Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
1 I jöveteleken sokszor elkattant a fényképezőgép. Elhatároztam, hogy amikor magam is pénzt tudok keresni, veszek majd egy fényképezőgépet, így is történt. Ám már korábban is a körülöttem lezajlott eseményeket akarva-akaratlanul úgy szemléltem, hogy ha majd lesz gépem, ezt veszem le, meg azt veszem le, és szinte ösztönösen képeket komponáltam. Egyre biztosabb lettem abban, hogy fotográfus akarok lenni. Anyám szegény, kétségbe volt esve. Nagybátyám — aki akkor a gyámom volt — azt mondta: „Fiam először le kell érettségizned.” Teljesen feleslegesnek éreztem, úgy gondoltam, semmi szükségem rá, majd megélek én a fényképezésből. Amikor a gépem már megvolt, minden szabadidőmet, a hétvégeket fotózással töltöttem, amivel szinte felforgattam a család életét. Sajnos, apám már nem élt ekkor. Emlékszem, egy nagy ruhásszekrényben hívtam elő először a lemezeimet. Betettem a szekrénybe egy asztalt, rátettem a hívót, fixálót, vizet meg egy lámpát. A nagy készülődésben csak azt nem vettem észre, hogy nem csuktam be teljesen az ajtót. A kép nem jött ki jól. Aztán persze rájöttem a hibára, és minden rendbejött. Bármit csináltam, mindig a hibáimon tanulva jutottam tovább, és így váltam azzá, ami lettem. — Közben volt egy háború is ... — Húszévesen kerültem a frontra. Azt hiszem, a túlélésben nagy segítségemre volt a fényképezőgép. Fényképeztem Lengyelországban, az orosz fronton, mindenhol, ahol valami érdekeset láttam. 1917-ben megsebesültem, de még így is fényképeztem. Ekkor készült a Víz alatt című képem is. Esztergomban naponta lejártunk az uszodába, a fiúk úszkáltak körülöttem, és itt vettem észre, hogy milyen érdekes hatású a víz és a fény játéka a víz alatt mozgó testen. Azt hiszem, ez a felfedezés szolgált alapul a későbbi párizsi Distortion-sorozathoz. Társaim azt mondták: bolond vagyok, hogy ilyen értelmetlen dolgokat fényképezek. Próbáltam nekik megmagyarázni, hogy ezek a dolgok sokkal izgalmasabbak, mint barátnőik arca vagy feneke, ök ugyanis állandóan azzal nyaggattak, hogy fényképezzem le barátnőiket. Ugyanekkor kezdtem el autólámpákat is fényképezni. Ekkor még újdonságnak számított az autó. Lámpáik formai és kompozíciós szempontból voltak számomra érdekesek. — A háború után azért mégiscsak a hivatali munka maradt... — Elmentem egy gazdasági hivatalba dolgozni. Azt hittem, itt talán jobb lesz. Reménykedtem, hogy majd elküldenek valahová vidékre, de eszük ágában sem volt. Továbbra is csak a rokonokhoz r— mentem. A Repülés című képemet is rokonlátoga- \ \ táskor, Dunaharasztin csináltam 1919-ben. Mond- C—/~\/ $ 35
