Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-15 / 5-6. szám

Magyar

emlékek

Találkozás Andre Kertésszel

A Washington Square és a Fifth Avenue sarkán lévő lakóház portása udvariasan kísér a liftig, miközben azt magyarázza, hogy elég, ha a liftesfiúnak csak annyit mondok: „Mister Kertészhez, kérem’-. A liftesfiúról csakhamar kiderül, hogy magyar származású, mint mondja: „a művész urat nagyon sokan keresik.” Csengetek, az ajtóbair egy barátságos öregúr tessékel beljebb. A lakás — az amerikai méretekhez képest — kicsi, de kedves, kellemes, európai módon berendezett, nem hivalkodó. Itt is, ott is szép műtárgyak, és csak a tulajdonosuk számára értékes régi emlékek. Kávét készít, süteménnyel kínál. Az asztalon a Hungarian Memories (Magyar emlékek) című — nemrég megjelent — kötete fekszik. Lapozgatjuk és így kezdjük ei a beszélgetést. Képeiről legszívesebben magyarul beszél, és minden képhez története van. Sokszor a felvételek napját is meg tudja mondani...

— Ez itt a „falusi madonna”. A vincellér lánya volt Szigetbecsén.

— Hogyan került Szigetbecsére? Rokonai voltak arra?

— Igen. Itt, a Csepel-szigeten lakott nagybátyám, nagynéném. Itt ismerkedtem meg a falusi élettel, itt mentem a fiúkkal disznót, a lányokkal libát őrizni. Lejártunk a Kisdunára és sokat fürödtünk, meztelenül szaladgáltunk. Kosárral halásztunk, pecáztunk. Ügy hatéves ko romban régi újságokat, képeslapokat fedeztem fel a nagymamámék padlásán. Egy újságnak még a címére is emlékszem: Die Garten Daube. Német családi lapok voltak ezek, és nagyon meglepődtem, hogy milyen szép képek találhatók benne.

— Volt ekkor már valakinek fényképezőgépe a környezetében?

— A családban volt egy gép. Nagy volt a család, sok volt az unokatestvér, és a családi összeI