Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-18 / 4. szám
Toldi Géza, a „szívember” Toldi Géza, a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő képességű játékosa, aki 1929 és 1940 között 46 ízben szerepeit a válogatottban február 11-én töltötte be 75. életévét. A Fradi egykori csatára, a felejthetetlen szívember visszavonulása után Skandináviában edzősködött, majd Dániában telepedett le. Napjainkban többet tartózkodik idehaza, mint odakint. Nagy Béla, a Fradi krónikása az „öreg csatár” születésnapjára könyvbe gyűjtötte össze a sikeres pályafutás emlékeit. A nyilván sikeres kötet egyik részletét idézzük . . . 1929: MEGSZÜLETIK A T-BETÜS CSATÁRSOR! Toldi Géza az 1929-es tavaszi klubmérkőzéseken 7 góllal járult a csapat sikeréhez. Természetesen tagja volt a Dél-Amerikába készülő ferencvárosi gárdának is. A sikeres túra Toldinak mindmáig legszebb emlékei közé tartozik. — 19 évem ellenére ma úgy érzem, gyerekfejjel indultam a Ferencváros „világkörüli” útjára. Rengeteg apró, kellemes élményt nyújtott már a 14 napos hajóút is, hiszen akkor még csak a tengeren lehetett eljutni az amerikai kontinensre. Természetesen a legnagyobb élmény az olimpiai bajnok Uruguay legyőzése (3—2) volt. Ez, abban az időben világszenzációnak számított, szinte mindenhol a mi győzelmünkkel foglalkoztak. Személy szerint számomra megható volt az is, ahogyan a kivándorolt magyarok bennünket fogadtak és ottlétünk alatt mindennel elhalmoztak. Rengeteg élményünk volt. Ügy emlékszem, Rio de Janeiróban történt a következő eset: A mérkőzés közben a játékvezető hirtelen Kohuthoz futott és elkezdte fojtogatni. A rendezőség tagjai berohantak a pályára és a mi segítségünkkel kimentették Kohutot a bíró kezei közül. Mint később megtudtuk a bíró „csendes őrült” volt, akin éppen a mi mécsesünkön tört ki az elmebaj, és azért támadott Kohutra ... Óriási érdeklődés kísérte délamerikai mérkőzéseinket. Olyannyira, hogy számtalanszor hamis jegyek kerültek forgalomba! A rendezők ezért megszüntették a jegyelővételt és csak a mérkőzés előtt 1 órával kezdték a jegyeket árusítani. A belépőket a Ferencváros vezetőivel is lebélyegeztették, hiszen a mi csapatunk százalékos arányban részesült a bevételből! A Ferencváros az erkölcsi sikereken túl nagy anyagi sikerrel is zárta ezt a híres túrát. Személy szerint nekem az is egy kellemes emlék, ahogy „bedolgoztak” a csapatba. Különösen jóleső érzés volt, hogy éppen az a játékos foglalkozott velem a legtöbbet, akinek a helyére kerültem! Ez a játékos Szedlacsek volt, és mindmáig hálásan gondolok sportszerű gesztusára. SZÜLETÉSNAP 1929. június 30. Sao Paulo: Ferencváros—Sao Paulo válogatott: 2—1. Ekkor játszott először együtt az öt T-betűs: Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Hogyan emlékezel társaidra? — Nagyon nagy szeretettel, mert azon túl, hogy segítséget kaptam tőlük, a játékban is jól kiegészítettük egymást. Táncos Misi, az alacsony jobbszélső viszonylag gyenge fizikummal rendelkezett, azonban hallatlanul gyors volt. Igen jó beadásai voltak, ezekből sok gól született. Takács II Jóska, az akkori csapat gólzsákja, fantasztikus helyzetfelismeréssel termett rendre a kapu előtt. Ha a kapus véletlenül kiejtett egy labdát, a lesipuskás Takács biztosan ott volt és gólt lőtt. Takács bal lába nem sokat ért, ennek ellenére olyan jól helyezkedett, hogy minden hozzá érkező labdát jobb lábbal vett át, vagy lőtt kapura. Turay Jóska hatalmas munkabírással rendelkezett, mindkét lábbal jól rúgott, egyike volt a legnagyobb magyar középcsatároknak. Rengeteg gólt rúgott vagy fejelt. Ö volt az, aki kijelentette: Hiába játszom jól hátul, ha nem rúgok gólt, akkor nem én vagyok a „Császár”. Ezért is vált meg később a Ferencvárostól, mert a fedezetsorba szorult. Kohut Vili nagyon erős lövéseiről, gyorsaságáról volt híres, és arról, hogy lehetetlen helyzetekből, majdnem az alapvonalról tudott gólt szerezni. Kohutnál megelégedtünk azzal, hogy a neve t-betűre végződött, és ugye, ha a vége jó, minden jó — így ő is T-betűsnek számított. A T-betűs csatársor pedig — ezt minden öndicséret nélkül mondhatom — gólerősségében hosszú évekig felülmúlhatatlan volt. (A T-betűs csatársor 1929. június 30-án játszott először. 1933. május 14-ig összesen 64 alkalommal álltak a küzdőtérre és ezeken a találkozókon összesen 239 gólt szereztek! A T-betűs csatársor először Sao Paulóban, utoljára Űjpesten, a Megyeri úti pályán játszott ...) 1929. július 4. Rio de Janeiro: Ferencváros—America 1—1. Részlet Tóth Potya edző túraleveléből: „Második mérkőzésünket az eredeti tervtől eltérően nem a Fluminense, hanem Rio állam bajnoka, az America FC ellen játszottuk. Almeida bíró sípjelére mindkét csapat egyszerre fut ki a gyönyörűen kivilágított Fluminense pályára. Mindhiába a Ferencváros szemkápráztató szép játéka, a félidő 0—0-val végződik. A II. félidő 35. percében egy heves és várat* Hajrá Fradi! A közelmúltban megalakult a Ferencvárosi Torna Club baráti köre. Elnöke Trethon Ferenc, nyugalmazott miniszter, társelnöke Toldi Géza lett. A rokonszenves sportember, az egykori kiváló futballista kérdésünkre így fogalmazta meg a baráti kör céljait és feladatait: — Régóta szükségét éreztük annak, hogy minél nagyobb létszámú, a Fradi erkölcsi és anyagi támogatására kész tagságot szervezzünk az idehaza és határainkon túl egyaránt népszerű és közkedvelt klub szurkolótáborából. Szeretnénk a Fradit önzetlenül támogató, sikereiért mindenkor sportszerűen szurkolók törzsközönségét kialakítani. A részletesen kidolgozott alapszabályainkat a közgyűlés az alakulással egyidőben jóváhagyta, s külön öröm, megtiszteltetés számomra, hogy társelnökké választottak, tevékenyen részt vehetek ebben a munkában. S hadd ismételjem jelszavunkat: „Hajrá Fradii.. * A Fradi baráti körének, éppúgy, mint más hazai sportklubok baráti köreinek, az alapszabály értelmében nem magyar állampolgárok is tagjai lehetnek. Kezdőrúgás, a Ferencváros 2000. bajnoki mérkőzésén, amelyet ősszel, a Vasas ellen játszottak a Népstadionban. A labdát Toldi Géza indította el útjára FOTÓ: VARGA ZSOLT lan ellentámadásból Solral gólt ér el. Földrengésszerű ováció fogadta a gólt. Szerencsére a játékosokat nem zavarta meg a váratlanul bekapott gól. Valósággal művészi produkciókat mutatnak be, de a szenzációsan védő Joel mindent ment. Már-már a vereség réme mered felénk. Már csak öt perc van csupán. Még fél perc... amikor Bukovi hallatlan erős szöktetést ad Kohutnak. Biztosan kimegy, már látjuk, elveszett a labda. De nini, Kohut utána iramodik, vagy két centire az alapvonaltól elfogja, villámgyorsan bead Toldi elé és már benn is a kiegyenlítés. A bíró már fújja is le a mérkőzést és a játékosok mámorosán ölelgetve egymást, mennek a kijárat felé.” Megszületett tehát a Ferencváros első „villanyfényes” gólja,, szerzője Toldi Géza volt... VILLANYFÉNYNÉL A későbbiekben sok villanyfényes mérkőzésen szerepeltél? Szeretted az esti meccseket? — Talán azért, mert ilyen szép volt a villanyfényes kezdet, én mindig kedveltem az esti meccseket. Valahogy olyan jó hangulatúak voltak. No, persze nem mindenki volt így — különösen a kapusok nem kedvelték a fehér labdás meccseket. Igaz, egy-két helyen nagyon pocsék világítást találtunk a pályán. De a dél-amerikai az nagyszerű volt. Később, a negyvenes évek elején az Elektromos pályán is bevezették a világítást. Jó kis meccseket játszottunk a Szent István kupa-tornákon. Szóval én kedveltem a villanyfényes találkozókat. Toldi 1929 őszén első gólját már az első hazai mérkőzésen belőtte. Aztán a következő héten is szerzett egy pontot érő gólt. Az ezt követő hullámvölgyet góltalan mérkőzései is mutatták... A november 24-i Ferencváros—Pécs- Baranya (2—2) mérkőzésen ismét főszereplővé lépett elő. Két perccel a befejezés előtt — a kapu előtti tumultusban — Toldi bizonyult a „legerősebbnek”, hálóba kotorta a labdát — a Ferencváros ezzel egyenlített! Még egy érdekesség 1929 őszéről: az időnként gyengébb formát mutató Toldi egy-két alkalommal csak a tartalékcsapatban kapotthelyet. Azonban a ferencvárosi balszárny ekkor is Toldi, Kohut volt — mivel a tartalékcsapatban játszott Kohut II — Vili öccse — 19"
