Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

VflÉfeliíku.ié HÁROM HÓNAP NÉPITÁNC A próbaterem tükrében megduplá­zódva pörög-forog a tíz fiatal. A szél­rózsa minden irányából érkeztek Bu­dapestre, s mire e sarok megjelen­nek, remélhetőleg mindegyikük zse­bében ott lapul az alapfokú nép­táncoktatói képesítés, háromhónapos kemény munka eredmény^. — Sydneyben testnevelést, táncot tanítottam idáig. Föl kellett monda­nom állásomat, hogy eljöhessek. Ezt meg is tettem, s őszintén mondom, megérte ... — így az ausztráliai Wal­ker Ilona. — Emlékeimből összera­kott lépéseket tanítottam magyar táncként, s közben éreztem, nem jó ez így. Visszatérésem után a Palotás felnőtt tánccsoport mellett alakult gyermekcsoport tanára leszek. Ausztráliából jött Antal Ildikó is. Az Anyanyelvi Konferencia Védnök­ségének ösztöndíjasaként januártól néprajzot tanul a debreceni egyete­men. Mint mondja, azért, mert a táncot igazán csak a néprajzon ke­resztül tudjuk megismerni és érté­kelni. — A Melbourne-i Bocskay Refor­mátus Szövetség kért meg arra, hogy tanítsam a gyerekeit táncolni. El­vállaltam. Mivel tiszta magyar anya­got szeretnék tanítani, eljöttem, s magammal hoztam tízéves kislányo­mat is, hogy legalább egy esztendeig magyar iskolába járjon. Egy másik résztvevő, a német szö­vetségi köztársaságbeli Ossiuald- Gyórgyi Theodóra is gyermekeivel érkezett. A fiúk a Marczibányi téri ének-zenei általános iskolába jár­nak. — Feleségként kerültem el hazul­ról, kint szereztem gimnasztikata­nári diplomát, és ismerkedtem meg a népitánccal. A tanfolyam végez­tével egy főiskola és egy színészkép­ző is visszavár a magyar néptánc ta­náraként. Kevésbé határozott tervekkel ér­kezett a két legfiatalabb résztvevő, Borsos Edit Calgaryból és az angliai Németh Zsuzsanna. Edit Kanadában angol irodalomtörténetet tanul, most a tanfolyam kedvéért évet halasztott, s ha visszamegy talán tanítani is fog: „mert hozzánk eddig mindig csak vendégtanárok jöttek egy-egy hétvégére”. Zsuzsa az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ösztön­díjasa és édesanyja nyomdokain jár, aki a manchesteri Kossuth Egyesü­let vezetője: „otthon minden hétvé­gen táncolunk, ide is táncolni, tán­cokat tanulni jöttem, minél többet, aztán majd meglátjuk.” A kemény tanulás mellett a tár­saság gyakran eljár a népszerű tánc­házakba és neves együttesek próbái­ra — sőt jelmeztárába is. Az egyik nagy élmény a Bartók Együttes jel­meztárához fűződik, (itt készültek fotóink is), ahol az eredeti ruhák be­mutatásával egyidőben a népvisele­tek történeti kialakulásáról is hall­hattak. A kanadai Pavelka Linda — egyébként operaénekesnek készül — úgy fest a népviseletben, mint vala­mely dunántúli falu bálba igyekvő menyecskéje. Mellette pedig a pör­­ge bajszú legény Oscar Wolfman. — Hivatásos koreográfusként dol­gozom Montrealban, s a Magor fel­nőtt és a Százszorszép gyermektánc-Rebeka Gaynes, David Dulin és Caro­lyn Bildstein, mindhárman az Egyesült Államokból csoport vezetője vagyok. Mint a töb­biek, én is csak azt mondhatom, hogy további munkámhoz kimond­hatatlanul sokat segít ez a tanfo­lyam. Mindezt inkább angolul mondja a magyar—lengyel származású Oscar, és angolul folyik a beszélgetés a há­rom, Egyesült Államokból érkezett fiatallal is, akik azzal kezdik, hogy még csak magyar rokonok sincsenek családjukban. Viszont a magyar nép­zene és a néptánc szerelmesei, ez hozta őket ilyen messzire. David Dulin kémikus és Carolyn Bildstein biokémikus a San Franciscó-i Észter­­lánc Magyai' Tánccsoport tagja. El­beszélésük szerint a magyar néptánc iránti érdeklődés az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az Egyesült Államokban. A rendszeresen kijáró Tímár Sándor néptáncóráiról pedig legendákat mesélnek. A Portland ból érkezett Rebeka Gaines „sztorija”: — A néptánc hozott engem is ide, először nyelvet tanulni, majd a nép­művészettel ismerkedni. A Portland State University nyelvi tanszékének vezetője, Éltető Lajos, rendszeresen egy-egy évre a szegedi József Attila Tudományegyetemre küldi tanítvá­nyait. Én tovább maradtam, s elő­ször a szegedi orvosegyetem tánc­­csoportjába kerültem, majd tavaly nyáron a gödöllői továbbképzésen is részt vettem. Közben pedig bejártam az országot, Nyírbátortól Drávaivá­­nyig. Sok jó barátot szereztem, sőt van már egy keresztfiam és egy ke­resztlányom is. Azzal a nagyra törő tervvel érkeztem ide, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok észák-nyu­­gati vidékén én legyek a magyar népművészet és a néptánc legjobb is­merője. Sokat tanulok, hogy ez si­kerüljön. Simay Zsuzsa, a Népművelési In­tézet munkatársa, aki sok éve vezeti a nyári néptánc tanfolyamokat, a há­romhónapos kurzus létjogosultságát így indokolja: — A néptáncoktatók számára im­már hagyományos kéthetes nyári to­vábbképzések és az azt követő egy­hetes tánccsoport-találkozók egyre nagyobb népszerűsége nyomán vető­dött fel ennek az intenzív, háromhó­napos tanfolyamnak a lehetősége. Ez az első alapfokú képesítést nyújtó tanfolyamunk. Az oktatás teljes költségeit az Anyanyelvi Konferen­cia Védnöksége állja, s a hallgatók csak az itt-tartózkodásukat fedezik. Egyes esetekben ehhez is hozzájárul az Anyanyelvi Konferencia Védnök­ségének az ösztöndíja. Sűrített anya­got adunk le, reggel nyolctól késő délutánig, s a tanulást tíz elméleti, illetve gyakorlati vizsga zárja. A kész anyagok mellett azt is megtanít­juk. hogyan lehet változó létszámú és összetételű csoportok számára hi­teles koreográfiát komponálni. Mind­ehhez a legkiválóbb oktatókat sike­rült megnyernünk. Egyébként nem­csak az alapfokú anyagot adtuk le, annál jóval többet. A táncírás és ol­vasás megtanításával — amely szin­tén nem lenne követelmény —, azt akarjuk segíteni, hogy a tőlünk ka­pott könyvekből otthon egyénileg továbbtanulhassanak, s ha kívánják, idővel a középfokú végzettséget is megszerezhessék. — Hogy lesz-e újabb tanfolyam? Ez csak azon múlik, igénylik-e a táncosok — fűzi hozzá Bartos György, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének titkára. — Ami vi­szont biztos, hogy máris készülődünk az 1985 nyarára tervezett ötödik Anyanyelvi Konferencia idejére meghirdetett Magyar Népművészeti Fesztiválra. Minden magyar tánc­csoportot, ének- és hangszeres együt­test és szólistát nagy szeretettel vá­runk, s reméljük, hogy első néptánc­­tanárképzőnk résztvevői — táncos­társaikkal együtt — szintén hazalá­togatnak majd. PATONAI ADRIENN!’. Antal Ildikó Ausztráliából, Borsos Edit, Oscar Wolfman Kanadából és Németh Zsuzsanna Angliából fotó: Gábor Viktor LOTZ JÁNOS ÉVFORDULÓ Bevalljuk, megemlékezésünkkel megkéstünk egy kissé, tavalyi adós­ságunkat törlesztjük, amikor felidéz­zük a nagy magyar nyelvész, Lotz János — vagy ahogyan az angol nyelvterületen ismerték-ismerik — John Lotz alakját. 1983-ban volt hetven éve, hogy született, és tíz éve, hogy meghalt a kiváló nyelvtu­dós, egyetemi tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia tiszteleti tagja. Született Milwaukee-ban, Somogy­­vámosról kivándorolt munkáscsalád gyermekeként. Családjával 1923-ban hazatelepült, Eötvös - ko 1 lég is ta kén t magyar—német—angol szakon vég­zett. Kosztolányi Dezső magántitká­raként kapott indíttatást a verstani kérdések kutatására. 1935-ben ösz­töndíjasként, egyben lektorként ke­rült a stockholmi egyetemre, ahol 1936-tól 1937-ig az egyetemi magyar intézet vezetője volt. Magántanárrá, majd egyetemi tanárrá nevezték ki. 1942-től tanított az Egyesült Álla­mokban: először a Columbia Egye­tem vendégprofesszoraként, majd az általános- s összehasonlító nyel­vészet rendkívüli tanáraként, ké­sőbb az általános nyelvészet profesz­­szoraként és az urál-altáji nyel­vek intézetének igazgatójaként, az uráli nyelvi és területi kutatási köz­pont vezetőjeként működött. 1957-ig stockholmi katedráját is megtartotta, majd 1959 és 1965 között vendégpro­fesszor volt Svédországban. 1966-ban és 1973-ban vendégtanárként Ma­gyarországon járt. Lotz János egyik fő érdeme volt, hogy elsőként alkalmazta a magyar nyelv szerkezetének vizsgálatában az úgynevezett strukturális szemléle­tet. A Magyar hang- és alaktan, a fonológia területén végzett kutatásai vezették el egyebek között új vers­tani tudományos eredményeihez. A stockholmi megemlékezésről Éva Martins docens — a budapesti Hungarológiai Kongresszus egyik Lotz-emlékérmesének — szíves tu­dósítása alapján számolhatunk be, aki az esemény fő szervezője volt. Svéd, amerikai és magyar szakem­berek tíz előadása hangzott el, érint­ve az előadók Lotz-cal való szemé­lyes kapcsolatát és a tudós hatását kutatási területükre. A tíz előadást — Bo Wickman szerkesztésében — a Studia Hungarica Stockholmiensia különszámaként adják ki. KÉZMŰVES TÁBOR A Kecskeméti Szórakaténusz Já­tékműhely és Múzeum külföldön élő magyar felnőttek, illetve gyermekek részére Kézműves Nyári Tábort szer­vez 1984. július 20-tól augusztus 10- ig, tíz-tíz napos kurzusokban külön felnőtt, illetve gyermek-szülő cso­porttal. Szállás: a Kiskunsági Nem­zeti Park területén fekvő fürdőszo-, bás turistaházban, teljes ellátással. A résztvevők a szakaj tókötés, szö­vés-fonás, játékkészítés és a neme­zeléssel való ismerkedés között vá­laszthatnak. A részvételi díj felnőtteknek 5000 forint, gyermekeknek 3000 forint, mely a megérkezéskor fizetendő. A je­lentkezőknek részletes tájékoztatót küldünk. 6000, KECSKEMET, GÁSPÁR A. U. 11. 5

Next

/
Thumbnails
Contents