Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
KÖRNYEZETVÉDELEM A természet erős, de védeni kell „A szomszéd rétje mindig zöldebb" tartja a mondás, ám a környezetvédők egyre inkább azért aggódnak, hogy hamarosan eljön az idő, amikor már a szomszéd rétje is a kéndioxidtól fog sárgulni - s a folyamatot nem lehet majd megállítani. A Nyugat-Európából érkező riasztó hírek, melyek a savas esők pusztításáról, a szmogriadók okozta pánikról számolnak be, Magyarországot egyelőre még nem érintik közvetlenül. Ám az elavult technológiából és a gondatlanságból környezetünkben okozott kár nemzeti jövedelmünknek legalább két százalékát emészti fel évente. Ezzel szemben pedig csak egy tény áll: költségvetési kiadásainknak csupán másfél százaléka jut a károk megelőzésére, mérséklésére. Ha környezetünket vitákkal és véleményekkel is védhetnénk, Magyarország talán már élenjáró mintaállam lehetne e tekintetben. A környezetvédelem azonban pénzigényes dolog. Félő tehát, hogy jelenlegi gazdasági helyzetűnkben megelőzi sok egyéb. Hat éve, mióta létrejött a környezetvédelem szervezeti rendszere, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH), már „csak” pénz és szemlélet függvénye lett a hatékonyabb környezetvédelem. A hatvanas évek végén, amikor először merült fel komolyan a környezetvédelem is, már késő volt. Az addig és azóta épült ipari létesítményekre utólag felszerelni a környezetvédelmi berendezéseket milliárdos költséggel jár, amelyre nincs fedezet. Amióta törvény szabályozza a környezetvédelmet, legalább már az új beruházások annak szellemében épülnek, s ennek köszönhető, hogy — a szakemberek véleménye szerint — környezetünk állapota legalább nem romlik. Ennek persze ellentmondani látszanak az egyre gyakoribb és egyre riasztóbb híradások. Igaz, az illetékesek szigorú intézkedésekkel próbálják menteni, ami még menthető. A Balaton partján tavaly bezárták a központi szennyvízcsatorna-hálózathoz nem kapcsolódó vállalati üdülőket, s üdülőkre egyelőre nem adnak ki építési engedélyt a tóparton. A környező települések ipari üzemeit évek óta bírsággal sújtják a víz szennyezéséért - ám ezeknek, úgy tűnik, még mindig kifizetődőbb a néhány száz% ezer forintos büntetést kifizetni, mint víztisztítóberendezést építeni. Arról nem szól a fáma, hogy vízszennyezés miatt akár csak egyetlen ipari üzemet bezártak volna. Nem kellene persze — a sajnos nem létező — milliárdokban számolni, ha gazdasági szakemberek a környezetvédők első figyelmeztetéseit is komolyan vették volna. Ha például a Dunai Cementművet már építésékor felszerelték volna megfelelő szűrőberendezéssel, most nem fizetnének bírságot és kártérítést a környező termelőszövetkezetnek. A környezetvédelem azonban nemcsak szűrő-, tisztítóberendezések felszerelését jelenti, hanem- elsősorban - a gazdaság és a környezetvédelem összehangolását. E két fogalom nagyon is összetartozik, hiszen az igazi környezetvédelem gazdaságos. Legfeljebb arról lehet polemizálni, hogy a környezetvédelmi intézkedések milyen távon térülnek meg. A már említett cementgyári példánál maradva, ha a szűrőberendezéseket időben felszerelik, az általuk felfogott cement nem a környező termelőszövetkezet földjeit, termését pusztítja, hanem újra felhasználható, eladható. Tévhit, hogy a környezetet védeni kizárólag milliárdok árán lehet. A környezetvédelmi szempontok figyelembevételével készülő új beruházásoknál nincs szükség plusz pénzre, csupán a szinttartásra kell ügyelni. Az úgynevezett környezetbarát technológiával dolgozó új létesítmények jelentik tehát a „szintentartás” egyik zálogát, ám a termelés során keletkező valamennyi mérgező hulladék megsemmisítése aligha oldható meg csupán technológiaváltással. A vegyipar és a bőripar- hogy csak a legtöbb szerves hulladékot kibocsátókat említsük - szinte megoldhatatlan problémákkal küzd. Egyes nagyvállalatok, am«lyek győzik anyagilag, Ausztriába szállítják hulladékukat megsemmisítésre. A Chinoin mérgező huiladékanyagainak égetésekor keletkezett sűrű, fekete felhő Vác fölött, annak idején lázba hozta az egész ország közvéleményét. A nagytétényi ólomszennyezésről is sokan beszéltek. De kevesebb feltűnést kelt a szinte állandó, mindennapos környezetszenynyezés, a naponta újratermelt mérges hulladék. Megfelelő égető-, tárolóberendezés híján szennyeződik, pusztul a talaj» a víz, a levegő. Magyarországon az utóbbi 32 év alatt egyedül a vegyipar termelése 34-szeresére nőtt. Arról a környezetvédelmi hivatalnak sem áll rendelkezésére pontos adat, vajon mennyi mérgező vegyi hulladékot termel az ipar és a mezőgazdaság. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal — ha tudomására jut, hogy hol és kik szennyezik a környezetet — nem csak bírságot róhat ki, hanem a környezetvédelmi alapból támogathatja is hulladéktárolók, pótlólagos környezetvédelmi beruházások építését Javasolják, hogy a mérgező hulladékot kezelő üzemek országos hálózatát az ipar és az OKTH közösen alakítsa ki. A döntés meg is született — még 1982 szeptemberében — miszerint öt égetőműből és az ezekhez kapcsolódó 7-8 hulladéklerakó telepből álló hálózat kiépítése a következő évtized feladata lesz. A budapesti égetőmű beruházási programja készül, a második égetőművet Leninvárosban, a továbbiakat Hódmezővásárhelyen, Pécs környékén és Veszprém megyében fogják megépíteni. A tervek szerint a munkákat az Ipari Minisztérium irányítja. Feladata, hogy kezdeményezze a vállalati gazdagsági társulások alakulását, amelyek közösen hajtják végre a beruházásokat és természetesen a hulladékukat is a közös égetőben ártalmatlanítják majd. Kétségtelen, hogy a hazai szakemberek pontosan tudják, milyen intézkedésekkel, új beruházásokkal szolgálhatják leginkább a hazai környezet védelmét. A szűkös pénztárca szabta határokon belül próbálnak tenni is valamit. Ám nemcsak itthon, hanem határainkon túl is a inehezebb feladatnak tűnik a szemléletforiás: meggyőzni az ipari, gazdasági vezetőket ól, hogy a környezetvédelem nem ellenünk, lanem mindnyájunkért emel szót. Az emberiség * nem pusztíthatja tovább önmagát, egyetlen üzemnek sincs joga elvonni az oxigént, elpusztítani az állatvilágot, az erdőket, így végül veszélyeztetníjPZ embereket - akiknek pedig jobb, ért termel egyre többet. C. BARTA AGNES NOVOTTA FERENC AkiiI
