Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-18 / 4. szám
Talán kissé elnagyoltnak tűnik a következtetés, bár kétségtelenül vannak erre utaló tapasztalatok, hogy a magyar gazdaságban hozzávetőleg tíz év kell egy-egy új közgazdasági tételfelismerés meggyökerezéséhez. Ezt látszik alátámasztani, hogy a hatvanas évek magyar gazdasága a — viszonylag — szabad árupiac, a hetvenes évek gazdasága a — viszonylag — szabad munkaerőpiac, s a nyolcvanas évek gazdasága a — viszonylag — szabad tőkepiac megteremtésének jegyében telt-telik el. Jó húsz évvel ezelőtt kezdett világossá válni, hogy a gazdasági növekedés ütemének fenntartásához, az életszínvonal növeléséhez elengedhetetlenül fontos a termelésben résztvevő legfontosabb tényezők: az anyagok, a munkaerő, és a pénz (vagy azt megtestesítő termelőberendezések) mozgásterének bővítése. Hiszen a központi irányítás egymaga nem lehet képes arra, hogy mindig pontosan felmérje: hol a legelőnyösebb a befektetés, hova érdemes csoportosítani az erőket. A nyolcvanas évek világgazdasági fejleményei, s ennek a magyar gazdaságra gyakorolt hatása méginkább megerősítette ezt a felismerést. Ma már széles körben tudott és elfogadott dolog, hogy nemcsak a fejlődéshez, hanem egyáltalában a gazdaság, az életszínvonal, s — korántsem utolsó sorban — Magyarország nemzetközi fizetőképességének színvonalon tartásához szükséges a piaci folyamatok működése, a verseny élesztőse. Ez utóbbinak pedig egyik lényeges feltétele, hogy a gazdaságban a pénz, a tőke mindig azokra a területekre vándoroljon, ahol az az összgazdaság számára a legelőnyösebb. Magyarországon a vállalatok közötti eszköz- és pénzmozgások legfőbb és szinte kizárólagos motorja mindeddig a költségvetés volt, illetve a Magyar Nemzeti Bank, amelynek hitelezési politikáját is a központi irányítás szabja meg. Miközben azonban az utóbbi években a központi hitelforrások összeszűkültek, a népgazdaság számos területén kisebb-nagyobb olyan fölös pénzösszegek képződnek, amelyeket indokoltabb nem ott felhasználni, ahol keletkeznek, hanem ott, ahol az kifizetődőbb; más vállalatoknál, esetleg egészen más ágazatban. utolsó sorban megjelent az a minisztertanácsi rendelet, amely 1983. január 1-től lehetővé tette Magyarországon kötvények kibocsátását. A második világháború előtt forgalomban volt kötvényekre Magyarországon már csak az idősebbek emlékeznek. A náluk némileg fiatalabbak emlékezetében nem éppen kellemes képzettársítások merülnek fel az ötvenes évek erőszakos „békekölcsönkötvény” kampányairól, a náluk is ifjabbnak pedig szinte semmit sem mond ez a szó, hacsak nem a biztosítási kötvény jut róla eszükbe. Holott az alig egy éve „feltámadt” kötvénynek sem a békekölcsönhöz, sem a biztosításhoz nincs több köze a puszta szóhasználatnál. A kötvény értékpapír, s tulajdonképpen hitelezésre szolgál: kibocsátója az adós, megvásárlója pedig a hitelező. Megvásárlására vagy eladására senki sem kötelezhető, ez öszszeférhetetlen értékpapír voltával. Mint minden értékpapír, a kötvény is forgatható — tehát eladható és megvehető — tartozás kiegyenlítésére felhasználható, köznapi kifejezéssel élve: pénzként viselkedik. A kötvény kibocsátója arra vállalkozik, hogy a kötvény névértékét meghatározott idő múlva visszafizeti, s addig erre az összegre kamatot fizet, amely általában fix, de lehet időben változó is a kulcs. A kötvényeken mindig feltüntetik, mire költik megvásárlóinak pénzét, s a jegyzés feltételeit nyilvánosan hirdetik meg. Az 1982. végén megjelent, kötvénykibocsátást szabályozó rendelet lehetővé tette, hogy most már nemcsak az állam, hanem bármely vállalat, szövetkezet, pénzintézet, jogi személy kibocsáthat kötvényt Magyarországon, de minden esetben valamely pénzintézet felügyelete mellett. A rendelet szerint a kibocsátó vállalat eszközeivel felel azért, hogy a kötvényvásárlók lejáratkor' visszakapják a pénzüket. A kötvényvásárlók egyébként lehetnek pénzintézetek, gazdálkodó szervezetek, (fejlesztési és tartalékalapjukból) tanácsok és magánszemélyek, az utóbbiak azonban — nem függetlenül a rossz emlékű békekölcsön-kötvényektől — nem vásárolhatnak államkötvényeket. A kötvénykamat nagyságára nincs központi előírás, s nincs a lejárati időre és a visszafizetés megkezdésére sem. A lakosság által vásászágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) 1983 márciusában összesen 400 millió forint értékben meghirdetett gázkötvénye, amelynek az a célja, hogy a drága, importból származó tüzelő- és fűtőolaj-felhasználás földgázzal való helyettesítéséhez szükséges gázvezeték-hálózat bővítésére fordítsa a vállalati fejlesztési alapok egy részét. A tízéves lejáratú kötvényt gazdálkodó szervezetek vásárolhatják, kötvényük után 11,5 százalékos évi kamatot kapnak. (Érdemes megjegyezni: a magyar ipar átlagos jövedelmezősége 10 százalék alatt van.) A kötvény törlesztését pedig 1989-ben kezdi meg az OKGT, s öt év alatt öt egyenlő részletben fizeti vissza. A gázkötvény nemcsak azért lehet vonzó a vásárló vállalatok számára, mert a kötvény biztos bevételt hoz számukra, hanem azért is, mert ígéretet kapnak az OKGT-től: a kötvénnyel finanszírozott gázvezetékrendszer legkésőbb 1986. december 31-ig elkészül, s így módjuk lesz arra, hogy áttérjenek például olajról az olcsóbb földgáztüzelésre. Amennyiben a vezetékrendszer az előírt határidőre nem készül el, a kötvénytulajdonos kérésére a kibocsátók a kötvényeket azonnal visszavásárolják. Nem kisebb érdeklődés kíséri a közvélemény részéről a Magyar Posta és az Állami Fejlesztési Bank kötvényét, amellyel az igencsak elmaradott telefonhálózatot kívánják bővíteni. A telefonkötvényt — kísérleti jelleggel — 17 Csongrád megyei helységben (köztük Szegeden és Hódmezővásárhelyen) hirdették meg oly módon, hogy külön általános telefonkötvényt hirdettek meg a gazdálkodó szervezetek részére 6 százalékos kamattal, két éven belüli telefonbekötés ígéretével, és külön körzeti telefonkötvényt magánszemélyek részére, 11,5 százalékos kamattal. A kettőből őszszesen legalább 310 millió forintra számítanak. Ha a kísérlet beválik, az ország más területein is sor kerül hasonló akcióra. A kötvénykibocsátás jogával az elmúlt hónapokban néhány szövetkezet is élt. A nagyrévei Szőlőskert Termelőszövetkezet (lásd riportunkat) 10 millió forint értékben bocsátott ki kötvényeket. A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. és a nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termelési Együttműködés 150 ERTEKFARROK A vállalatok közötti spontán tőkemozgásra eddig csak nagyon szűk lehetőség és igen kevés példa volt. Egyes vállalatok — például a külkereskedelmi szervezetek — fejlesztési alapjuk egy részét átadhatták a termelőüzemeknek, hogy a piacon jól értékesíthető áruk termeléséhez bővítsék a feltételeket. Alakultak olyan közös vállalkozások is, amelyekben több cég társult egy közösen elérendő gazdasági cél megvalósítására, összeadva a szükséges anyagiakat. Ezzel a lehetőséggel főképpen a mezőgazdasági üzemek éltek, a nagyiparban azonban mindeddig igen óvatosan bántak ezekkel a kézenfekvő pénzforgatási lehetőségekkel. Közrejátszott ebben a szervezeti rendszer merevsége és legfőképpen az érdekeltségi viszonyok: a vállalatok elsősorban abban voltak érdekeltek, hogy kizárólag alaptevékenységüket bővítsék, még akkor is, ha a jövedelmezőség alacsony. Noha a magyar gazdaság érdekeltségi rendszere e tekintetben alapvető változásokon egyelőre még nem ment keresztül, az elmúlt néhány évben néhány olyan rendelet született, amely legalábbis a jog részéről a nagyiparban is zöld utat ad a tőkeáramoltatásnak. Lehetőség nyílt — speciális, elsősorban innovációs célból — kisbankok, közös pénzalapok létesítésére, termelésszervező ügynökségek alapítására; született egy fejlesztő, tőkeátcsoportosító részvénytársaság, amelynek részvényesei bankok és ^vállalatok; s korántsem rolható kötvénynél az a megszorítás, hogy ennek kamatszintjét a pénzügyminiszter szabja meg. A kötvény a jogszabályok szerint adómentes, a kamatjövedelem azonban csak magánszemélyek esetén adómentes, gazdálkodónál már nem az. A kötvényrendelet megjelenését — kísérleti céllal — már 1981-ben megelőzte a tíz magyarországi településen kibocsátott kommunális kötvény. A terv szerint az Országos Takarékpénztár 63 millió forint összegű kötvényt kínált jegyzésre ezer illetve ötezer forint névértékben, többek között csatornázásra, útépítésre, óvodák, orvosi rendelők, öregek napköziotthona, és uszoda építésére. Volt olyan község, ahol a lakosság igen lelkesen fogadta az új lehetőséget, másutt mindeddig nem folyt be a tervezett összeg, amiben közrejátszhatott az is, hogy a kamat nem érte el a tartós bankbetétek kamatlábának alsó határát sem. Okulva ezen, a rendelet módot nyújt rá, hogy ezentúl maguk a tanácsok is kibocsáthassanak kommunális kötvényt. Az 1983. január 1-én érvénybe lépett kötvényszabály megjelenése óta az Állami Fejlesztési Banknál az Országos Takarékpénztárnál és a Takarékszövetkezetnél kezelt kötvényakciók száma már húszon felül jár, s együttes értékük megközelíti az 1 milliárd forintot. Közöttük eddig két olyan van, amely összegénél illetve jelentőségénél fogva széles visszhangot váltott ki. Az egyik ilyen az Ormiilió forint értékben, 12 százalék kamatozással kínálja kötvényeit, azzal a céllal, hogy bővíteni tudja gabonaexportját. Közel egy tucatra tehető azoknak a fogyasztási szövetkezeteknek a száma, amelyek kisebb, 5—10 millió forintos összegekben kötvényt bocsátanak ki. A kötvény más szervezetek figyelmét is kezdi felkelteni. A keszthelyi, tapolcai, sárvári, jászberényi, túrkevei, mezőkövesdi városi tanács a földgázhálózat kiépítésére gázkötvények kibocsátására hozott határozatot, az utóbbi például 3,5 és 10 ezer forintos névértékben, összesen 5 millió forintért, évi 9 százalékos kamatra. Az Állami Fejlesztési Bank és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium közelmúltban életre hívott kisbankja, az Építőipari Innovációs Alap, amely szabadalmak és gyártási eljárások bevezetésének meggyorsítását tűzte ki célul, építőipari innovációs kötvények kibocsátását fontolgatja. Egyelőre a piacot kutatják: lenne-e vevő a mintegy 50 millió forint értékű kötvényre, amelynek lejárati ideje 7 év, kamata 11,25 százalék volna. Az eddig eltelt egy év, a kötvények eddigi száma természetesen még kevés arra, hogy a kezdeti jeleken túl a kötvényakciók nyomán mélyreható tőkeáramlási változásokat regisztrálhassunk. KOCSIS GYÖRGYI 12
