Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-04-28 / 9. szám

A SZÍNÉSZNŐ adománya KJOKO ÉS KODÁLY — A hölgy híres ember? — fordul hozzám a Duna-korzón a mellettem ülő férfi — mint később megtud­tam svájci magyar üzletember —, miközben fotós kollégám Lucy Moóri Brooks-ot fényképezi a tavaszi nap­sütésben. Mit is válaszoljak? Hiszen a hölgy a Szegedi és a Miskolci Nemzeti Színház egyik vezető művésze volt a felszabadulás utáni esztendőkben, Ásvayné volt az egyik kedves alakí­tása Harsámyi Zsolt darabjában, öt­éves kisfia sírva szaladt az öltözőbe, amikor — szerepe szerint — meghalt az előadás végén. Ez az „elismerés” talán a jó kritikánál is többet jelen­tett számára. 1949 óta él külföldön, jelenleg egy nagy ingatlanközvetítő­vállalat tulajdonosa Los Angeles­ben. A találkozásunk előtti estén sze­repelt a televízióban, így többen utá­nafordulnak, felismerik. Híres ember? — Igen, néhány nap óta újra híres, mert ő az, aki az egyik legjelentősebb adományt aján­lotta fel az új Nemzeti Színház épí­tésére; 25 000 dollárt, azaz 1 millió 119 ezer forintot. — Egyik amerikai üzlettársam — meséli — elküldött egy újságkivá­­gást a Los Angeles Times-ból. amely beszámolt arról, hogy Gobbi Hilda a születésnapja tiszteletére rendezett est bevételét e nemes célra ajánlotta fel. „Rámtörtek” a régi emlékek — Hildával még színiakadémista ko­runkból ismertük egymást — és azonnal felhívtam őt telefonon. Ál­mából ébresztettem, mert izgalmam­ban még arról is megfeledkeztem, hogy Pesten már éjfél felé jár ... A tőle kapott információk alapján szü­letett meg bennem a végleges elha­tározás. — Ügy látom, teljesen azonosítja magát az üggyel... — Valóban, a „Felhívás”-t kitűnő gondolatnak tartom, ez az ügy szép példája lehet a világ magyarsága összefogásának! Mindent el fogok kö­vetni, hogy Californiában is feléb­resszem honfitársaink érdeklődését és hogy a jelenleginél sokkal jobb legyen a tájékoztatás. Lucy Moóri Brooks a Duna-korzón FOTO: GABOR VIKTOR — Családja mit szól a felajánlás­hoz? — Pesten élő testvérem és az itt­honiak örömmel fogadták, fiam még nem tudja, de ő is helyeselni fogja. Egyébként Los Angelesben nem is­meretlen ez a módszer, a nevezetes Music Center például jórészt szin­tén közadakozásból épült. Lucy Moóri Brooks-ot a „Rómeó és Júlia” előadása előtt bensőséges ünnepségen köszöntötték a Nemzeti Színház színpadán. „A Nemzeti Színház igazgatósága és társulata nevében hálás köszöne­­tünket fejezzük ki — mondotta dr. Malonyai Dezső igazgató. — Az ön 25 000 dolláros felajánlása azért is rendkívül jelentős, mert példaként szolgálhat más külföldön élő ha­zánkfiának is, akinek módja, lehető­sége van az adakozásra és akinek — mint önnek, kedves Művésznő — szívében él a magyar kultúra és a magyar nyelv szeretete.” BALÁZS ÁDÁM Kodály-emlékérmet adott át Szarka Károly, hazánk tokiói nagy­követe hat japán személyiségnek, köztük Hanni Kjoko zenepedagó­gusnak. Amikor több mint negyedszázada, 1958 telén megismerkedtem Kjokó­­val, az első amit megtudtam: neve szeretetet, összefogást jelent. Kjoko, mintha azt mondanánk: kaláka. Kérdésemre, hogy vajon tudja-e, mit jelent ez a szó, kicsit törve a ma­gyart, így felelt: — Régi népszokás, amikor közös erővel építenek házat szívélyességből. — Aztán gyorsan hozzátette:— Szívességből. Ugye így helyes ? * Kjoko Tokióban karmesterképző­be járt, zenei tanulmányait Bécsben folytatta és Lipcsében fejezte be. Azután olyasmibe kezdett, ami már régen foglalkoztatta, s amire min­dig is vágyott: Bartók és Kodály népzenekutatásai érdekelték. Kjoko tehát népzenét tanult Ko­dály Zoltánnál és Kerényi György­nél. A zenepedagógia már akkor ér­dekelte. Iskolákat látogatott, bejárt a Magyar Tudományos Akadémia zenekutató csoportjába. Lektori munkát végzett az egyetemen, taní­tott japánul és szorgalmasan tanult magyarul. A Háry János tartalmá­ról írt dolgozata hibátlan volt. Kon­certre, színházba járt, szerette a bu­dai hegyeket, az erős halászlét, a to­kajit, és a pesti vicceket. — Nem tehetek róla, hogy olyan szerelmes vagyok Budapestbe — mondta. * Legközelebb szállodai szobájában beszélgettünk. Asztalán nyitott könyv feküdt, Móricz Zsigmond: Rózsa Sándora. Mellette japán írás­jelekkel kéziratok. Fordítok is — mondta. — Amit a kezedben tar­tasz, a Rózsa Sándor első kötetének kézirata. Csodálatos mű. Nemcsak azért érdekelt, mert a japán hagyo­mányok is őriznek ilyen Rózsa Sán­dorhoz hasonló jellegzetes alakokat, hanem azért is, mert a japán iroda­lom eddig még nem foglalkozott a japán parasztok életével. Persze a fordítás nem könnyű a tájnyelv miatt. De hát ez nem volt akadály. Kjoko gyakran utazott Szegedre, az azóta elhunyt Bálint Sándor professzorhoz, a híres néprajztudóshoz, aki még Móricznak adott tanácsokat a könyv megírásakor. Kjokónak is sokat se­gített. A japán lány szerette a magyar költészetet is. Megkérdeztem, mit is­mer Petőfitől és ő a világ legtermé­szetesebb hangján így felelt: Min­dent! — És Adytól? — Felszállott a páva a vármegye­házra . . . A magyar irodalom persze csak kis kitérő vagy hobby volt Kjoko életében. Mert mikor az iránt érdek­lődtem, meddig marad Magyarorszá­gon, a válasz így hangzott: — Ameddig olyan jól nem tudok magyarul, hogy a népzenével foglal­kozó tudományos könyveket tökéle­tesen megértem. Nálunk Japánban A Nemzeti Színház színpadán: Gobbi Hilda, Vámos László művészeti vezető, Lucy Moóri Brooks és dr. Malonyai Dezső igazgató Hanni Kjoko (1960) FOTO: NOVOTTA FERENC nincs olyan érdeklődés a népzenei hagyományok iránt, mint Magyaror­szágon. Szeretném az itt szerzett ta­pasztalataimat otthon hasznosítani. Hogy mikor lesz foganatja? Tíz, húsz vagy ötven év múlva, nem tu­dom. De egyszer valakinek el kell kezdeni. Hát Hanni Kjoko elkezdte. Sok év­vel ezelőtt, hazatérése után Tokió­ban megalapította a Kodályról elne­vezett esztétikai nevelési intéze­tet. Hogy hány száz vagy ezer japán kisgyereket neveltek itt Kodály pe­dagógiai elvei alapján a zene sze­­retetére, nem tudom. De az bizonyos, ha most Kjoko itt lenne, ugyanúgy búcsúzna, mint valamikor régen, az­zal a két japán szóval, amit nem fe­lejtettem el. Az egyik: juzsó — ba­rátság, a másik: héjva — béke. (hernádi) Gink Károly fotóművészt Kodály-em­­lékéremmel tüntették ki a magyar zene­szerzők művei által ihletett fotókompo­zícióiért. 6

Next

/
Thumbnails
Contents