Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-04-14 / 8. szám

1

MÜNCHENBŐL

ÉRKEZETT

Kerekasztal-beszélgetésre hívta meg a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete az éppen Budapesten tartózkodó Illyés Elemért. Illyés Elemér történész neve főképpen Orbán Balázs klasszikus Székelyföld-monográfiájának müncheni újrakiadása révén vált ismertté. Az úttörő vállalkozásról idehaza Pomogáts Béla számolt be az „Élet és Irodalom” hasábjain. Illyés Elemér érdemét nem csökkenti, hogy a „Székelyföld leírása” hasonmás kiadása azóta itthon is napvilágot látott. Annál is kevésbé, mert Orbán kézírásos kiegészítéseit csak az ő kiadása közli, a honi kiadás mellőzte azokat.

— A 120 gépelt oldalnyi kéziratos Orbán Balázs-anyagot az Országos Széchényi Könyvtár bocsátotta rendelkezésemre, mikrofilmen — tájékoztat Illyés Elemér.

— „Erdély változása” címmel jelent meg Münchenben a romániai nemzetiségek társadalmi helyzetével és művelődésével foglalkozó munkája. Utalás ez a cím Apor Péter nevezetes XVIII. századi memoárjára, a „Metamorphosis Transilvaniae"-re?

— Igen! A oímválasztásban az a személyes motívum is szerepet játszott, hogy abban a Háromszék megyei faluban születtem — Torján —, ahol Apor Péter kétszáz esztendővel azelőtt megírta emlékiratát. Brassóban érettségiztem, majd a kolozsvári egyetemen szereztem jogi doktorátust. Később magyar állami ösztöndíjjal Rómában és Heidelbergben folytattam kiegészítő — jogi és államtudományi — tanulmányokat. A háború után Brazíliába kerültem, ahol fizikai munkásként dolgoztam. 1953-ban tértem vissza Európába: azóta „felváltva” élek Münchenben és Észak-Olaszországban.

— Űj könyvei hol jelentek meg?

— A bécsi Wilhelm Braumüller egyetemi kiadó jelentette meg „Nemzeti kisebbségék Romániában” című német nyelvű könyvemet. Ez nem a már említett munkám fordítása: az személyes élményekre támaszkodva íródott, a magyar anyanyelvűeknek; ez utóbbi viszont tudományos igénynyel készült történeti-történelmi öszszefoglalás és a nyugati közvélemény tájékoztatását hivatott szolgálni. Megírásakor elsősorban a mai, Romániában megjelent szakirodalomra támaszkodtam, és mindvégig a tudományos igazságot tartottam a legfontosabb vezérlő elvnek. Könyvemről elismerő írásokat közölt a két legnagyobb német nyelvű napilap; a Neue Zürcher Zeitung, illetve a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a közelmúltban angolul is megjelentette a nagytekintélyű New York-i Columbia University Press.

„A nemzetiségi élet és kultúra folyamatainak mérlegelése tárgyilagos józanságot követel — írja Illyés Elemérről szóló fejezetében a budapesti Akadémiai Kiadó »A határon túli magyar irodalom« című kézikönyve. Munkájában — a nagy anyagismeret mellett — ez a tudományos elfogulatlanság jelenti a legnagyobb értéket. Meggyőződése szerint az erdélyi együttélésnek az ott élő népek testvéri együttműködése lehet a legbiztosabb záloga.” B. Ä.

t

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

A Magyar Hírlap lírai hangvételű nekrológban búcsúztatja Készéi Istvánt, a Párizsban, ötvenéves korában elhunyt költőt (a szerző szignója: B. B. A.). Az itthon élő jó barát írása elmondja róla: magárahagyatottan, egyszál egyedül élt, ahogyan egy költő idegenben élhet, aki olykor írt ugyan a Magyar Műhelybe, de nem tartozott alkotói köréhez, nem tartozott senkihez, semmihez, csak a versei vették körül. „Nem sokkal azután, hogy első és egyetlen könyve, az Angyali merénylet megjelent, hazalátogatott — olvasható a búcsúztatóban —. 1957 óta először. Örült a könyvnek, örült, hogy néhány versét elfogadták a hazai lapok, hogy beválogatták a Vándorének című antológiába. Távozása óta először: tervezgetett. Hogy végleg hazatelepszik. Hogy kiad egy könyvet Budapesten is. Hogy munkát kap, s ha ideje en gedi, regényt is ír.” A nekrológ végül Készéi István és az itthoni jó barát utolsó Duna-parti sétájának hangulatát eleveníti fel. Akkor hallotta tőle ezt a négysorost: „Kenyérszegő késként villant a perc, mely / az idő asztalán megszegte sorsomat, / e villanás már ellobbant örökre, / kicsorbult rég az első pillanat”.

*

Thomas D. Kerényi, azaz Kerényi D. Tamás. A New York-i Mount Sinai-kórház professzorának nevét — csaknem példa nélküli, kockázatos és sikeres nőgyógyászati-szülészeti műtétjéről — szakmai körökben világszerte ismerik. A legutóbb a szakmai körökön kívüli, legtágabb hazai olvasótábor is megismerkedhetett életével, pályafutásával, a szülőföldhöz való kötődésével. Az Üj Tükör két oldalon — Nógrádi Gábor írásában, Kékesdy Károly fotóival — mutatta be neves honfitársunkat. A következőkben a riport gondosan megrajzolt portréjából és az interjúalany érdekes mondanivalójából villantunk fel néhány mozaikot . .. Kerényi D. Tamás 1935-ben Szegeden született, gimnazistaként piarista diák volt, 1956 karácsonyán hagyta el Magyarországot, New York-ban járt egyetemre. Tanulmányai során egyik mentora magyar volt, Csapó Árpád, aki megtanította arra, hogy „olyanokat is lehet kérdezni, amire nincs válasz, amiért a kollégák talán ki is nevetik, de ha ezeket a kérdéseket nem tesszük fel, a tudomány nem halad előre”. A portré, az interjú egyébként Budapesten készült, a Forum Hotel ötödik emeletén, ahol Kerényi D. Tamás olyan helyet választott magának, hogy „közben fél szemmel a Várat, a Mátyás-templomot, a Dunát láthassa .. „ s a két és fél óráig tartó beszélgetés alatt mindössze nyolc idegen szót használt, abból három orvosi kifejezés volt”. Kerényi D. Tamás terveiről: „Magyar tudás, kutatói kedv, rászoruló betegek, plusz amerikai gép és tapasztalat: a közös munka minden komponense adott. És én is többször járhatok haza.”

Foci az Űj Tükörben, szövegben és képékben, oldalnyi terjedelemben. Molnár Károly írása az interjúalanyt így mutatja be: „Névjegyén ezt olvashatjuk: András Béres voetbal manager. Nekünk azért magyar marad Béres András, az egykori kispesti játékos, aki — ha elfoglaltsága engedi — rendszeresen hazalátogat Belgiumból. Ilyenkor megkeresi a régi barátokat, ismerősöket, s a szenvedélyes beszélgetések örök témája a megunhatatlan labdarúgás.” Béres András ezúttal napjaink európai labdarúgásáról fejti ki véleményét, röviden a jelenlegi magyar válogatottról is. Kedvező jelnek tekinti a csapat küzdőszellemét, s mivel a fiatal szövetségi kapitány elnyerte játékosai bizalmát, ez jó előfeltétele lehet a korábbinál eredményesebb csapat kialakulásának.

*

A Valóság Arthur Koestler-ről „Sors és sorstalanság” címmel Sükösd Mihály tanulmányát közli. Gazdag tényanyag felvillantásával szól Arthur Koestler életéről, és munkásságáról, sorsának és pályafutásának ellentmondásos korszakairól, a múló időben vallott és megtagadott politikai elvei, változó világnézetei között az okokat is kutatva. E sokrétű elemzés a többi között azt a kérdést is felveti, hogy a „magyarnak született” Arthur Koestler magyar írónak tekinthető-e? Sükösd Mihály állásfoglalása: „... A tények tanúsága szerint Koestler nem volt magyar író. Magyar író — egyezményesnek mondható szabályaink szerint — az, aki magyar nyelven fogalmazza és jelenteti meg irodalmi műveit. Koestler egyetlen, könyvnyi terjedelmű művét sem fogalmazta és jelentette meg magyar nyelven."

*

Az Élet és Irodalom Szabolcsi Miklós megemlékezését közölte Ferenczi Sándorról. A szerző a nagynevű pszichiáter baráti kapcsolatairól is írt. A cikknek ezt a részét utóbb Gunda Béla egyetemi tanár egészítette ki a lapban azzal, hogy Ferenczi Sándort Róheim Gézához is „igen közeli, baráti kapcsolatok fűzték”. (Róheim Géza, aki 1953-ban New York-ban hunyt el, neves tudós volt: etnográfus és pszichoanalitikus — a szerk.) Erről a többi között ezeket írja: „Róheim Géza a magyar néphit kutatása terén elért eredményeit nemegyszer Ferenczi Sándor pszichológiai megállapításaival támasztotta alá vagy azok figyelembevételével magyarázta. Külön tanulmányt érdemelne a két tudós kapcsolatának feltárása, éppen úgy, mint Róheim Géza egész tudományos arculatának bemutatása. Ö teremthette meg a modern magyar néphitkutatást, s dolgozta ki a táltossámán problémát.

*

Yehudi Menuhin Bartók-emlékversenyét egy fiatal magyar hegedűművész, Horváth Lajos nyerte meg nemrégiben. A győztest az Űj Tükörben Albert Mária mutatja be. Az írásban arról is szó esik, hogy Horváth Lajos ismert muzsikusnemzetség neveltje, nagybátyja, Horváth Elemér neves prímás New York-ban. Horváth Lajos pályafutását Cziffra György, illetve a Senlis-i Cziffra Alapítvány is támogatja. K. GY.

Kerestetés

HALBROHR Lászlót, UNGÁR Tibort és feleségét, Mancit, akik 1940- ben utaztak az ÚSA-ba (New York) keresi dr. Deák Ernő Brazíliából.

MEZEI Éva (szül. Mohács, 1940. an.: Csémi Gizella) laborasszisztens, 1956-ban hagyta el Magyarországot. Legutolsó ismert külföldi címe: 1150, Edwards Lane, LAKEWOOD, Ohio 44107 USA volt. Keresi édesanyja Pécsről, aki hét éve nem hallott hírt leányáról.

HELLER Ernő sz. 1899-ben, szeretne még élő iskolatársaival (zsidó polgári 1910—1913; Vas utcai kereskedelmi 1914—17; Kereskedelmi Akadémia 1918—19; isaszegi tiszti iskola 1918.) cserkész (Kadimah 1913— 20) természetbarát tag (1916—20), másrészt Ausztráliában, Caloundra környékén élő magyarokkal megismerkedni.

GROSZ Sámuelt későbbi neve dr. Grosz Iván (szül.: Tarpa, 1915 v. 1916), aki 1936—37-ben vándorolt ki Párizsba s ott egyetemet végzett, keresi Kiss Ferencné sz. Klein Hermina az USA-ból.

DÖME József (Torvaj, 1912. X. an.: Kaveczki Mária) gyári munkás, 1945- ben vándorolt ki Ausztráliába. Utolsó ismert lakcíme: Soothaust, WELLINGTON LODGE, Ausztrália volt, ahonnan 1950. júliusában írt. Keresi élesanyja Lulláról.

SZALAI Győző János (Szombathely, 1950. augusztus 18. an.: Schnitzer Magdolna) 1967 októberében hagyta el az országot s távozott Ausztráliába. Utolsó ismert lakcíme: 138, Edgecliff Rd. Sydney N. S. W. volt. Keresik szülei Szombathelyről, akiknek 1974-ben írt utoljára.

HORVÁTH Mihályt (Rákoskeresztúr, 1899, december, an.: Surányi Borbála, 1945-ben vándorolt ki Angliába. Utolsó ismert lakcíme: Rivington, 11. Drive, Bickershaw, Anglia volt. Keresi Unyi István nevű unokatestvére Gyömrőről.

BENKÖ János (Budapest, 1925. november 8. an.: Turbók Sára) 1945- ben SAS-behívóval, mint katona hagyta el az országot. Feltételezett tartózkodási helye: Dél-Afrika. Keresi édesanyja, aki azóta nem hallott fiáról.

SÁNDOR Mária (New Jersey, 1926. an.: Kologyi Anna) tanárnőt keresi unokatestvére, Rónai Béla Budaörsről. A keresett utolsó ismert lakcíme: Hollywood, Fiimore St. Florida 34670 USA. Nevezettről 1963 óta nincs hír.

KAPUTA Mihály szül. Aszód, 1930, an.: Lipták Erzsébet, géplakatos, 1956-ban hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert lakcíme: 106, 6th Street, Midland, Ont. Canada. Keresi húga Erzsébet Petőfibányáról.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, Budapest, H—1905.

7