Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

I I I I t r- Hungarian Optical Works 1. Beépítésre kerülő parcmyok 2. MOM-COLOR 100: különbölő sűrűségű folyadé­kok elemzésére szolgáló műszer 3. Nagy kapacitású számítógépmemória beépítés alatt 4. Ellenőrzik a prizmacsiszolás minőségét 5. Távmérőkben használatos miniatűr prizmák ké­szítése 6. Orvosi lézerberendezés száloptikával Mérnökember lévén, Süss Nándor nem volt fantázia híján, azt azonban alig­ha láthatta előre, hogy az általa 1876- ban alapított mechanikai tanműhely egy évszázad múltán több ezer em­bert foglalkoztató gyárrá lesz. A kolozsvári egyetem fiatal mechanikusa az akkori kor­mányzat felkérésére hozta tető alá néhány tanárral és diákkal a műhelyt, amely hamaro­san a precíziós finommechanikában jártas szakemberek otthona lett. Magyarországon ekkoriban indult fejlődésnek az út- és vasút­építés, s a Süss-műhelyben készült geodéziai műszerek igencsak kelendőek voltak, még­pedig nemcsak itthon, de külföldön is, amint a korabeli kiállítási sikerek, aranyérmek iga­zolják. A századforduló után magánkézbe kerüli: a gyárrá nőtt műhely. Egy fenyegető csődtől a részvénytársasággá alakulás óvta meg. A két világháború között pedig az újabb fellendü­lést az elektronikai ágazatot megalapozó Süss-rádió és a vízóra gyártása jelezte. A Süss-gyár 1938-ben vette fel az azóta is meg­őrzött Magyar Optikai Művek nevet, mivel fő termékeik ekkor már a szemüvegíencsék, optikai berendezések voltak. Nagyot ugorva a kronológiában, a gyár történetének legújabb szakasza 1968-ban kezdődött, egyebek között azzal, hogy a cég geodéziai, optikai és laboratóriumi termék­családjaira megkapta az önálló exportjogot. — Hét és félezer dolgozót foglalkoztatunk a fővárosban levő törzsgyárban s öt vidéki gyáregységünkben, Dunaújvárosban, Máté­szalkán. Zalaegerszegen, Komlón és Batto­­nyán — tájékoztat Bohn Ferenc osztályvezető. — Az évente megtermelt hárommilliárd fo­rintnyi érték felét vidéki dolgozóink állítják elő. Hogy milyen minőségben, azt talán mu­tatja: termékeinknek több mint fele közvet­lenül külföldre kerül, negyedét pedig olyan más hazai termékekbe építik be, amelyek szintén határainkon túl találnak gazdára. Termelésünk csaknem negyede a tőkés orszá­gok megrendelőinek készül. Szoros együttmű­ködést alakítottunk ki francia, német szövet­ségi köztársaságbeli, angol, svéd cégekkel. — Hogy mi az, ami miatt a mai világgaz­dasági helyzetben egy vezérigazgató feje fáj? — kérdez vissza a vállalat vezetője, Balogh András. — A „talpon maradni” követelmé­nye, ami csak rengeteg munkával, a piachoz való állandó alkalmazkodással érhető el. Az pedig nem könnyű. Négy-öt éve még a koope­rációs lehetőségek is nagyobbak voltak, de ma azt kell mondanom: nehéz helyzetben vannak korábbi, mai s potenciális holnapi partnereink is szerte a világon. Kevés a meg­rendelés, így hát igencsak meg kell dolgozni az eredményért. Lássuk hát kissé közelebbről, hogyan is tud „talpon maradni” ma egy magyar nagyválla­lat? A cég vezetői szerint a titok egyértel­műen abban áll, hogy „több lábon” állnak, azaz a termékek széles skáláját készítik. Részt vesznek a közúti járműprogramban, egy csak­nem évtizedes NSZK kooperációs megállapo­dás alapján fékszerelvényeket gyártanak. A termékek között szerepel az optikai cikkek széles köre a laboratóriumi műszerektől a szemüveglencsékig. Az optikai berendezések gyártásában elsősorban francia cégekkel mű­ködnek együtt. Jelentős az ébresztőóra- és a mérleg gyártás is. Ez utóbbi termékeket az import helyettesítésére kezdték el gyártani saját kosnstrukciók alapján: manapság évente több százezer mérleg hagyja eía Magyar Op­tikai Művek dunaújvárosi üzemének kapu­ját. Aránylag kis befektetéssel sikerült ezt az eredményt elérni, s túl a hazai piacokon, komoly tételt exportálnak Kanadába, Olasz­országba, Angliába s újabban az Egyesült Államokba is. A saját jogon exportálható ter­mékek közé tartozó geodéziai műszereket több NSZk-beli céggel együttműködve gyárt - ják-fejlesztik. — Sok kis tételből áll össze végső forgal­munk — mondja a vezérigazgató —, így hát alapos piaci munkát igényel az érdeklődő ve­vő megtalálása s később megtartása. „Több lábon állni” — hangzott a magya­rázat. A legstabilabb „lábnak” a számítás­­technika látszik. Hallgassuk ismét a vezér­­igazgatót: — A hetvenes évek elején a számítástech­nikai kormányprogramhoz kapcsolódva kezd­tünk el foglalkozni ezzel a területtel. Bővi­tettük vidéki egységeinket, a kisebb szakér­telmet igénylő termékek gyártását oda tele­pítettük. Így aztán lehetőség nyílt arra, hogy Budapesten, a legképzettebb szakemberek közreműködésével, nagyobb teret kapjon a számítástechnika. Egy francia cégtől licence­­ket vásároltunk, amelyeknek alapján nagy ka­pacitású számítógép-memóriákat gyártunk. Fejleszteni kezdtük az úgynevezett kis perifé­riákat, s miután letűnt a lyukszalagos berende­zések kora, a háztartási komputerekhez is nasználható hajlékony lemezes tárolók gyár­tásához fogtunk hozzá. Ma már teljes terme­lésünk harminc százalékát a számítástechni­kai cikkek teszik ki. A tárolók döntő hánya­dát most még külföldön értékesítjük, de mind többre van igény itthon is, hiszen robbanás­szerűen megnövekedett a számítógéppark. A MOM-nak két év alatt háromszorosára kell növelnie a termelést e termékek körében. S ez a felfutás — bármily fontos is az eredmé­nyek átvétele — nyilván nem alapulhat csak külföldi licencekre. A vállalat több nagy kuta­tóintézettel is együttműködik, s szoros kapcso­latban áll a Budapesti Műszaki Egyetem kuta­tógárdájával. A modern perifériák döntően a saját szak­emberek eredményei. Jelenleg az úgynevezett fix-lemezes tárak kifejlesztésén dolgoznak. Bár általában igaz, hogy Magyarország jó év­tizeddel lemaradt a világ mögött a számító­gépek gyártásában, felhasználásában, a MOM vezérigazgatója — a legutóbbi őszi párizsi világkiállítás alapján — úgy látja, hogy a gyár termékeinek színvonala „csupán” két­­három éves lemaradással követi a nagy nem­zetközi cégekét. A kutatás-fejlesztés, persze, nem szorítko­zik csak a számítástechnikára. Saját szakem­berek tervei alapján valósult meg az az ultra­­centrifuga, amely 65 ezres percenkénti for­dulatával, a biológusok, kémikusok fontos eszköze. A saját fejlesztésű berendezések kö­zött említik a thermoanalitikai műszereket amelyek a vizsgált anyagot magas hőmérsék­letre hevítve határozzák meg annak összetéte­lét. Most azon gondolkodnak, hogyan lehetne e berendezést számítógéppel összekapcsolni. A műegyetemmel végzett közös kutatás eredményei mutatkoznak meg a száloptika gyártásában, amit főként az orvostudomány­ban hasznosítanak. A legnagyobb közönség­visszhangot kiváltó újdonság pedig a lézer­­technika, annak is főként egészségügyi fel­­használása. A helium-neon kis teljesítményű lézersugárral máris több orvosi szakma dol­gozik. Sikeres kísérletek folynak a lézertech­nika es az akupunktúra „házasítására” is. — A széles termékskálát figyelve felmerül a kérdés: végül is a MOM megszűnik Optikai Művek lenni? — Ismét a vezérigazgatóé a szó: — Nem, erről szó sincs. Továbbra is fel­adatunk az optikai cikkek előállítása, s erre nem csupán a három és félmillió hazai szem­üveges ellátása kötelez bennünket, a finom­optikai termékek külföldön is kelendőek. Ez a tevékenységünk is fejlődik, a jövőben is jel­lemző marad a gyárra. Névváltozásra tehát nincs szükség, annál inkább a technika, a piac változásaira fogékony szemléletre, hogy az utóbbi időszak évi 15—20 százalékos tőkés export növekedése után — ha valamelyest kisebb mértékben is — idén is bővíteni tud­juk külföldi szállításainkat. FRISS ROBERT FOTÓ: BOROS JENŐ 9 1 T

Next

/
Thumbnails
Contents