. Gyakori, hogy a jelmeztervező rajzai alapján a mi szakembereink készítik el a ruhákat, amit azután a színházak vagy megvesznek, vagy csupán kölcsönöznek. A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalatnak négy műhelye van: női és férfiruha-, kalap-és cipőkészítő. Az utóbbi kettő kihalófélben levő szakma, ezért a személyzeti osztály vezetője szakmunkásképző intézetekkel tartja a kapcsolatot, és frissen végzett fiatalokkal próbálják a szakmát megszerettetni az idős mesterek. A nőiruha-műhelyben ott jártamkor a Maxim Varieté, a Fővárosi Nagycirkusz és a Magyar Állami Népi Együttes megrendelésein dolgoztak. Ezeket a ruhákat megvásárolják a megrendelők. A Madách Színház IV. Béla és a Reflektor Színpad Hamupipőke előadásainak jelmezeit azonban csak bérbeveszik — noha saját színházi tervezőjük tervei alapján készültek —, s a darabok lefutása után a ruhák a vállalatnál maradnak. Csupa fiatal dolgozik a műhelyben. Bene Pitémé művezető kalauzol. — Az idősebb dolgozók tanítgatják őket — mondja. — Hiába a szakmunkás-bizonyítvány, itt sok olyasmit kell elsajátítaniuk, amiről legfeljebb csak hírből hallóttak: a halcsontozást, a sifonra való rádolgozást. Rengeteg a kézimunka, horgolás, hímzés, gyöngyözés. Aki itt marad a próbaév után i—, az megszereti ezt a változatos szakmát. Ebben a műhelyben készülnek azok á népviseleti ruhák is, amelyeket külföldön értékesítenek. 1968 óta folytat ilyen tevékenységet a vállalat: hirdetik is ezt a szolgáltatásukat. Noha a népviseletek kölcsönzése és értékesítése elsősorban Magyarországon folyik — népi együttesek, szüreti mulatságok résztvevőinek megrendelései alkotják a döntő részét —, az elmúlt évben 440 ezer forintnak megfelelő dollár értékben adtak el, és 1 millió 578 ezer forintért kölcsönöztek különböző népviseleteket külföldre. — Kik vásárolják ezeket a ruhákat? — Elsősorban a külföldön élő magyar amatőr táncegyüttesek veszik meg az egyes tájegységek viseletét, a tánccsizmákat és a karaktercipőket — mondja Vass Istvánná. — A legkapósabb a kalocsai és a sárközi ruha. Viszik Németországba, Amerikába, de még Japánból és Ausztráliából is jönnek vevők. — Befutnak különleges kívánságok is? — Nem is egy! Kértek már külföldről tőrt. kardot is. Ezeket egy kisiparos gyártja, talán az utolsó Budapesten. A múltkor laposaljú borosüvegeket rendeltek nagy mennyiségben — gondolom üveges tánchoz —, küldtünk azt is természetesen. Általában semmilyen kérést nem utasítunk vissza, megkeressük azokat a cégeket, vagy magánszemélyeket, akik gyártják a kért tárgyakat és igyekszünk kielégíteni minden kívánságot! — Az export-értékesítésből befolyó valutát iilir- költik? — Noha eisŐSC-i'bfn magyar alapanyagokat dolgozunk föl, jelentős Z7- importunk is. A kalap és kellékgyártáshoz sok mai j!?u_ és strucctoll kell, és a legújabb párizsi menyasszonyi divat adaptálásához muszlint, organzát, tüllt és selymet külföldön vásárolunk. A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat szolgáltatásainak nagy részét teszi ki ugyanis a menyasszonyi és alkalmi ruhák kölcsönzése Ezeket munkatársunk, Somogyiné Nyíri Zsuzsa tervezi. Vállalatunk szolgáltatásainak éppen az a lényege, hogy készleteink között megtalálhatók mindazok az öltözékek, amelyekre csak ritkán, esetleg egy-egy alkalommal van szükség. így bárki gyorsan, utánjárás nélkül kölcsönözhet szaküzleteinkben. ,„r GÖNCZI ANNAMÄRIA AZ IÁT A 125. TAGJA: A MALÉV Megközelítőleg annyi utas fordul meg évente a Ferihegyi repülőtéren, mint ahány lakosa Budapestnek van. Tizennyolc külföldi légitársaság gépeit fogadja, ám a landoló és felszálló gépek túlnyomó többségén a magyar nemzeti trikolor és a MALÉV felirat látható. A Magyar Légiközlekedési Vállalat járatain évente több mint egymillióan repülnek: hazai turisták és üzletemberek, külföldi utasok. És mint az MVSZ elmúlt őszi kibővített elnökségi ülésen is kitűnt, a hazalátogató külföldön élő magyarok is gyakorta szállnak MALÉV-gépre. Legalábbis ezt igazolta az élénk érdeklődés, amellyel az elnökségi ülés egyik vendég résztvevőjét, Ódor Tamást, a MALÉV Kereskedelmi és Külképviseleti osztályának vezetőjét fogadták a jelenlevő egyesületi vezetők. Ódor Tamást arra kértük, hogy lapunk hasábjain is válaszoljon néhány kérdésre. _ Á külföldön élő magyarok, illetve a külföldiek milyen úfcn-módon ismerhetik meg a MALÉV szolgáltatásait? — Elsősorban külföldi képviseleteinken keresztül. Jelenleg harminchárom országban negyvennégy képviseletünk áll a repülőgépeinkkel utazni akarók rendelkezésére. Az európai országok közül csupán Portugáliában, Luxemburgban és Máltán nincs MALÉV-iroda. Néhány országban viszont több képviseletünk is van: Olaszország két legnagyobb városában, Milánóban és Rómában, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig Frank-28 i
