Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

IZRAELI TURNÉ ÉLŐSZÓVAL, TOLLAL ÉS ECSETTEL A Magyarok Világszövetsége szer­vezésében először látogatott el hazai művészegyüttes Izraelbe. R uttkai Éva, Csikós Rózsi, Major Ida, Kellér Dezső és Fényes Szabolcs január 18- tól február 2-ig hét alkalommal lé­pett fel Tel Avivban, majd Jeruzsá­lemben, Haifában, Natanján és Beer- Sevábam. Tapasztalatból tudom, hogy külföl­di honfitársaink mennyire sóvárog­nak a magyar kultúra, a magyar szó­ra — mondja Ruttkai Éva —, de ilyen szeretetteljes, lelkes fogadtatásra nem számítottam! Alig akartak leen­gedni bennünket a színpadról, képte­lenek voltunk eleget tenni valameny­­nyi baráti meghívásnak s az újabb felkéréseknek. Az Izraelben élő ma­­gyarajkúak ismerik a budapesti szín­házak műsorát, beszerzik az újabb magy i könyveket, hanglemezeket, újságokat, sőt még a legfrissebb pletykákat is ... Jártamban-keltem­­ben felismertek az utcákon, köszön­töttek, megszólítottak, pedig — mint az idősebbek elmondották — utoljára pöttömnyi kislányként láttak, Lakner bácsi gyermekszínházában ... — Mi volt a műsora? — — összeállítás a magyar iro­dalom és költészet gyöngyszemeiből, Heltai Gáspártól Petőfin, Heltai Je­nőn, Molnár Ferencen át egészen Szécsi Margitig. Kellér Dezsőé a szó: — Mindeddig úgy véltem: a pesti humor csak a maga közegében érvé­nyesülhet. Kellemesen csalódtam! Minden szóra, sőt minden gesztusom­ra ugyanúgy reagáltak Jeruzsálem­ben, vagy Beer-Sevában, mint a bu­dapesti Vidám Színpadon. Amikor összeállítottam a műsort, azt talál­tam ki, hogy kis társulatunk vala­mennyi tagja először is bemutatko­zik. Beszél az életéről, a hivatásáról. Én is a pályámról szóltam. Fényes Szabolcs pedig operettjeinek, sláge­reinek születéséről és előadóiról. Csi­kós Rózsi és Major Ida örökzöld Fényes-dalokat adtak elő, s besegí­tett Ruttka Éva is. Magamkora­­beli nem könnyen szánja rá magát ilyen nagy útra! De most, hazatérve, nem mondhatok mást: vétek lett volna kihagyni! Ar­ra is csak ott, a helyszínen döbben­tem rá, mi volt a titka annak, hogy a színpadon állva úgy éreztem, mintha csak hazai közönség előtt konferálnék. Nem más, mint a szo­ros és feloldhatatlan kapocs: az anyanyelv. — Élménybeszámoló, zongorával. Ezt a címet adhatnám annak, ami műsorom gerincét képezte — veszi át a szót Fényes Szabolcs. — Félévszá­zados zeneszerzői pályafutásom leg­javából állítottam össze egy csokor­ra valót. Minden dalhoz hozzátettem annak keletkezéséhez, sikeréhez kap­csolódó emlékeimet. S persze nem mulaszthattam el, hogy beszéljek dal­lamaim feledhetetlen előadóiról, így Honthy Hannáról, Bársony Rózsiról, Karádi Katalinról és a többiekről. Hajnali kettőkor kerültünk ágy­ba, s másnap korán keltünk, hogy lássunk is valamit, felke­reshessük azokat a helyeket, ame­lyekről mindezideig csak hallottunk, olvastunk. S hogy mit hoztunk haza? Annyi élményt, hogy hetek, hónapok Kellér Dezső, Major Ida, Fényes Sia bölcs, Csikós Rózsi és Ruttkai Éva kellenek, ameddig feldolgozzuk ma­gunkban . . . A vendégszereplést a Magyarok Világszövetsége támogatásával Ben­­tzur Vilmos, az ismert bécsi étte­remtulajdonos, az osztrák főváros­ban székelő Közéleti Bizottság tit­kára szervezte. — Ez a bizottság elsősorban azért alakult — mondja —, hogy kapcso­latot teremtsen az izraeli magyarok százezrei és Magyarország között. El­sősorban kulturális és vallási vonat­kozásban. Szeretnénk folytatni sze­mélyes találkozásainkat, vendégsze­repléseket, és javában készítjük elő azt az anyagot, amelyet kiállítás ke­retében mutatunk majd be a Bét Hátfucot Múzeumban, a magyaror­szági zsidóság múltjáról és jelené­ről. Ebben a múzeumban a világ va­lamennyi országának zsidósága kép­viselteti magát, gazdag dokumentu­mokkal. Mindeddig egyedül a ma­gyar rész hiányzik. Ezt kívánjuk most pótolni. A tervek szerint a júli­us 29-én megnyíló kiállítás anyagá­nak jórészét a budapesti Zsidó Mú­zeum kölcsönzi. Munkánkhoz sok se­gítséget kapunk a Magyarok Világ­­szövetségétől és több más magyar­­országi intézménytől. Garai Tamás „A TORONY ÁRNYA” TEL-AVIVBAN Itamar Jaoz-Keszt neves izraeli költő kétnyelvű héber—magyar ki­adásban adta ki Mezei András A to­rony árnya című válogatott verseit Tel-Avivban. A szarvasi születésű izraeli költő 1956-ban fordította hé­berre Babits Mihály és József Atti­la verseit, 1960-ban Karinthy Fri­gyes: Tanár úr kérem című prózá­ját, Juhász Ferenc: A szarvassá vál­tozott fiú kiáltozása a titok kapujá­ban című modern eposzát. Csaknem folyamatosan fordítja ma is a ma­gyar költészetet Illyés Gyulától Szé­kely Magdáig és Bella Istvánig. 1981- ben mini-antológiát adott ki, s egy teljesebb, nagyobb mai magyar köl­tők antológiáját készül kiadni a kö­zeljövőben. Mezei András válogatott versei­nek héber—magyar kiadását nem­csak a kiemelkedő fordítások, a könyv tetszetős kivitele miatt érté­keljük, hanem azért is, mert a má­sodik és a harmadik magyar szárma­zású izraeli nemzedékeknek is mód­jukban áll a szüleiktől örökölt nyelv­hez és kultúrához közelíteni Mezei András költeményeiben. Nemzeti ünnepünkön, március 15- én született, Szepesváralján, 1906- ban. Regényíró és műfordító, nyelv­könyv- és szótárszerkesztő, pedagó­gus és festőművész. Csorba Tibor, a lengyel—magyar kuturális kap­csolatok Varsóban élő „mindene­se” évente hazalátogat lengyel fele­ségével, Helena Csorba szociológus professzorasszonnyal. A szokottnál is több a teendőjük mostanság: két szerződést írtak alá a közelmúltban. Itthon a Ságvári Kiadó jelenteti meg közösen irt könyvüket, amely a Ma­gyarországra menekült lengyel fia­talok II. világháború alatti sorsá­ról szól. Ugyanez a munka Varsóban, lengyel nyelven is napvilágot lát majd. S korántsem értünk még az „aktualitások” végére, hiszen a két ország Tudományos Akadémiája kö­zös kiadásban fogja megjelentetni — negyedszázaddal az első kiadás után — Csorba Tibor úttörő vállalkozá­sát, a lengyel—magyar és magyar— lengyel nagyszótárt. — Miért kezdte szolgálni a len­gyel—magyar kulturális kapcsolato­kat? — kérdem. — Minthogy északon, a Tátra al­ján születtem, érdeklődésem szemé­lyes okokból is a lengyel nép felé fordult, amely már akkor, a harmin­cas években komoly szimpátiával vi­seltetett irántunk, ám ugyanakkor nagyon keveset tudtunk egymás je­lenéről, hétköznapjairól. Akkoriban már elvégeztem a Képzőművészeti Főiskolát és a Bölcsészettudományi Karra jártam. Doktori disszertációm témájául Báthori István erdélyi fe­jedelem és lengyel király életművé­nek bemutatását választottam. Ösz­töndíjasként Lengyelországba utaz­tam, hogy ott folytassak kutató­munkát. Elhatároztam, hogy megta­nulok lengyelül: de akkoriban ez csak német és angol nyelvkönyvek „közvetítésével” -volt lehetséges. így született meg bennem az elhatározás, hogy szótárt készítek. Mintegy ezer Chopini fűzfák oldalas nagyszótárt szerkesztettem; körülbelül 80 000 szót tartalmazott a könyv. — Nemrégiben nagy sikerű kiállí­táson mutatta be lengyel és magyar tájakról készült akvarelljeit. Ecsettel is szolgálom a két nép ba­rátságát. A természet szeretete gyer­mekkori „örökség”: a szepességi tá­jak szépsége máig bennem él. A kez­detektől foglalkozom rajz- és iroda­lomtanítással; Vácott, Kiskunhala­son és Celldömölkön középiskolában oktattam, később Krakkóban a Ja­gelló Egyetemen, Varsóban pedig a Rajztanárok Továbbképző Iintézeté­­ben. A Boleslawec-i Iskolai Galéria az én nevemet viseli: saját munká­im mellett barátaim, tanítványaim alkotásait gyűjtöttem itt össze. Alighanem egész Lengyelországban itt van a legtöbb magyar vonatko­zású képzőművészeti alkotás ... — Csorba Tibor a „Mosoly Ér­demrend” kitüntetettje... — Második hazám általános és középiskolás tanulói minden évben titkos szavazáson döntik el, hogy ki­nek adományozzák ezt a kitüntetést azok közül, akik sokat tesznek a gyermekek neveléséért, boldogságá­ért, akik rendszeresen találkoznak az ifjúsággal. Én vagy az első „nem lengyel” a kitüntettek között.” Néhány esztendeje Kiskunhalason Csorba Tibor festményeinek kiállí­tásával nyílt meg az új művelődési központ. A város fél évszázad múl­tán sem feledkezett meg hajdani ta­náráról, aki még tanulmányt is írt j,A (halasi csipke múltja, jövője” címmel. Gosztonyi János, a Magya­rok Világszövetsége főtitkára — ak­kor még -más beosztásban — meg­nyitó beszédében imigyen méltatta Csorba Tibor munkásságát: „Ezen a tárlaton len-gyei és ma­gyar tájak, városképek sorakoznak egymás mellett, s úgy vélem ez az a momentum, amelyből ki kell indul­nunk. ha Csorba Tibor emberi és művészi munkásságát méltatni akar­juk. Valóban ritkaságszámba megy az ilyen sokoldalú és minden terü­leten egyforma jelentőséggel és ered­ménnyel bíró tevékenység; mint aho­gyan ritka az olyan festő is, aki tör­téneti érdeklődését, irodalmi ihleté sét ilyen harmonikus egységbe tud­ja ötvözni. Amerre járt éle­tében, ott maradt munkája nyo­ma: példa erre az a tisztelet és sze­retet, ahogyan Halas város ma is körülveszi őt.” BALÄZS ÁDÁM REPRODUKCIÓ: REZES MOLNÁR ESZTER 4

Next

/
Thumbnails
Contents