Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

LAKNI KELL. 2. Fővárosi gondok Tavaly június 30-án járt le a la­kásigénylések megújításának ha­tárideje, és nem sokkal utána már hírül adták a lapok: Budapesten ötvenhatezren várnak arra, hogy a fővárosi tanács segítségével megszabaduljanak albérletükből, elköltözzenek szüleikkel közös otthonukból, otthagyják szűkös vagy komfort nélküli lakásukat, ötvennyolcezer igénylő — sok ez vagy kevés? — Kevés! — mondja határozot­tan a fővárosi tanács lakásügyi főosztályának vezetője, dr. Nemes Tibor. — Kevés, ha ahhoz mérem, hogy a hetvenes évek végén 188 ezer, az 1981-es igénymegújítás­kor pedig még mindig 108 ezer la­kásra várót tartottunk számon. És ugyanilyen határozottan folytatja, kis szünet után: — Rengeteg! Rengeteg, ha meg­gondoljuk, hogy ezek már egytől egyig megalapozott igények, ame­lyeket nem a ködös jövőben, ha­nem az 1982 októberében megje­lent új lakásügyi rendelkezések szerint előírt módon és a fővárosi tanács által 1981 májusában nyil­vánosságra hozott irányelvekben megszabott határidők szerint kell kielégíteni. Ezek az irányelvek — többek között — előírják, hogy egy esz­tendőn belül megfelelő lakáshoz kell juttatni a három- és több­­gyermekes családokat; a kétgyer­mekeseket pedig három éven be­lül, ha addig zsúfolt vagy kom­forthiányos lakásban húzták meg magukat vagy ha nem volt önálló lakásuk. Sőt mi több, öt év után az önálló lakással nem rendelkező gyermektelen igénylőknek is kö­teles lakást felkínálni a tanács — ha szerényét is. Az irányelvek tehát ígéretek, ha úgy tetszik, a fővárosi tanács „határidős vállalásai”, és a határ­idők napra pontos betartását az igénylők megkövetelhetik és meg is követelik. A mérleg: 1981-ben a tanács vállalta, hogy a több, mint százezer igénylő közül 64 ezret la­káshoz juttat 1985 végéig, és en­nek megfelelően 1983 decembe­réig megkapta kiutalását több, mint 40 ezer család. De hiába épült 1971 óta két­százezer lakás a fővárosban, hiá­ba költözött új, komfortos otthon­ba három esztendő alatt családos­tul vagy félszázezer igénylő, ettől még nem lesznek elégedettek vagy türelmesebbek azok, akiknek egy­általán nincs önálló otthonuk, vagy ha van is, az nem megfele­lő. őket nem az érdekli, hogy ed­dig hányán költöztek új otthon­ba, hanem csakis az, hogy ők mi­kor költözhetnek végre. És ezek a türelmetlenek, elége­detlenek jóval többen vannak, A Mízsei csalód Szív utcai otthonában 1 Laczó Tibor Tapolcáról utazott föl, hogy felújítsa leánya otthonát Laczó Réka, az egy szobából elkerített tanulósarok gazdája mint amit a tanácsi statisztika mutat. Nálunk ugyanis négyféle úton-módon szerezhet valaki la­kást. Az első és legkedvezménye­sebb út — bérlakást igényelni a tanácstól — csak akkor nyitott, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 2200 forintot. A második lehetőség fő­leg az úgynevezett hiányszakmák űzői számára kínálkozik: a mun­kavállalás feltételeként szolgálati lakást kérni-követelni. (A falun letelepedni kívánó orvosnak, a kisvárosi üzembe beálló mérnök­nek még kérnie sem kell a szolgá­lati lakást, mert a munkáltató már az álláshirdetésben megígéri az összkomfortot. A harmadik forma a lakásvásárlás, amikor is az el­adó lehet magánszemély, építési vállalat, a takarékpénztár vagy maga a tanács. És végül a negye­dik mód: építeni. Egyedül vagy kalákában, kőmívessel vagy épí­tésszel; társasházat vagy családit, egy- vagy többszintest — kinek hogyan és mihez van türelme, ki­tartása, lehetősége. Tehát lakásgazdálkodással- és elosztással nemcsak a tanács fog­lalkozik, s a lakásigényeket sem csupán a tanács tartja számon. Pontosabban: csak azokat tartja számon, amelyek megítélésében ő az illetékes. És az igénylések szá­ma sem egyedül azért apadt ilyen rohamosan, öt esztendő alatt 180 ezerről 58 ezerre, mert a többiek tanácsi elosztású bér- vagy örök­lakáshoz jutottak, hanem azért is, mert legalább ennyien más módon szereztek lakást: cseréltek, épí­tettek, vásároltak, örököltek Dr. Nemes Tibor elmondta, hogy ötezer kérdőívet küldtek ki azok­hoz, akiknek előzőleg volt a ta­nácsnál igénylésük, de ezt 1983- ban nem újították meg, és meg­kérdezték : mi ennek az oka. A vá­laszolóknak mintegy fele jelezte: lakásgondját a tanács közbejötte­­segítsége nélkül sikerült megol­dania. A tanácsi lakásgazdálkodás te­hát csak a bérlakások és a taná­csi értékesítésű öröklakások elosz­tására- odaítélésére terjed ki. És mivel a következő években — ösz­­szefüggésben gazdasági gondja­inkkal — a tervezettnél kevesebb bérlakás épülhet, nagy kérdés, hogyan jutnak olcsón lakáshoz azok, akik valóban ráutaltak, akik más módon nemigen alapíthatnak otthont, például a pályakezdő fia­talok. Mert azért nem mindegy, hogy — fiatal házasok esetén pél­dául — a két kezdő, tehát ala­csony keresetből a lakás-haszná­latbavételi díjat kell-e összespó­rolni (ez a fővárosban a szoba­számtól és a komfortosságtól füg­gően 11 és 76 ezer forint között mozog); egy öröklakás árát, job­bik esetben az előlegét kell-e le-Laczó Éva tanárnő kislányával fotö: gAbor viktob 10

Next

/
Thumbnails
Contents