Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
Az első önálló magyar papírpénz A KOSSUTH-BANKÓ Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legnagyszerűbb fejezete. Az osztrák önkényuralom elleni lázadásban a középnemesek és egyes nagybirtokosok — élükön Széchenyi Istvánnal — jelentős szerepet vállaltak a polgári átalakulásért és a nemzeti függetlenség kivívásáért. Az élet fonáksága, hogy a legnagyszerűbb és legszentebb eszmék csak harc árán vívhatok ki, a harchoz pedig pénz és pénz szükséges. 1848. április 7-én megalakult a Batthyány-kormány, amelyben Kossuth Lajos feladata a pénzügyek irányítása lett. Első gondolata egy önálló „nemzeti bank” megalapítása volt, ezt azonban az idő sürgetése miatt el kellett vetni, bár a közadakozás már megindult. Április végén a pesti bankárok egy csoportjától, — és a nemzet önfeláldozására számítva — 5%-os kamatra kölcsönt kért. A kölcsön fejében kamatos kincstári utalványokat adtak ki: 50, 100, 500 forintra szólókat, negyed, fél, illetve egyévi lejáratra. A kincstári utalványokból befolyt összeg az első magyar bankjegyek fedezetéül szolgált. Kossuth a kamatos utalványokra befolyt összegből kívánta fedezni a nemzetőrség felfegyverzését és a honvédsereg kiállítását is. A kormány június 17-én megállapodást kötött az 1841-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, hogy a befolyó kölcsönből 5 milliót fedezetként letesznek és a bank ezen az alapon 12 és V2 millió értékben 1 és 2 forintosokat hozzon forgalomba. 1848. július 10-én Kossuth Lajos 200 000 főnyi katonát és 61 millió forint hitelt kért. A képviselőház válasza a híres „Megadjuk!” volt. így a megszavazott 61 milliós hitel alapján bocsátották ki az első magyar államjegyeket, amelyek közül az első az 1848. szeptember 6-án megjelent 5 forintos volt, majd ezt követték a 100 és 10 forintos jegyek. A 100 forintos október 15-én, a 10 forintos pedig csak 1849. március 24-én került forgalomba. A bécsi banknál tiltakozást váltott ki az első magyar bankjegyek megjelenésének híre. Az osztrák bank az 1866-ig tartó szabadalmára hivatkozva, a minisztériumon keresztül tiltakozott és egyben felajánlotta Magyarországnak, hogy 12 és V2 millió összeg erejéig kölcsönt ad, 1 és 2 forintos bankjegyekben. A kölcsönajánlatot Magyarország természetesen nem fogadta el. A mindennapi forgalom lebonyolítását nagyban akadályozta az aprópénz hiánya. Hogy mennyire nagy szükség volt a krajcárosokra, azt bizonyítja, hogy aprópénz-pót-Fet «Uty őt «zűst fonni iKM&i H« jVtM«« «ki*MUjUktjrt*«r Í5Uh.' Sí#*» J Sor»-*. ' . fciSAájíirv ,ít\a AyHtAJL ÍZ?/«'* 44
