Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-15 / 5-6. szám

TÁJAK ÉS VÍZIÓK

Az emberi természet hajlik a kényelmességre; előszeretettel skatulyázunk, ha művészekről van szó. X színész naiva, Y-é csak negatív hős szerepe lehet, Z szobrásztól csak absztrakt műveket fogadunk el, kissé értetlenül állunk egymással feleselő festői korszakok előtt, azt meg különösen nem értjük, ha valaki egyazon időben fest hol ilyen, hol olyan indíttatásra, stílusban.

A Brüsszelben élő Dengyel Tibor is azon festők közé tartozik, akik nem e leegyszerűsítő hajlamokhoz simulva vezetik ecsetjüket. Otthonában olyan képeket láttam, amelyek — mondjuk így — realisták, a meghökkentés szándékának nyoma sincs rajtuk. „Itt a jeleségem ízlése diktál” — kacsint az elegáns, szőke asszonyra. De valóban meghökkenteni akar-e a művész azokkal a képeivel, amelyek a világsajtó szerint expresszionisták, a fantasztikum és a humor különös keverékét adják, és fantáziaviláguk — amint egy német lap írja — Bosch-éhoz hasonlítható? Nem arról van-e szó csupán, hogy mindannyiunk lelkében — a nemművészekében is — sokféle érzés, érzelem, indulat keveredik, s ő azon szerencsések és bátrak közé tartozik, akik e sokféleséget a világ elé tudják és merik is tárni?

Élete, művészi pályája — a kortársai számára szinte „kötelező” hullámvölgyeket, buktatókat leszámítva — egyenesnek, s már jó ideje sikeresnek mondható. 1913-ban, Kolozsvárott született, művészeti tanulmányait Budapesten, majd később a párizsi Julian Akadémián végezte. 1935 és 1942 között főtitkára volt a Magyar Művészetért mozgalomnak. Igen fiatalon már sikeres kiállító.

1948-ban került Belgiumba.

„Kezdetben ennivalóra is alig tellett — meséli — templomrestaurálást vállaltam, a dermesztő hideget még most is a csontjaimban érzem. Még éjjeliőrködésre is kapható voltam, a brüsszeli vásáron. Ott lerajzoltam egy holland cég standját, akik aztán felkértek pavilonjuk megtervezésére. Lassan-lassan csörgedezni kezdtek a megbízások, meséket illusztráltam, karikatúrákat rajzoltam ...”

Belgiumi hírnevét azonban portréfestőként alapozta meg, amikor megfestette Achill van Acker miniszterelnök ma is számontartott képmását. Az American Woman Club felkéri, tanítsa festészetre érdeklődő tagjait. Festőiskolát nyit, Párizsba és Hollandiába is átjár leckét adni: festésből, res-30