Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-04-28 / 9. szám
Az Alpok vagy a Kordillerák vidékének fiai bizonyára legfeljebb dombnak tekintenék a Gellérthegyet, bár... azt talán ők is elismerték, hogy tetejéről a világ egyik legszebb fekvésű fővárosára nyílik kilátás. Ezért a különleges panorámáért érkezik a legtöbb látogató a tengerszint felett 235 — ám a Duna szintje fölött mindössze 140 — méter magasan fekvő Citadellához. S aki az időben is távolra tekint a történelmi dolomitmagaslatról, megtudhatja: ennek tövében voltak azok a mészégető kemencék, amelyek Budapest nevét adták. Város és történelem felett repülnek hintáikon, ugratják játszótéri, fából faragott lovaikat a fővárosi gyerekek. Az első tavaszi napsugárral érkeznek meg, és galambokat, rigókat rebbentenek. Zajongva, magától értetődő természetességgel veszik újra birtokba játékszereiket; a homokozót, a mászókát, a nagy Tili-Toli-Számolót, a Spriccelni-De-Jó- Ivókutat és a többit, övék a világ. Amikor 1982-ben a gellérthegyi játszótéren megismerkedtem a Nyéki házaspárral, az aszszony éppen viselős volt. Most már itt totyog a szív-arcú, sötétszőke hajú Etelka is, a hetedik gyerek. (Persze nincs jelen az egész család, csak a mama meg a két legkisebb. A férj dolgozik, a testvérek suliban, óvodában ... Mint vakáción kívül mindig, hétköznap délelőtt.) — Én mindig szerencsés voltam — mondja Judit asszony, a mama —, már az első szülésem is könnyen zajlott le, és a terhességeim alatt sem ismertem a rosszullétet vagy a gyöngeséget. Igaz, időm se nagyon lett volna ilyesmire. Péternél, az elsőnél az egyetemi vizsgáimat is „tisztába kellett tenni” a gyereken kívül, később a tanítás és persze az otthoni munka is adott mindig tennivalót. De higgye el, ha az élet rászorítja az embert, hogy pénzzel, idővel, energiával takarékosan és hatékonyan bánjon, elkezdenek gördülni a dolgok. Mennek maguktól. A mondatok is szinte maguktól gördülnek, csak éppen közben árulkodnak is valamiről. Mintha magyarázni — kimagyarázni? — kellene, hogy nem is olyan nagy dolog, hogy érthető a hét gyerek ... — Igaz, sokan múlt századinak tartják a nagy családot — folytatja az asszony —, minket meg afféle relikviáknak vagy csodabogaraknák. Másfelől meg valamiféle receptet várnak tőlünk, esetleg feltételezik, hogy — legalább egy — kinyilatkoztatás birtokában lennénk. Nos, ennél jóval egyszerűbb a dolog. Mi így érezzük jól magunkat, és éppen a nagy családon keresztül vagyunk otthon a mai világban. A szociológusok, a társadalompszichológusok, a közgazdászok sok-sok összefüggésre derítenek fényt, modelleket állítanak fel vagy állítanak egymással szembe, mint például a tekintélyközpontú és szeretetközpontú családot. Itt, a Gellérthegyen pedig egyszerűen csak jó az idő, és a kilátás mellett mintha a rálátás is más lenne a nagyvárosra, a „modern” életformára. Vegyünk csak egyetlen igazán modern — tehát görög eredetű fogalmat, a demokráciát! Ebben a családban a pénz egy közösen ismert, nyitott helyen van, és minden gyerek vagy felnőtt bármikor hozzáfér. Tény az is, hogy nincs sok pénz. Ahhoz, hogy minden hónapban végig kitartson, s maradjon még a hosszabb távú célokra is, belátás, önmérséklet kívántatik. Megbeszélés, családi megfontolás alapján áll össze Nyékiéknél minden, az étrendtől az utazási programig. Közben persze az egyik gyerek különtornára megy, a másik zeneórán van, talán csak futtában voksolnak a „napirendben”. S van úgy, hogy teljes csendnek kell lennie: valaki dolgozatra, vizsgára tanul, vagy a mérnök édesapa hozott haza a hivatalból tervezni valót. De már ez újra családi kupaktanács témája: vállaljanak-e több munkát, amitől nő a bevétel, de csökken a kirándulásokra vagy például a közös zenélésre fordítható idő?! Ne vállaljanak-e el gondozni — nyaraló gazdájú — kutyákat, ami ugyan felborítja a napirendet, de anyagilag megéri? — Nagyon sok gondunk van — mondja most már az édesapa, Nyéki Gábor, aki ebédszünetben ugrott át szomszédos munkahelyéről „családlátogatásra”, — de kinek nincsenek manapság gondjai? Nekünk az az előnyünk, amiért hálával tartozom a gyerekeinknek, hogy sosem maradhatunk egyedül a gondjainkkal. Hogy egyetlen példát mondjak: biztos, hogy az átlagosnál jobban sújtanak az áremelkedések egy nagycsaládot, hiszen a fizetések nem családméret szerint növekednek. és a szociálpolitika állami eszközei lassúbb járásúak, mint a szabadárak. Mégis, én úgy érzem, mi együttesen és megfontoltan, tehát valószínűleg az átlagnál gazdaságosabban tudunk reagálni. A gazdaságos válasznak nyilván nem csupán családi, hanem társadalmi-gazdasági feltételei is vannak. Az utca embere ilyenkor elsősorban a kisvállalkozásokra, a vállalati gazdasági munkaközösségekre a több munka-gyors pénz egyenletrendszerére gondol, holott a családi költségvetést a megtakarítási lehetőségek is befolyásolják, mint például a kedvezményes üdülések, az iskolához kapcsolódó ingyenes tanfolyamok, a tagdíjmentes sportegyesületi tevékenységek. És a gondokörömök megosztásában nagy szerep jut a baráti társaságnak is. Nyékiék baráti köre szinte kivétel nélkül nagycsaládosokból áll. Főként értelmiségiek, sok közöttük a tanár, tanárnő. Jandáné például három gyerek után — pontosabban mellett — végezte el a Tanítóképző Főiskolát. Harmincnégy évesen volt a vizsgatanítása. Izgult. Legnagyobb lánya tippjei, tanácsai segítették át e lámpalázas délelőtt buktatóin. Utána fagyizni mentek. Harmath Dávid ötgyerekes apuka. Most kisvállalkozást indított negyedmagával, s a cégalapítás-bevezetés feladványai a korábbinál jóval több idejét veszik el a családtól. — Átmeneti állapot — mondja. — És arra azért most is mindig jutnia kell időnek, hogy „lépést tartsunk” egymás életének eseményeivel. De valós veszély: az üzlet virágzásáért sokan fizettek már az otthon csődjével... Város és történelem felett repülnek hintáikon, ugratnak köböl faragott lovaikon a játszótéri gyerekek. A szülők közül néhányan ismerik egymást, barátok. „Közös” apukák vagy anyukák is ők a szónak ama értelmében, hogy nemcsak saját gyerekük kirándulásáról, ebédjéről, játékáról gondoskodnak, hanem, ha kell, egymáséiról is. Az ő gyerekeik talán gazdagabbak is másokénál valamivel: a közösség érzésével. 12
