Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-04-14 / 8. szám

mm Körkép Több olvasónk levélben küldött hasznos taná­csokat a tragikusan végződött grazi autóbusz­baleset magyar gépkocsivezetőjének. Olvasóink a hegyi utakon szerzett vezetési tapasztalataikat írják le, illetve kérik, hogy soraikat továbbítsuk az illetékeseknek. Kérésüket teljesítettük, együtt­érzésüket és tanácsaikat ezúton is köszönjük. * Torontóban (Kanada) ünnepélyesen felavatták az Első Magyar Baptista Gyülekezet új imaházát. Az 1929-ben alakult Gyülekezet új templomának avatásán részt vett Herjeczki Géza lelkipásztor, dr. Haraszti Sándor (USA) tiszteletbeli tag és Rev. A. E. Coe, a Baptista Convention of Ontario and Quebec főtitkára. Helena Horvath (Kanada, Burlington) olva­sónk a kanadai tévé magyar vonatkozású műso­rairól számolt be levelében: a Budapesti Tomász­­világbajnokságról, valamint Budapestről sugár­zott félórás programot a kanadai tévé, amelyből Rubik Ernőt és családját is megismerhették a ka­nadai tévénézők. * Korábban már beszámoltunk Hamza András református lelkész elhunytáról. Most Rév. Kán­tor Pál által küldött képeket közöljük, amelyen dr. Komjáthy Aladár (Kanada, Montreal) búcsú­­istentiszteletet tart Hamza András emlékére. Má­sik képünkön Nagy Károly (USA, New Bruns­wick) professzor a Kodály-kórust vezényli. (A Kodály-kórus egykori vezetője Hamza András volt.) * A Torontói Egyetem (Kanada) magyar tanszé­ke magyar filmekből rendezett bemutatót. Az összeállítás hazánk közelmúltjának történelmé­vel foglalkozik, de ugyanakkor bemutatták Hu­­szárik Zoltán rendezésében Krúdy Gyula Szind­­bád című regényéből készült filmet is. * A New Yortk-i magyar főkonzulátus, az IBUSZ, és a Kereskedelmi Kamara ajándékaiból, vala­mint saját készítésű emléktárgyakból összeállí­tott anyaggal vett részt a 19. sz. Hunyadi Mátyás cserkészcsapat a New Yorkban megrendezett In­ternational Folk Fair-en. A Vancouverben (Kanada) élő lmrédy Elek szobrászművész Kodály-portréját decemberben avatták fel a vancouveri Zeneakadémián. A szo­bor avatásán részt vett Kodályné Péczely Sa­rolta is. * Brazíliai nagykövetségünkön keresztül Hidasi Józsej ornitológus nagyobb adományt juttatott el a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A mintegy 1000 darabból álló madárgyűjtemény jelentős hozzá­járulás a hazai kutatómunkához. Goias madarai címmel a közelmúltban jelent meg Hidasi József legújabb tudományos munkája Brazíliában. * Lisszabonban (Portugália) a művész jelenlété­ben nyílt meg a Gulbenikain-alapítvány kiállítási termében Batuz, magyar származású festőművész csaknem 40 képet felvonultató kiállítása. A mű­vész 1933-ban Budapesten született, majd Argen­tínában, később pedig az USA-ban telepedett le, ma is ott él. Művei nemzetközi hírű múzeumok­ban és magángyűjteményekben találhatók. * Januárban dr. Hertha Firnberg osztrák minisz­terasszony nyitotta meg a Bécsben élő Zsu Sajó festőművésznő kiállítását. Képünkön középen Zsu Sajó, mellette az osztrák miniszterasszony. György de Goya (Franciaország) festőművész a párizsi Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást idén januárban. * A New Yor-k-i Magyar Ház Társasköre és a Passaic, New Jersey-i Magyar Népi Múzeum kö­zös rendezésében Dómján Józsefné, Evelyn Szí­nek a magyar népművészetben címmel mutatta be hímzett népi pártáit — nagy sikerrel. FERDINANDY GYÖRGY ÍRÁSAIRÓL Ferdinandy György Puerto Ricóban él, az ot­tani egyetemen spanyol nyelven francia irodal­mat ad elő, és ízig-vérig magyar író. Üj kötete, A Mosoly Albuma öt olyan írást tar­talmaz, amelyek egyike sem gyömöszölhető bele szigorú műfaji keretekbe. Nem novellák, de nem is kisregények ezek. Feltételesen nevezhetjük őket elbeszéléseknek, hiszen szerzőjük valóban az élet — a saját élete — egy-egy szakaszát, hangu­latát beszéli el, érzékelteti bennük. Hol megkö­zelítő időrendben, mint a címadó Mosoly Albu­mában, ahol a hajdani kisfiú emlékeiből bonta­kozik ki a II. világháború és a felszabadulás idő­szaka, hol a memóriatöredékek csapkodó, mond­hatnék szürrealisztikus forgatagában, mint pél­dául a Retro sztoriban, amely egy magyar emig­ráns külországi és hazalátogató élményeinek megrázó kavalkádja. Bár Ferdinandy emlékei, újabb történetei na­gyon változatosak, valamennyinek van azonban három olyan alapvető közös vonása, mely az író előző munkáiban is fellelhető. Az első, hogy az elbeszélések igazak. A szerző magyarországi gyermek- és fiatalkora jó és ke­serves emlékeit, emigráns évtizedeinek parton­­ficánkoló ha-l-létét írja meg, tehát szubjektíve eleve csak igaz lehet, amit papírra vetett. Ám ezen túl is, ott, ahol tulajdon emlékei keresztezik egymást a magyar történelem eseményeivel, va­lóságábrázolása — természetesen irodalmi esz­közökkel — szinte dokumentális. Gondolok pél­dául az 1956-os október vége két emlékezetes bu­dapesti jelenetének — az Astoria Szálló és a Par­lament előttinek — a leírására, amelynek olvasá­sakor hirtelen az a benyomásom támadt, hogy alig napokkal előbb már találkoztam ezzel vala­hol. És ez nem déju vu volt. Karinthy Ferenc nemrégiben megjelent regényében, a Budapesti őszben ugyancsak megeleveníti 1956 tragikus őszének ezt a két jelenetét, méghozzá döbbenetes hasonlósággal, pedig a két író nem ismerhette egymás kéziratát. Ferdinandy György elbeszéléseinek második közös jellemzője, 'hogy nemcsak nyelvileg, hanem tartalmilag is magyar író művei, de egyáltalán nem vagyok benne bizonyos, hogy érdemes-e, szükséges-e itt az emigráns jelzőt hangsúlyoz­nom. Az elbeszélésekben ugyan akadnak francia- és spanyolországi, trópusi színhelyek is, hősei kö­zött vannak idegenek, de magának a szerzőnek és főhőseinek élményanyaga, összehasonlítási alap­ja, kiindulási pontja értékrendje mindig az ma­rad, amit Magyarországról vittek magukkal. És végül jellemzője Ferdinandy elbeszélései­nek tiszta magyar nyelvük, amely az életének nagyobbik felét idegenben töltött írónak nemcsak eszköze, hanem éltető közege is. Nagyon elvétve ugyan találni az elbeszélésekben egy-egy értel­mezési hibát (például több ízben járőr értelem­ben szerepel a helyőrség szó stb.), de nem vagyok benne egészen bizonyos, hogy hazai szerzővel nem fordulhat elő ilyesmi. Ferdinandy viszont hét-, sőt hónapszámra nem beszél (csak ír!) ma­gyarul, anyanyelvét mégis fölényes biztonsággal őrizte meg és kezeli. Nem tudom, kell-e és meny­nyit kell kínlódnia, küszködnie, amíg egy-egy ér­zésre, fogalomra a legjobb, az egyedül odaillő szót előhalássza. Ez azonban kizárólag őrá tartozik. A fogyasztót (itt: az olvasót) mindig csak a kész produktum érdekli, az pedig ebből a szempont­ból makulátlan. Ferdinandy György új elbeszéléskötete a lon­doni Szepsi Csombor Kör gondozásában, Molnár István szellemes és ízléses borítójával jelent meg. KULCSÁR ISTVÁN 6

Next

/
Thumbnails
Contents