Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-18 / 4. szám
Gréti is itthon járt. Randevú a Hyatt-szállóban: (jobbról) Köröndi Margit és férje, mellettük Zalkáné, Kertész Aliz, a melbourne-i aranyérmes kéziszer csapat tagja FOTO: DANIS BARNA Mintha valami divatlapból lépett volna ki, amikor rövid fehér bundájában, hosszú krémszínű nadrágjában szőkén, fiatalon betoppant a Hyatt-szálló forgóajtaján. Első pillanatban meg sem ismertük, hiszen idestova 28 éve láttuk utoljára Köröndi Margit olimpiai bajnok tornásznőt. — Pedig talán már vagy hetedszer vagyok idehaza — mondta később. — De igaz, az utóbbi pár évben nem jöttünk, mert férjemet, Jameszt túlságosan elfoglalták üzleti ügyei. — S, ha itthon volt, miért nem jelentkezett? Ha jól tudjuk évekkel ezelőtt látogatott csak el egyszer egy tornaversenyre . .. — Soha sem kedveltem a nyilvánosságot. Meg azután azt a gyorsan tovaszálló néhány hazai napot mindig édesanyámmal és testvéreimmel töltöttem ... No, de azért jelentkeztünk is. A Magyar Televízió egyik forgatócsoportja filmezett nálunk Beverly Hillsben és életünkről is kérdezgettek bennünket a kamera előtt. — Mi is megkérdezzük: hogyan is kezdte pályafutását? — Ezt már annyiszor megírták itthon is, ismeri mindenki — szabadkozott előbb, de azután újabb biztatásra csak belekezdett: — Édesapám testnevelő tanár volt, a Pasaréten, a BBTE-ben, a Vasas mai termében edzősködött. Ahogy megtanultam járni, engem is magával vitt a terembe, s attól fogva természetes volt, hogy ott a szerek között töltöm délutánjaimat. Én voltam az előtornász az egyes csoportokban. A környezetet, a légkört imádtam. A lengő gyűrűt kedveltem leginkább. A terem erkélyén mindig voltak nézőink, s egy kicsit nekik végeztük a gyakorlatokat, hiszen meg is tapsoltak bennünket. A heti két össztánc, a klubdélután nagyon jó, családias hangulatot teremtett. Második otthonom volt a tornaterem, a klub. — Viszonylag gyorsan, 1949-ben a londoni olimpia után 17 évesen került a válogatott keretbe ... — S ezzel sajnos a klubtól, édesapámtól is elszakadtam. Akkoriban a válogatott versenyzők csaknem egész éven át együtt készültek. Itt találtam meg azután „második apámat”, Aradi Gyuszi bácsit. Mindig biztatott, bátorított a versenyek előtt: „Pindurka, itten csak Te nyerhetsz” mondogatta és hálás tanítványként valóban nyertem is. így többek ellenzésére az olimpiai csapatba is bekerültem, bár azt állították, hogy alacsony termetemmel nem illek be az együttesbe, a kéziszer csapat tagjainak egyforma magasnak kell lennie. — A felemás korláton szerencsére nem számítottak a centiméterek ... — Mind a négy szeren egyformán jó teljesítményre voltam képes, s valóban a felemáson jött ki legjobban a lépés. Az olimpiai bajnokság óriási örömet jelentett. Az ötödik napon történt, s én nyertem az első magyar aranyat Helsinkiben. Micsoda folytatás volt, a mai napig alig hiszi az ember azt a tizenhat olimpiai bajnokságot. — No, de Koronái Margit is kiválóan folytatta, talajon és gerendán egyaránt harmadik lett, s legjobb magyarként az összetettben is bronzérmet akasztottak a nyakába... — De utána sajnos már nem úgy sikerült, ahogyan akkor Helsinkiben reméltem, szerettem volna — mondta kissé szomorúan. — Az olimpia után bemutatóról bemutatóra mentünk, s bizony nagyon keveset tréningeztem. Azután az egyik edzésen váratlan deréksérülés ért, ami Bukarestben, a Világifjúsági Találkozón egy kézállásnál kiújult. Még ma is érzés^ a nyomát. Nagyon elkeseredetten hagytam abba a tornát. A Vasas segítségével kis kötődét nyitottam, amit egyesek nagyon rossz szemmel néztek. Férjhez is mentem, feléje sem néztem a tornateremnek. — Hogyan indult mégis Melbourne-ben? — Az olimpia előtt kilenc hónappal megkerestek a szövetség vezetői. Nagyon-nagyon kértek, hogy a csapat érdekében álljak újra edzésbe. A lányok kedvéért megtettem, de arra már túl rövid volt az idő, hogy kétkilós súlyfeleslegemtől megszabaduljak, s egyben mind a négy szeren megfelelően fel is készüljek. A csapatban nem is vallottam szégyent, megnyertük az olimpiai bajnokságot. — S utána az Egyesült Államokba indult... — A Sports Illustrated szervezésében csodálatos élményben volt részünk. Huszonhat államban jártunk. Jól is éreztük magunkat, s első férjem Plachy Mátyás ökölvívó San Franciscóban profi szerződést kapott, ott maradtunk, majd Houstonba kerültünk, s én is munkához láttam. — A hírek, elbeszélések szerint tornával foglalkozott. — A torna, az igazi versenytorna csak a müncheni olimpia után, elsősorban Olga Korbut, majd jóval később Nadia Comaneci bemutatókörútjai és a televíziós közvetítések nyomán lett népszerű az USA-ban, akkoriban, a melbourne-i olimpia után még csak az egészségügyi torna, a fitness volt érdekes. Szerencsémre azután az amerikaiak is egyre többet kezdtek törődni magukkal, féltették egészségüket, mind több tanítványom lett. Lapokban adtam tanácsokat, televíziós műsorom volt. — Mit csinál ma? — Vigyázok egészségemre, alakomra, hiszen látja két kilóval könnyebb vagyok, mint versenyző koromban, pedig hát 52 kilósán sem voltam molett. Meg azután dolgozom is az üzletben. A public relation, a kapcsolatok ápolása, a reklám nekem való. — S a sport? — Nagyon várom már az olimpiát. A tornaversenyeken, mint volt bajnoknő közreműködők majd valamilyen formában. Több eseményre rendeltünk jegyet. Ott leszünk az uszodában is. Reméljük, jobban megy majd a magyar pólósoknak, mint tavaly a Világ Kupán. Akkor az egész családunk kivonult. A férj, dr. Szalay János, akit baráti körben csak Jamesz néven emlegetnek, végszóra érkezett. Annak idején Esztergomban, a Bencés-gimnáziumban érettségizett, fizikus lett, s az Üjpesti Dózsa szakosztályában pólózgatott. Houstonban az olajüzletben dolgozott. Los Angelesben, az olimpia városában bankember, a Swiss-American Financial Corporation ügyvezető vezérigazgató-helyettese. — A Los Angelesben és környékén élő, több, mint százezer magyarral együtt türelmetlenül várjuk az olimpiai játékokat, s természetesen a magyar sportküldöttséget. A Magyar Hirekben is olvasott bátorítás nyomán szívesen ajánlom fel én magam is szolgálataimat. Mindenben a Magyar Olimpiai Bizottság rendelkezésére állunk, szeretnénk segíteni a magyar sportolók olimpiai részvételét. Ott leszünk a pályákon, biztatásban sem lesz hiány. Reméljük versenyzőink a magyar sport jó híréhez méltón szerepelnek Los Angelesben. Ennek mi örülnénk a legjobban, s minden segítséget is megadunk hozzá. VAD DEZSŐ 18
