Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-04-28 / 9. szám
A SZÍNÉSZNŐ adománya KJOKO ÉS KODÁLY — A hölgy híres ember? — fordul hozzám a Duna-korzón a mellettem ülő férfi — mint később megtudtam svájci magyar üzletember —, miközben fotós kollégám Lucy Moóri Brooks-ot fényképezi a tavaszi napsütésben. Mit is válaszoljak? Hiszen a hölgy a Szegedi és a Miskolci Nemzeti Színház egyik vezető művésze volt a felszabadulás utáni esztendőkben, Ásvayné volt az egyik kedves alakítása Harsámyi Zsolt darabjában, ötéves kisfia sírva szaladt az öltözőbe, amikor — szerepe szerint — meghalt az előadás végén. Ez az „elismerés” talán a jó kritikánál is többet jelentett számára. 1949 óta él külföldön, jelenleg egy nagy ingatlanközvetítővállalat tulajdonosa Los Angelesben. A találkozásunk előtti estén szerepelt a televízióban, így többen utánafordulnak, felismerik. Híres ember? — Igen, néhány nap óta újra híres, mert ő az, aki az egyik legjelentősebb adományt ajánlotta fel az új Nemzeti Színház építésére; 25 000 dollárt, azaz 1 millió 119 ezer forintot. — Egyik amerikai üzlettársam — meséli — elküldött egy újságkivágást a Los Angeles Times-ból. amely beszámolt arról, hogy Gobbi Hilda a születésnapja tiszteletére rendezett est bevételét e nemes célra ajánlotta fel. „Rámtörtek” a régi emlékek — Hildával még színiakadémista korunkból ismertük egymást — és azonnal felhívtam őt telefonon. Álmából ébresztettem, mert izgalmamban még arról is megfeledkeztem, hogy Pesten már éjfél felé jár ... A tőle kapott információk alapján született meg bennem a végleges elhatározás. — Ügy látom, teljesen azonosítja magát az üggyel... — Valóban, a „Felhívás”-t kitűnő gondolatnak tartom, ez az ügy szép példája lehet a világ magyarsága összefogásának! Mindent el fogok követni, hogy Californiában is felébresszem honfitársaink érdeklődését és hogy a jelenleginél sokkal jobb legyen a tájékoztatás. Lucy Moóri Brooks a Duna-korzón FOTO: GABOR VIKTOR — Családja mit szól a felajánláshoz? — Pesten élő testvérem és az itthoniak örömmel fogadták, fiam még nem tudja, de ő is helyeselni fogja. Egyébként Los Angelesben nem ismeretlen ez a módszer, a nevezetes Music Center például jórészt szintén közadakozásból épült. Lucy Moóri Brooks-ot a „Rómeó és Júlia” előadása előtt bensőséges ünnepségen köszöntötték a Nemzeti Színház színpadán. „A Nemzeti Színház igazgatósága és társulata nevében hálás köszönetünket fejezzük ki — mondotta dr. Malonyai Dezső igazgató. — Az ön 25 000 dolláros felajánlása azért is rendkívül jelentős, mert példaként szolgálhat más külföldön élő hazánkfiának is, akinek módja, lehetősége van az adakozásra és akinek — mint önnek, kedves Művésznő — szívében él a magyar kultúra és a magyar nyelv szeretete.” BALÁZS ÁDÁM Kodály-emlékérmet adott át Szarka Károly, hazánk tokiói nagykövete hat japán személyiségnek, köztük Hanni Kjoko zenepedagógusnak. Amikor több mint negyedszázada, 1958 telén megismerkedtem Kjokóval, az első amit megtudtam: neve szeretetet, összefogást jelent. Kjoko, mintha azt mondanánk: kaláka. Kérdésemre, hogy vajon tudja-e, mit jelent ez a szó, kicsit törve a magyart, így felelt: — Régi népszokás, amikor közös erővel építenek házat szívélyességből. — Aztán gyorsan hozzátette:— Szívességből. Ugye így helyes ? * Kjoko Tokióban karmesterképzőbe járt, zenei tanulmányait Bécsben folytatta és Lipcsében fejezte be. Azután olyasmibe kezdett, ami már régen foglalkoztatta, s amire mindig is vágyott: Bartók és Kodály népzenekutatásai érdekelték. Kjoko tehát népzenét tanult Kodály Zoltánnál és Kerényi Györgynél. A zenepedagógia már akkor érdekelte. Iskolákat látogatott, bejárt a Magyar Tudományos Akadémia zenekutató csoportjába. Lektori munkát végzett az egyetemen, tanított japánul és szorgalmasan tanult magyarul. A Háry János tartalmáról írt dolgozata hibátlan volt. Koncertre, színházba járt, szerette a budai hegyeket, az erős halászlét, a tokajit, és a pesti vicceket. — Nem tehetek róla, hogy olyan szerelmes vagyok Budapestbe — mondta. * Legközelebb szállodai szobájában beszélgettünk. Asztalán nyitott könyv feküdt, Móricz Zsigmond: Rózsa Sándora. Mellette japán írásjelekkel kéziratok. Fordítok is — mondta. — Amit a kezedben tartasz, a Rózsa Sándor első kötetének kézirata. Csodálatos mű. Nemcsak azért érdekelt, mert a japán hagyományok is őriznek ilyen Rózsa Sándorhoz hasonló jellegzetes alakokat, hanem azért is, mert a japán irodalom eddig még nem foglalkozott a japán parasztok életével. Persze a fordítás nem könnyű a tájnyelv miatt. De hát ez nem volt akadály. Kjoko gyakran utazott Szegedre, az azóta elhunyt Bálint Sándor professzorhoz, a híres néprajztudóshoz, aki még Móricznak adott tanácsokat a könyv megírásakor. Kjokónak is sokat segített. A japán lány szerette a magyar költészetet is. Megkérdeztem, mit ismer Petőfitől és ő a világ legtermészetesebb hangján így felelt: Mindent! — És Adytól? — Felszállott a páva a vármegyeházra . . . A magyar irodalom persze csak kis kitérő vagy hobby volt Kjoko életében. Mert mikor az iránt érdeklődtem, meddig marad Magyarországon, a válasz így hangzott: — Ameddig olyan jól nem tudok magyarul, hogy a népzenével foglalkozó tudományos könyveket tökéletesen megértem. Nálunk Japánban A Nemzeti Színház színpadán: Gobbi Hilda, Vámos László művészeti vezető, Lucy Moóri Brooks és dr. Malonyai Dezső igazgató Hanni Kjoko (1960) FOTO: NOVOTTA FERENC nincs olyan érdeklődés a népzenei hagyományok iránt, mint Magyarországon. Szeretném az itt szerzett tapasztalataimat otthon hasznosítani. Hogy mikor lesz foganatja? Tíz, húsz vagy ötven év múlva, nem tudom. De egyszer valakinek el kell kezdeni. Hát Hanni Kjoko elkezdte. Sok évvel ezelőtt, hazatérése után Tokióban megalapította a Kodályról elnevezett esztétikai nevelési intézetet. Hogy hány száz vagy ezer japán kisgyereket neveltek itt Kodály pedagógiai elvei alapján a zene szeretetére, nem tudom. De az bizonyos, ha most Kjoko itt lenne, ugyanúgy búcsúzna, mint valamikor régen, azzal a két japán szóval, amit nem felejtettem el. Az egyik: juzsó — barátság, a másik: héjva — béke. (hernádi) Gink Károly fotóművészt Kodály-emlékéremmel tüntették ki a magyar zeneszerzők művei által ihletett fotókompozícióiért. 6
