Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

ÚJABB ADOMÁNYOK A NEMZETI SZÍNHÁZ JAVÁRA 1945 és az amerikai magyarság Az elmúlt hónapokban az alábbi külföldi befizetések érkeztek meg a Nemzeti Színház építésére nyitott ?7íímlárfi ■ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLA­MOK : Lucy Mori Brooks 25 000 dol­lár; Los Angelesi Magyar Munkás Klub 2500 dollár; Hartfordi Magyar Klub 2500 dollár; Sanadi József 1500 dollár, Nagymihály Gáspár 2000 dol­lár; Weinstock Lajos 1000 dollár; Ta­mási Jenő 500 dollár; Gyokeri József 100 dollár; Balázs Dezső és Odette 50 dollár; Debreczeni Sándor és Mar­git 30 dollár; Chereklye Charles és Helen 25 dollár; Gera István 20 dol­lár; Ketting Gábor és Marlies 20 dol­lár; dr. Szabadka Oscar 1000 forint. AUSZTRÁLIA: Simon Pál 100 ausztrál dollár. AUSZTRIA: Grazi Magyar Egye­sület 10 000 schilling; Biacsi József 2000 schilling; Fröhlich Gabriella 1000 schilling. DÁNIA: Lipták L. 100 dán korona. KANADA: Tatay László 1300 ka-A Fasori ág. h. ev. főgimnázium 1935-ben érettségizett növendékei 1985-ben tartják 50 éves érettségi ta­lálkozójukat. Kérjük a külföldön élő volt osztálytársakat, hogy jelentkez­zenek dr. Bókay János főorvosnál (H—1052 Budapest, Gerlóczy u. 11,), és ha tudnak más külföldön élő osz­tálytársról, annak címét is közöljék. * A Barcsay utcai Madách Gimná­ziumban — Steller Ignác tanár úr osztályfőnöki vezetésével — az 1934- ben végzett öregdiákok 1984. május 15-én délután tartják meg ötvenéves érettségi találkozójukat. Külföldre szakadt osztálytársaink jelentkezését várjuk a Magyar Hírek szerkesztősé­gének címén. nadai dollár; Tirpák Andrew 100 ka­nadai dollár; dr. Varga Andrew 2000 forint. NAGY-BRITANNIA: Sárközi Má­tyás 20 font. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁR­SASÁG: dr. Meleghy Gyula 1000 márka; Damossy Géza 100 márka; Horn Viktória 100 márka; Elizabeth Ludwig 100 márka; Katerina Lud­wig 100 márka; Bálint Miklós 50 márka; Anne Linger 40 márka. NYUGAT-BERLIN: Kruska Mag­dolna 120 márka. OLASZORSZÁG: Vajda József 20 000 forint. SVÁJC: prof. Lámfalussy Alexan­der 4000 svájci frank; Halász Gábor 100 svájci frank; dr. Kondor József 100 svájci frank; Székely Endre 100 svájci frank. SVÉDORSZÁG: Havetta Gyula 100 svéd korona. URUGUAY: Mihalik Béla 1000 USA-dollár. Kérjük mindazokat az osztálytár­sainkat, akik az újpesti Kanizsai Do­rottya leánylíceumban 1939-ben érettségiztek, illetve néhány évig en­nek az osztálynak a tanulói voltak, jelentkezzenek dr. László Ilonánál (H—1011, Budapest, I. kerület, Ha­lász u. 2.) és közöljék, hogy részt tudnak-e venni a 45 éves érettségi találkozón, melyet ez év május 29-én, kedden rendezünk Budapesten. Sze­retettel várjuk az egész osztályt. * Akik 1933-ban kezdték tanulmá­nyaikat a Pázmány Péter Tudo­mányegyetem Orvosi Karán, 1981. május 26-án, déli 12 órakor találkoz­nak a Gellért Szálló Sörözőjében. (Dr. Szél Ágnes, 1014 Budapest, I., Táncsics u. 24.) 1945 fordulatot hozott a nyugaton élő magyarság minden rétegének gondolatvilágába, és az emberek sa­ját történelmi tapasztalataik szerint, adott helyzetüknek megfelelően, va­lóságismeretük vagy illúzióik alap­ján foglaltak állást. A haladó, a bal­oldali érzelmű emigránsok — ere­jükhöz mérten — anyagi támogatást nyújtottak az újjáépítéshez. Lapjaik­ban, gyűléseiken igyekeztek hatás­talanítani az új Magyarország ellen indított kampányt. Az Amerikai Magyar Szövetség vezetői és a vallásos egyesületek tag­jai, akik annak idején szemben áll­tak a Horthy-rendszer nagybirtokos­párti, földreformellenes politikájá­val, de támogatták irredenta törek­véseit, nem voltak egységesek a fel­­szabadulás után kialakult magyar­­országi politikai helyzet megítélésé­ben. Voltak, akik régi vezetőik be­folyása, neveltetésük, világnézetük és az 1945 után emigrált ellenséges érzelmű politikusok hatására szem­­befordultak a népi demokratikus Magyarországgal. Mások szimpátiá­val figyelték ugyan az erőfeszítése­ket, különösen a földosztást, de meg­ijedtek az ellenségessé váló hideg­­háborús közhangulattól és még ro­koni levelezésüket is csak a legszük­ségesebbre korlátozták. Voltak olya­nok is, akik az újjáépítés sikereinek hatására megváltoztatták régi néze­teiket, és a haladó szervezetekkel együtt támogatták az otthoni poli­tikát. Budapesten újrakezdte működését a Magyarok Világszövetsége, kap­csolatokat létesített az Amerikai Ma­gyar Szövetséggel. Az USA-ban a háború befejezése után a családok azonnal igénybe vet­tek minden csatornát, minden infor­mációs lehetőséget, hogy megtudják, mi történt hozzátartozóikkal. Érte­sülhettek a sokat szenvedett magyar társadalom nehézségeiről, vesztesé­geiről. Megindult a lázas kutatása annak, hogyan segíthetnének a szű­­kebb családon és — sok helyen egy­szerre — a szervezett segélyakció gondolata is felmerült. A reformá­tus vezetők megkapták Zsindelyné Tüdős Klára „segélykiáltását” és le­közölték lapjaikban. Egy dokumen­tumból megtudjuk: „A gyűjtés meg­indult. Alig várjuk, hogy megnyílja­nak a kapuk és küldhessünk ruhát, élelmiszert és mindent, ami nélkül szűkölködik most a magyar nép. Ed­dig csupán gyógyszert tudtunk kül­deni.” 1945. november 2-án 'kelt Takaró Géza református lelkész levele pap­társához Budapestre, az amerikai magyar segélyezés ügyéről. így ír: „Az Evangelical and Reformed Church kebelében gyűjtés folyik a magyar református egyház szere tét­intézményeire számára. Másfél száz-> ezer dollár együtt van. Száz helyen alakult gyűjtőcsoport, de még nem működnek. Több energiát fecsérel­nek még most is arra, hogy a kon­zervatív vagy a haladó, progresszív irányzaté lesz-e a jövő Magyaror­szágon ? Ahelyett, hogy minden al­kalmat felhasználnánk legalább gyógyszer küldésére, takarékosan és embertelenül ülünk az összegyűjtött pénzen, amely otthon ezrek számára élet és halál jelentőséggel bír. Most kaptam sürgönyt, amely szerint az összes egyetemi kórházaknak négy kilogrammnyi gyógyszerük van Ma­gyarországon. Egy Rádió Corpora­tion 6500 kábeltáviratot adott fel hozzátartozók kerestetésére, meri hallani akarnak hozzátartozóikról, írtam a belügyminiszternek, hogy fe­leljenek (válasz fizetve).” 1946 áprilisában egy előterjesztés­ben már részleteket olvashatunk a segélyek körüli mozgásról. A segé­lyezés ezután kristályosodási eleme lett az újjáéledő amerikai magyar közéletnek. Ez volt az a tengely, amelynek mentén csoportosultak a haladó és a konzervatív erők. Az utóbbiak az 1945-ös választás alap­ján létrejött hatalmi szerveket, a po­litikai mechanizmust, a Magyar Füg­getlenségi Népfront pártjait és az új­jáalakult parlamentet nem fogadták el, legitimitását kétségbe vonták, és ki akarták kényszeríteni az 1944. március 19., tehát a német megszál­lás előtti jogfolytonosság híveinek visszatérését, bekapcsolódását a ma­gyar politikába. Az amerikai magyarság nem volt egységes: voltak, akik az elutasítás­nál célravezetőbbnek vélték az ott­honi rendszer képviselőivel való kapcsolatot és a személyes kontaktu­sokon át megkísérelt befolyásolást. Az amerikai kormányzat a tárgya­lások mellett döntött. 1946 júniusá­ban Nagy Ferenc, Rákosi Mátyás és Gyöngyösi János külügyminiszter az USA-ban járt és eredményes tárgya­lásokat folytatott a Magyarországról kihurcolt és a Nemzeti Bankban tárolt arany visszaszolgáltatásáról. A dele­gáció sikeres útján sokfelé tájékozó­dott: látta a csoportokra szakadozott amerikai magyar közéletet. Érdekes Dobay Raymund reformá­tus lelkész 1947 áprilisában magyar­­országi barátaihoz írt levele, amely az Amerikai Magyar Szövetség együttműködésre kész csoportjának álláspontját és a kooperáció feltéte­leit fogalmazza meg: „Hányszor fi­gyelmeztettünk a nemzeti öngyilkos­ság veszélyére. De nem hallgattak Rooseveltre és a zseniális Churchill­­re; az agg Horthy nem látott a né­met szuronyoktól és német győze­lemre számított." Levelében a lelkész arra is törekedett, hogy saját magát és az általa képviselt irányzatot meg­különböztesse a jobboldali horthys­ta szárnytól, és ezzel elkerülje, hogy amit mond, egyszerűen konzervatív vagy fasiszta álláspontnak tartsák és vessék el. „Sokat kellett hallgatnunk, amikor deputációztunk a 40 millió dollárért Washingtonban." Ahogy levelét folytatja, ma is fi­gyelemre méltó: „Mi, amerikai ál­lampolgárok vagyunk, akik Magyar­­ország ügyét nem tisztán az önök szemével nézzük. Amit teszünk, nem muszájból tesszük. Mi erőnket, ide­geinket, pénzünket és összekötteté­seinket mind odaadjuk Magyaror­szágért, és ez nem egy kötelező loja­litás; ezzel mi elsősorban Ameriká­nak tartozunk, amelynek hűségesküt tettünk.” SZ. M. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra dr. Zsebök Zoltán Kos­­suth-dijas orvosprofesszort, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának vi­lági elnökét, az Oszágos Béketanács alelnökét, a Magyarok Világszövetsége el­nökségének tagját. A gyászszertartást Bartha Tibor püspök, a zsinat lelkészi el­nöke végezte fotö: novotta ferenc ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK 3

Next

/
Thumbnails
Contents