Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-31 / 7. szám
VflÉfeliíku.ié HÁROM HÓNAP NÉPITÁNC A próbaterem tükrében megduplázódva pörög-forog a tíz fiatal. A szélrózsa minden irányából érkeztek Budapestre, s mire e sarok megjelennek, remélhetőleg mindegyikük zsebében ott lapul az alapfokú néptáncoktatói képesítés, háromhónapos kemény munka eredmény^. — Sydneyben testnevelést, táncot tanítottam idáig. Föl kellett mondanom állásomat, hogy eljöhessek. Ezt meg is tettem, s őszintén mondom, megérte ... — így az ausztráliai Walker Ilona. — Emlékeimből összerakott lépéseket tanítottam magyar táncként, s közben éreztem, nem jó ez így. Visszatérésem után a Palotás felnőtt tánccsoport mellett alakult gyermekcsoport tanára leszek. Ausztráliából jött Antal Ildikó is. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ösztöndíjasaként januártól néprajzot tanul a debreceni egyetemen. Mint mondja, azért, mert a táncot igazán csak a néprajzon keresztül tudjuk megismerni és értékelni. — A Melbourne-i Bocskay Református Szövetség kért meg arra, hogy tanítsam a gyerekeit táncolni. Elvállaltam. Mivel tiszta magyar anyagot szeretnék tanítani, eljöttem, s magammal hoztam tízéves kislányomat is, hogy legalább egy esztendeig magyar iskolába járjon. Egy másik résztvevő, a német szövetségi köztársaságbeli Ossiuald- Gyórgyi Theodóra is gyermekeivel érkezett. A fiúk a Marczibányi téri ének-zenei általános iskolába járnak. — Feleségként kerültem el hazulról, kint szereztem gimnasztikatanári diplomát, és ismerkedtem meg a népitánccal. A tanfolyam végeztével egy főiskola és egy színészképző is visszavár a magyar néptánc tanáraként. Kevésbé határozott tervekkel érkezett a két legfiatalabb résztvevő, Borsos Edit Calgaryból és az angliai Németh Zsuzsanna. Edit Kanadában angol irodalomtörténetet tanul, most a tanfolyam kedvéért évet halasztott, s ha visszamegy talán tanítani is fog: „mert hozzánk eddig mindig csak vendégtanárok jöttek egy-egy hétvégére”. Zsuzsa az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ösztöndíjasa és édesanyja nyomdokain jár, aki a manchesteri Kossuth Egyesület vezetője: „otthon minden hétvégen táncolunk, ide is táncolni, táncokat tanulni jöttem, minél többet, aztán majd meglátjuk.” A kemény tanulás mellett a társaság gyakran eljár a népszerű táncházakba és neves együttesek próbáira — sőt jelmeztárába is. Az egyik nagy élmény a Bartók Együttes jelmeztárához fűződik, (itt készültek fotóink is), ahol az eredeti ruhák bemutatásával egyidőben a népviseletek történeti kialakulásáról is hallhattak. A kanadai Pavelka Linda — egyébként operaénekesnek készül — úgy fest a népviseletben, mint valamely dunántúli falu bálba igyekvő menyecskéje. Mellette pedig a pörge bajszú legény Oscar Wolfman. — Hivatásos koreográfusként dolgozom Montrealban, s a Magor felnőtt és a Százszorszép gyermektánc-Rebeka Gaynes, David Dulin és Carolyn Bildstein, mindhárman az Egyesült Államokból csoport vezetője vagyok. Mint a többiek, én is csak azt mondhatom, hogy további munkámhoz kimondhatatlanul sokat segít ez a tanfolyam. Mindezt inkább angolul mondja a magyar—lengyel származású Oscar, és angolul folyik a beszélgetés a három, Egyesült Államokból érkezett fiatallal is, akik azzal kezdik, hogy még csak magyar rokonok sincsenek családjukban. Viszont a magyar népzene és a néptánc szerelmesei, ez hozta őket ilyen messzire. David Dulin kémikus és Carolyn Bildstein biokémikus a San Franciscó-i Észterlánc Magyai' Tánccsoport tagja. Elbeszélésük szerint a magyar néptánc iránti érdeklődés az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az Egyesült Államokban. A rendszeresen kijáró Tímár Sándor néptáncóráiról pedig legendákat mesélnek. A Portland ból érkezett Rebeka Gaines „sztorija”: — A néptánc hozott engem is ide, először nyelvet tanulni, majd a népművészettel ismerkedni. A Portland State University nyelvi tanszékének vezetője, Éltető Lajos, rendszeresen egy-egy évre a szegedi József Attila Tudományegyetemre küldi tanítványait. Én tovább maradtam, s először a szegedi orvosegyetem tánccsoportjába kerültem, majd tavaly nyáron a gödöllői továbbképzésen is részt vettem. Közben pedig bejártam az országot, Nyírbátortól Drávaiványig. Sok jó barátot szereztem, sőt van már egy keresztfiam és egy keresztlányom is. Azzal a nagyra törő tervvel érkeztem ide, hogy az Amerikai Egyesült Államok észák-nyugati vidékén én legyek a magyar népművészet és a néptánc legjobb ismerője. Sokat tanulok, hogy ez sikerüljön. Simay Zsuzsa, a Népművelési Intézet munkatársa, aki sok éve vezeti a nyári néptánc tanfolyamokat, a háromhónapos kurzus létjogosultságát így indokolja: — A néptáncoktatók számára immár hagyományos kéthetes nyári továbbképzések és az azt követő egyhetes tánccsoport-találkozók egyre nagyobb népszerűsége nyomán vetődött fel ennek az intenzív, háromhónapos tanfolyamnak a lehetősége. Ez az első alapfokú képesítést nyújtó tanfolyamunk. Az oktatás teljes költségeit az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége állja, s a hallgatók csak az itt-tartózkodásukat fedezik. Egyes esetekben ehhez is hozzájárul az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének az ösztöndíja. Sűrített anyagot adunk le, reggel nyolctól késő délutánig, s a tanulást tíz elméleti, illetve gyakorlati vizsga zárja. A kész anyagok mellett azt is megtanítjuk. hogyan lehet változó létszámú és összetételű csoportok számára hiteles koreográfiát komponálni. Mindehhez a legkiválóbb oktatókat sikerült megnyernünk. Egyébként nemcsak az alapfokú anyagot adtuk le, annál jóval többet. A táncírás és olvasás megtanításával — amely szintén nem lenne követelmény —, azt akarjuk segíteni, hogy a tőlünk kapott könyvekből otthon egyénileg továbbtanulhassanak, s ha kívánják, idővel a középfokú végzettséget is megszerezhessék. — Hogy lesz-e újabb tanfolyam? Ez csak azon múlik, igénylik-e a táncosok — fűzi hozzá Bartos György, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének titkára. — Ami viszont biztos, hogy máris készülődünk az 1985 nyarára tervezett ötödik Anyanyelvi Konferencia idejére meghirdetett Magyar Népművészeti Fesztiválra. Minden magyar tánccsoportot, ének- és hangszeres együttest és szólistát nagy szeretettel várunk, s reméljük, hogy első néptánctanárképzőnk résztvevői — táncostársaikkal együtt — szintén hazalátogatnak majd. PATONAI ADRIENN!’. Antal Ildikó Ausztráliából, Borsos Edit, Oscar Wolfman Kanadából és Németh Zsuzsanna Angliából fotó: Gábor Viktor LOTZ JÁNOS ÉVFORDULÓ Bevalljuk, megemlékezésünkkel megkéstünk egy kissé, tavalyi adósságunkat törlesztjük, amikor felidézzük a nagy magyar nyelvész, Lotz János — vagy ahogyan az angol nyelvterületen ismerték-ismerik — John Lotz alakját. 1983-ban volt hetven éve, hogy született, és tíz éve, hogy meghalt a kiváló nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Született Milwaukee-ban, Somogyvámosról kivándorolt munkáscsalád gyermekeként. Családjával 1923-ban hazatelepült, Eötvös - ko 1 lég is ta kén t magyar—német—angol szakon végzett. Kosztolányi Dezső magántitkáraként kapott indíttatást a verstani kérdések kutatására. 1935-ben ösztöndíjasként, egyben lektorként került a stockholmi egyetemre, ahol 1936-tól 1937-ig az egyetemi magyar intézet vezetője volt. Magántanárrá, majd egyetemi tanárrá nevezték ki. 1942-től tanított az Egyesült Államokban: először a Columbia Egyetem vendégprofesszoraként, majd az általános- s összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanáraként, később az általános nyelvészet profeszszoraként és az urál-altáji nyelvek intézetének igazgatójaként, az uráli nyelvi és területi kutatási központ vezetőjeként működött. 1957-ig stockholmi katedráját is megtartotta, majd 1959 és 1965 között vendégprofesszor volt Svédországban. 1966-ban és 1973-ban vendégtanárként Magyarországon járt. Lotz János egyik fő érdeme volt, hogy elsőként alkalmazta a magyar nyelv szerkezetének vizsgálatában az úgynevezett strukturális szemléletet. A Magyar hang- és alaktan, a fonológia területén végzett kutatásai vezették el egyebek között új verstani tudományos eredményeihez. A stockholmi megemlékezésről Éva Martins docens — a budapesti Hungarológiai Kongresszus egyik Lotz-emlékérmesének — szíves tudósítása alapján számolhatunk be, aki az esemény fő szervezője volt. Svéd, amerikai és magyar szakemberek tíz előadása hangzott el, érintve az előadók Lotz-cal való személyes kapcsolatát és a tudós hatását kutatási területükre. A tíz előadást — Bo Wickman szerkesztésében — a Studia Hungarica Stockholmiensia különszámaként adják ki. KÉZMŰVES TÁBOR A Kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum külföldön élő magyar felnőttek, illetve gyermekek részére Kézműves Nyári Tábort szervez 1984. július 20-tól augusztus 10- ig, tíz-tíz napos kurzusokban külön felnőtt, illetve gyermek-szülő csoporttal. Szállás: a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvő fürdőszo-, bás turistaházban, teljes ellátással. A résztvevők a szakaj tókötés, szövés-fonás, játékkészítés és a nemezeléssel való ismerkedés között választhatnak. A részvételi díj felnőtteknek 5000 forint, gyermekeknek 3000 forint, mely a megérkezéskor fizetendő. A jelentkezőknek részletes tájékoztatót küldünk. 6000, KECSKEMET, GÁSPÁR A. U. 11. 5
