Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-02-18 / 4. szám

VflÉj^rirslé

NEMECSEK RIÓBAN

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

Kerestetés

Érdekes magyar vonatkozású bemutatóra került sor 1983. december 15-en Rio de Janeiro egyik elegáns negyedében, Gáveában, a Vannucci Színházban. Luís de Lima brazil rendező félamatőr társulata, a csupán kél hivatásos színésszel megerősített Cooperatíva MRP Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének színpadi változatát mutatta be a Brazíliában élő, magyar származású író, a Nathhorst- és Machado de Assis-díjas Rónai Pál remek portugál fordításában.

A Boka szerepében fellépő Cláudio Botelho alkalmazta színpadra a darabot. A hangulatos dalbetétekről is ő gondoskodott.

Lima rendezése ötletesen sűríti egyetlen helyszínre, a néhány stilizált farakással jelzett grundra Molnár érzelmes-bölcs kamaszrománcát. Minden más környezetet — a tavi jeleneteket, a gittegylet iskolai nosztalgikus-bohózati viszontagságait, Nemecsek haldoklását — világítási effektusokkal, a nézői képzelet segítségével elevenít meg. A rendező tervezte jelmezek hatásosan hidalták át a régi Józsefváros és a mai Rio roppant idő- és térbeli távolságát.

A lelkes és tehetséges szereplőgárdából — még némi igazságtalanság árán is — ki kell emelnünk Duda Monteiro (Nemecsek), Guilherme Rezende (Áts Feri), Luiz Carlos Persegani (Geréb apja és Rácz tanár úr) és Gilbran Chalita (Janó és az egyik Pásztor) nevét.

Molnár ifjúsági regénye — Rónai Pál klasszikus fordításában — már évtizedek óta kötelező olvasmány a brazil iskolákban.

Nem csoda, hogy a színház nagyrészt fiatal közönsége — a mű ismeretében — nem idegen szemmel nézte a darabot, hanem együtt élt, nevetett és hatódott meg vele, és az előadás után lelkesen ünnepelte a kitűnő színészeket, valamint a darab jelenlevő fordítóját, a kisebb betegségéből örvendetes gyorsasággal felépült Rónai Pált.

BENYHE JÁNOS

A tudósítás irodalomtörténész szerzője 1983. december 5-én Sao Paulában, Landi Dezső könyvesboltjában előadást tartott a magyar kolónia tagjai előtt a latinamerikai, főleg a brazil irodalom magyarországi jelenlétéről.

TEATRO VANNUCCI

c* SqiO • SM» <• irt». - SMeptag » OtuM »L ZM.SM6

Nemrégiben magyar filmesek jártak az Egyesült Államokban, azzal a feladattal, hogy dokumentumfilmet készítsenek két magyar származású tudósról: Szent- Györgyi Albertról kilencvenedik születésnapja alkalmából és a nyolcvan éve született Neumann Jánosról, a zseniális matematikusról, az egykori pályatársak emlékezésével megelevenítve portréját. A rendezőből, operatőrből és riporterből álló trió munkájáról, vagy inkább élményeiről Wisinger István, a riporter számol be az Élet és Irodalomban. A riport főszereplője természetesen Szent-Györgyi Albert, de a Neumann Jánosról szóló dokumentumfilmben is több magyar származású tudós szólal meg, közöttük ugyancsak természetesnek mondhatóan Wigner Jenő és Teller Ede. A riport azonban egy meglepetéssel sem marad adós. Azt a kissé már elfeledett világhírű matematikust, Georges Polya-t, azaz Pólya Györgyöt állítja reflektorfénybe, aki immár kilencvenhat éves és egykor Neumann Jánost is tanította. Ma is „úgy beszél magyarul — olvasható róla —, mintha nem hetven éve, hanem csak néhány hete, hónapja jött volna el otthonról. S mesélni kezdi, hogy az első világháborúban nem volt kedve elpusztulni, ezért »tűnt el« Zürichben, majd 1940-ben az újabb háború elől emigrált az Egyesült Államokba”. Egy derűs mozaik a riportból: „Féltem Neumann Jánostól... Hihetetlenül gyorsan járt az esze, és rendszerint, mielőtt én odáig jutottam volna a magyarázatban, kitalálta magától az eredményeket vagy a levezetéseket. Hát hogy néz az ki, amikor a tanítvány többet tud, mint a professzora — kérdezi szigorúan."

*

Sikerek rózsaszínben — ezzel a címmel nemrégiben Járai Judit írását közölte az Űj Tükör. Ebben az írásban olvashattuk, hogy az Egyesült. Államokban évente állítólag 35 milliárd (!) oldalnyi Kosáryné Réz Lola-jellegű regény, novella jelenik meg. Ezt követően a cikk visszhangjára is felfigyeltünk a lapban; Nagy Márta (dr. Bede Gáborné) — Kosáryné Réz Lola unokájának — írására. Ebben állt: „Nem nagyanyám védelmében fogtam tollat, mert arra nem szorul rá. Hogy menynyire nem, erről tanúskodik a rádióban és a televízióban róla készített portréműsor. Egyébként nagyanyám él, kilencvenegy éves, szelleme teljesen friss, magyar és idegen nyelvű regényeket, sajtót olvas, tévét néz, valamint jelenleg is ír”.

*

Gyógyszerekkel a rák ellen — Beszélgetés dr. Bárdos Tamás professzorral... A cím és alcím az Élet és Tudományban olvasható, egy kétoldalas interjú élén. Ebben a budapesti születésű tudós, aki egykor a Trefort utcai gimnáziumban érettségizett és a Budapesti Műszaki Egyetemen eredetileg vegyészmérnöki diplomát szerzett — az újság profiljának megfelelően tudományos munkásságáról beszél, válaszol dr. Pécsi Tibor kérdéseire. Az interjú utolsó kérdése és válasza: Dr. Pécsi Tibor: Professzor úr, tart kapcsolatot a honi kutatókkal és intézetekkel? — Dr. Bárdos Tamás: Természetesen! Húsz éve járnak hozzám magyar kutatók a Budapesti Műszaki Egyetemről és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetéből. De én is többször hazajöttem és szemináriumokat tartottam. Mostani utam alkalmával is tárgyaltunk a további együttműködésről.

A Hungaroton mostanában jelentette meg a Német Szövetségi Köztársaságban élő Hamari Júlia árialemezét, amelyről — a Lukács Ervin vezényelte operazenekar közreműködésével — Mozart, Rossini és Donizetti dallamai csendülnek fel. A lemezről az Űj Tükörben Kerényi Mária írt kritikát. Ebből idézzük a következőket: „Elbűvölő eleganciával és finomsággal szólalnak meg a lemezen a legnyaktörőbb koloratúrák is, de soha nem öncélú virtuozitással: Hamari Júlia kivételes előadóművészete mindig a zenei szépségekre hívja fel figyelmünket, a kifejezés árnyaltságával, a frázisok gyönyörű ívű építkezésével, a dinamika változatos alkalmazásával. Fiatal operaénekeseinknek talán elsősorban szakmai tanulmány lehet ez a kiadvány — nekünk, a közönségnek viszont őszinte élvezet és élmény: egy jelentős művészegyéniség vonzó portréja."

K. Gy.

EGYED Tibor (szül.: Bodorfa, 1938. VII. 10. an.: Koller Erzsébet) tengerész 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1960-ban érkezett tőle hír utoljára, akkori lakcíme: Mereland, 89 Park Road, Hale Near, Actricham Chesire, Anglia volt. Keresi húga, Erzsébet Ajkáról.

«

HORVÁTH G. Stephent (szül.: Budapest, 1936. VIII. 22. an.: Gombos Julianna) 1956-ban hagyta el Magyarországot, s azóta az USA-ban él. A keresett 1974-ben írt utoljára, akkori tartózkodási helye: Hotel St. Francis, 124 West, 47Th Street, New York volt. Keresi húga Budapestről.

JENEI Erzsébetet (Debrecen, 1923. an.: Takács Matild), aki 1945-ben hagyta el Magyarországot, s jelenleg feltehetően Svájcban él, keresi unokatestvére. Gyurka Mária Budapestről.

TOLNAI Jánost, aki Zala megyében született, keresi régi ismerőse, Therese D'Ortenzio, Csonka Teréz Ausztráliából.

KOVÁCS Ferenc (Nagybrsljanica, 1929. október 15. an.: Zemanek Margit) 1970-ben vándorolt ki Kanadába. Keresi leánya, Erzsébet Nyergesújfaluról, aki 1976 óta nem hallott hírt édesapjáról.

TRUKKER Erzsébetet (Pancsova, 1916.), aki 1945—46-ban hagyta el Magyarországot, keresi unokatestvére, Trukker Ferenc Sárvárról.

NAGY Béla Attilát (Szül.: Pápa, 1937.), aki 1948-ban egy rövid ideig Utrechtben az A. Foppen családnál élt, keresi M. S. V. Beek-Foppen Hollandiából. A keresett állítólag 1956-ban Amerikába távozott.

CSAPÓ Sándor (Sellye, 1916. XII. 14. an.: Ivánovics Ilona) mérnököt, aki 1949-ben Brazíliába távozott, keresi fia, Csapó Sándor Budapestről. Utoljára 1971-ben jelentkezett telefonon, azóta nincs róla hír. Ekkor munkahelye: Standard Elektrika, Estráda Vicente de Calvalho 730. Rio de Janeiro volt.

TORMA Jánost [szül.: 1922. Nagylózsa (Győr-Sopron m.) anyja neve: Dombi Mária] keresi fia, Torma Miklós az NSZK-ból. A keresett 1951-ben távozott Ausztriába, utoljára 1953-ban adott magáról hírt.

Horváth Juliskát és Mariskát keresi Prónai Etelka Kiszomborból. A keresettek édesapja az I. világháború idején vándorolt ki az USA-ba. Mariska New Yokba ment férjhez.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905.

7