Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
PÁVÁK A SZMOKING PARKBAN • . - .III... -A Nyugati Tótól kis erdei út vezet a házig, s azon túl. Körötte ritkás erdő, bozótos. Botanikában járatlan szemem mintha égerfákat vélne fölfedezni, meg a mérges bogyójú növényt: a cserszömörcét. Furcsa: az észak-amerikai folklórban gyakran előfordul ez a növény, a poison ivy. A hegyoldal szelíden hajlik a ház fölé. A bozótosban alig észrevehető kerítés húzódik: belül Bogáncs kutya — természetesen fehér puli — méri csaholva a hosszát. A Mester és felesége a parkban sétál, mutatja a „birodalmat” az óhazából érkezőnek. Ez a Szmoking Park. Tuxedo Park. A ház építője, lakója, gazdája: Dómján József. Itt él és dolgozik feleségével, Evelyn aszszonnyal. A „pávás Dómján”. „Fölszállott a páva ... sűrített, történelmi képzetekkel terhes kifejezés; mondat, amely magában hordja az örök magyar valóságot. Angolul laposan hangzik — értelmetlen, lefordíthatatlan. Megmagyarázhatatlan a szivet dobogtató lelkesedéssel vegyült fájdalom: mit jelent nekünk ez a néhány szó ... Mátyás király palotájában, márvány kútkáváján ott ült a páva. Eljutott tán várainkba is. Vagy inkább csak a nép képzeletében élt? Ott lett szimbóluma mindannak, ami szép? Dalainkban sétál egy madár. . . Kék a lába, zöld a szárnya . . . Várj, madár, várj... Te csak mindig várj...” Évszázadokkal ezelőtt egy angol királyi herceg erre járt vadászni. Híres rókaugrasztó vidék volt ez — az angol gyarmat egyik legjobb vadasparkja. Hajsza közben a hercegnek beakadt veres szmokingja az ágakba és — mekkora csúfság! — elszakadt. Azóta Tuxedo Park a hely neve. Domjánék a házuk előtt Ma kerítés veszi körül, éjjel-nappal magánrendőrség őrzi. Bejutni csak telefonozással, a meglátogatandó barát visszaigazolásával lehet. Persze, Amerikában vagyunk — s a benti házak tulajdonosai nem éppen szegény emberek. Jtt építette Dómján József házát, saját tervei szerint, saját kezével. Mondja: szerencséje volt. Olcsón jutott a házhelyhez — s volt ereje egy tűzeset után újjáépíteni a házat. „A mosómedvék átmásznak a kerítésen, megdézsmálják a zöldséget, a gyümölcsöskertet. Van olyan csapdánk, amelybe besétál az állat, az becsapódik — de nem tesz kárt benne. Ezzel minden nyáron fogunk egy tucat mosómedvét. A ketrecben jó reggelit adunk nekik és kiengedjük őket a tó túloldalán. Volt közöttük kedves, szelíd állat is, el se akart menni. A fiatal pulink — akármennyi ételt adtunk neki este — reggelre csak sírt, hogy éhes. Nem értettük. Ahogy besötétedett, lestük: hát jön a mosómedve. Bogáncs ült a háza előtt, farkcsóválva, magyaros vendégszeretettel nézte végig, ahogy a mosómedve megeszi a vacsoráját, és bebújik a kutyaházba aludni. A puli meg elhevert a földön — jó barátok voltak...” Domjánék hajnali ötkor kelnek. A Mester — hetvenedik éveit tapossa — azonnal a műterembe siet. A műterem ajtói egyben a régi, használt fadúcok megtartására is szolgálnak Figyelmetlen szemlélő előszörre csak a furcsa, barokkos faragást véli fölfedezni az ajtókon —, de amikor Dómján hajnalban belép a műterembe és rövidesen fölkel a Nap: pávák, galambok, faragott madarak röppennek fel a fényben. „Az erdőnkben a kardinálisnak nevezett kicsi, élénkpiros madár a kedvenc: tavasztól FOTO: SOS PÉTER JÁNOS taurálásból. Tanítványai között tudhatja az Ír Köztársaság elnökét. Legújabb büszkesége pedig egy vízvezetékszerelő, akinek ideggyógyásza az alkoholizmus ellenszereként javallottá a festést. Az illető három éve fest, betegségéből felépült, és Dengyel Tibor szép festői karriert ígérő képességeket fedezett föl benne. Belgiumba érkezése után Dengyel első kiállítása 1953-ban volt, amelyet azóta számos követett külföldön is: Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Olaszországban, francia földön, Magyarországor legutóbb a „Tisztelet a Szülőföldnek” tárlatán. A művész beavatott egy régi dédelgetett tervébe: fel akarja keresni a Németalföld azon helyiségeit — Unterkolpachot, Beilent —, ahol Munkácsy Mihály és Paál László is megfordult. Kiváncsi rá, él-e még valami emlékükből, és milyen impressziók ragadhatták meg annak idején a magyar festészet e nagyjait. „Festeni: kell!” — válaszolta, amikor arról kérdeztem, hogy vajon mi lehet hetvenedik évén túl is töretlen derűjének titka. Ügy festeni — teszem hozzá — hogy ne maradjon megfestetlenül egyetlen érzelem vagy indulat, ne béklyózza külső elvárás vagy önnön gátlás a mindenkiben sokarcú belső világ kibontását... BALÁZS ISTVÁN 31
