Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-18 / 4. szám
A SOPRONI ZETTL-LANGER GYŰJTEMÉNY DISZNÓTOR GYOMRON KÖNYVSZEMLE 1 i F ifr ' »i » v j " 1 A Zettl—Langer gyűjtemény megteremtője Sopron egyik nagy lokálpatriótája, Zettl Gusztáv volt. Dédnagyszülei 1750-ben Bajorországból telepedtek le Kőszegen, majd a szülők 1830-ban Sopronba költöztek. Ekkor vették meg a Balfi út 11. számú házat, s itt született 1852-ben Zettl Gusztáv. Bekapcsolódott apja üzletébe, a napi munka után azonban festett, zenélt, és gyűjtötte a régiségeket. 1939-ben dr. Langer Herbert átrendezte a gyűjteményt, megtartva annak eredeti lakásjellegét. A háború után a magyar állam védetté nyilvánította. Naponta 10—12 óra között látogatható, csoportok előzetes bejelentése esetén máskor is megtekinthetik. * Nézzük meg — a teljesség igénye nélkül — mit sikerült a műgyűjtő Zettl Gusztávnak megmentenie az enyészettől. A lépcsőház falán fegyvergyűjtemény látható: puskák, kardok különböző időkből, (közöttük egy aranyozott hüvelyű, drágaköves török kard is), íj, nyílvesszőkkel, odébb két dob az 1848—49-es magyar szabadságharcból. Csontmarkolatú tőrök, handzsárok, gyöngyház berakásos arab és török puskák. A lépcsőház lámpája egy hatalmas vendéglős cégér, a hajdani Kakas vendéglőé. Amott egy érdekes zár- és botgyűjtemény. A mennyezetet Steiner Rezső freskója díszíti. Az előszoba ajtaja fölött gót betűs felirat: „Kommt herein, hier ist’ s gut sein!” Jöjj be, jól érzed itt magad! Itt vannak az őskori és ókori régészeti leletek, melyek az egykori Scarbantia földjéből kerültek elő az ásatások és építkezések során. Széles polcokon bőrkötésű fóliánsok sorakoznak. Biblia 1564-ből metszetekkel, régi jogi könyvek, korai útleírások, válogatott történeti munkák, latin, illetve német nyelven. Az ebédlőbútor úgynevezett „altdeutsch”, ónémet stílusú. Egy biedermeier vitrinben óhabán edények (a legrégibb 1643-ból való), alattuk piros mintás holicsi edények. A színes üvegablakokon a négy ősi foglalkozás, a halász, vadász, földműves, és a pásztor képei, fölöttük bölcselkedő szövegek. A pásztor fölött ez áll: „Beschützen u. erhalten Heisst nicht veralten. Megőrizni és megtartani nem jelent elavulást.” Akár a család jelmondata is lehetne! A szobát 12 gyertyás — ma már villanyégős — 17. századi flamand bronzcsillár világítja meg a falon értékes metszetek; öt eredeti Dürer-metszet, 1505-ből és 1512- ből, a Kispassió első lehuzatai. Alattuk egy Rembrandt-metszet, a Golgota, a 18. század végéről. Egy szép szekrény tele van régi értékes porcelánnal és üvegneművel. Alt-Wien, Meissen, Rosenthal remekei, Schlaggenwald kézi festésű készlete, óherendi darabok láthatók egymás mellett. Előszeretettel gyűjtötte Zettl Gusztáv a céhemlékeket is. Céhiratok, korsók, mesterlevelek, billikomok mellett jelentős értékei a gyűjteménynek a céhládák. E szobában találhatók a Zettl-gyűjtemény legértékesebb képei; eredeti alkotások Jacques Courtistól és Maulbertsch-től. BORBÉLY JÓZSEF A falu minden kutyája beleszimatolt a levegőbe. Hm... valahol disznótor lehet. ínycsiklandó szagok, étvágygerjesztő illatok terjengett ek. Honnan is? Éppen a mi szomszédunkból. No, ide már mi is bekukkantunk. Hegyesre faragott nyársat viszünk magunkkal, tréfás versikét mondunk, s erre — így szokás mifelénk — megajándékoznak bennünket egy kis jóízű kóstolóval. Amikor tehát fölragyogott a vacsora-csillag, négyen, jópajtások, beköszöntünk a szomszéd bácsiékhoz: „Szívünkből kívánjuk, kiáltván kívánjuk (azt, hogy) Akkora szalonnája legyen a maguk disznójának, mint az ajtó. Annyi zsírjuk legyen mindig, mint kútban a víz. Akkora hája legyen a maguk disznójának, mint egy csöbör. Olyan hosszú kolbásza legyen a maguk hízójának, hogy Bicskére érjen a csücske: hogy jusson belőle nekünk is — valamicske!” A házbeliek jót nevettek, és már éppen adni akarták a kóstolót, amikor jöttek a „pacurok”, a felnőttek, szerencsére csak ketten. Az arcukat bekormozták, a hangjukat elváltoztatták, hogy ne ismerjék meg őket. Azért valahogy sejteni lehetett, hogy az „asszony” ruhájában férfi ügyetlenkedik, az „ember” gúnyájában pedig nő csetlik-botlik. Furcsa rigmusuk egyetlen mondat volt, de olyan kacifántos, hogy beleszédült, aki meghallgatta. — A háziak megajándékozták őket hurkával, kolbásszal. Végezetül én is szóhoz jutottam s elmondhattam mondókámat: „A nyársam, ím, üresen áll, mint a kútágas, Bizony reá-illenék egy disznóoldalas. Én vagyok a nyársas, én tartom a nyársat, Ha nem adnak szalonnát, Mint egy ajtó akkorát, Kifúrom a házuk oldalát!” A „böllér” bácsi nevetve szúrta nyársunkra a finom kóstolót. Mikor elköszöntünk, jó magasra kellett tartani, hogy a kutyák le ne lopják. Hogyisne! — hiszen mi dolgoztunk meg érte! HEGYI FÜSTÖS ISTVÁN FOTO: DR. r.EONIIARDT ILDIKÓ „Szülővárosom nevezetes fia, Csokonai Vitéz Mihály nagy selma volt. Egyszer beugratta idős professzor kollégáit. Arra fogadott velük, hogy Debrecenben száz fogorvos is van, amit persze senki sem hitt el neki. Másnap a költő felkötötte az állát egy kendővel, elfintorította az orcáját, és úgy sétált végig a debreceni piacon. Minden kofa, boltos, mesterember jól ismerte Vitézt, és sietett valami »biztos« gyógyszert ajánlani a fájós zápfog kikúrálására. Hamarosan összegyűlt száz recept a költő jegyzetfüzetében, és így megnyerte a fogadást, legalábbis a rege szerint.” A kedves történetet a Tankönyvkiadó Vállalat gondozásában tavaly megjelent Dinamikus állatföldrajz című könyv előszavában olvastam, melyet a szerző, dr. Udvardy Miklós, a zoológia és ornitológia nemzetközileg ismert szaktekintélye, az USA-beli Sacramentóban a Kaliforniai Állami Egyetem professzora a magyar kiadáshoz írt. Szerinte úgy vagyunk az állatföldrajzzal is, mint Csokonai a fogorvosokkal, „majdnem minden zoológus, aki rendszertannal, faunisztikával, paleontológiával vagy ökológiával foglalkozik, előbb utóbb bele kell hogy kontárkodjon az állatföldrajzba, de igazi művelője kevés akad ...” — írja az előszóban. Mivel az állatföldrajz rohamosan fejlődő tudományának részletes összefoglalása egyre inkább „hiánycikké” vált, vállalkozott Udvardy professzor e hatalmas munkára, melynek értékét csak fokozza, hogy a magyar fordítás során a fejezeteket kibővítette és beépítette a mű első, 1969-es, angol nyelvű amerikai kiadása óta kibocsátott jelentősebb közlemények eredményeit is. (A fordításért járó honoráriumot a szerző egy a témával foglalkozó magyar egyetemista ösztöndíjára ajánlotta fel.) A fordítás gyakorlati része egyébként „egyszerű” volt. A professzor Sacramentóban magnóra mondta a magyar szöveget, a tankönyv budapesti szerkesztője, dr. Leonhardt Ildikó az elkészült gépiratot kazettával együtt javításra visszaküldte Amerikába. így vándoroltak a magnókazetták és a gépiratok a két világrész között — a könyv megjelenéséig. —h— 20
