Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-19 / 4. szám
SPIEGEL: Titkár úr, országuk — a magyar gazdasági reform figyelemre méltó eredményei ellenére — nehézségekkel küzd. Pontosabban fogalmazva: Magyarország csak újabb nyugati hitelek felvételével tudja visszafizetni nyugati adósságait. Azt jelenti ez, hogy Magyarország is a csőd szélén áll? HAVASI: 1973 óta súlyos veszteségeket kellett elszenvednünk. Exporttermékeink ára csökkent, az importtermékeinké nőtt. Hogy csak egy példát említsek: korábban egy tonna búzáért öt tonna olajat vehettünk, míg ma ugyanennyiért épp hogy csak 0,8 tonnát kapunk. Más fontos exportágazatainkat — így alumíniumipari vagy kohászati termékeinket — a világméretű válság sújtja. Voltak olyan évek, amikor nemzeti jövedelmünk hat százalékát veszítettük el. Ezek félelmetes mértékű veszteségek. SPIEGEL: Magyarország 1973- ban lefékezte öt évvel korábban beindított gazdasági reformját. Vajon nem lett volna-e könnyebb az említett nehézségekkel megbirkózni, ha akkor nem a fékre, hanem a gázpedálra lépnek? HAVASI: így visszatekintve mindenképpen azt kell mondanunk: lehet, hogy jobb lett volna, ha akkor teljes gázzal továbblendülünk. De tudni kell: ez azt jelentette volna, hogy a terheket áthárítjuk a vállalatokra és a lakosságra. Érthető tehát, hogy voltak véleménykülönbségek. SPIEGEL: Ön személy szerint melyik oldalon állt ezekben a párton belüli vitákban? HAVASI: Én 1973-ban nem a párt központi vezetésében, hanem az egyik megyei pártbizottságon dolgoztam. Amennyire azonban mégis beleszólásom volt a központi politikába, úgy én is inkább az óvatosak közé tartoztam. Mi akkoriban abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy az egész árrobbanás csak rövid ideig tart majd. Tévesen ítéltük meg a helyzetet. SPIEGEL: És hogy ítéli meg ma a helyzetet? Papíron nem tűnik éppen valami rózsásnak. Magyarország nyugati adósságai nyolcmilliárd dollár körül mozognak. Az egy főre jutó adósságállomány kb. azonos nagyságú a lengyelországival, vagy ha ezt szívesebben hallja, a dániaival. Túljut-e Magyarország ezen az ínséges időszakon vagy kénytelen lesz fizetésképtelenséget bejelenteni? HAVASI: Remélem, hogy moratóriumra nem fog sor kerülni. Mert azért vannak felmutatható eredményeink. Az 1981-es és az 1982-es külkereskedelmi mérlegünk eddigi számításaink szerint pozitív lesz ... egyébként 1973 óta Havasi Ferenc első ízben. Külföldi eladósodásunk folyamatát is sikerült megállítanunk. SPIEGEL: Igaz, hogy ezért igen nagy árat kellett fizetniük. Mélyreható importkorlátozásaik nem hatnak éppen ösztönzően a gazdaságra. HAVASI: Ez így van. Ezért is lesznek csak átmeneti jellegűek. A behozatal tartós megszorítása több tekintetben is visszavetne bennünket. Ennek nagyon is tudatában vagyunk. Éppen e megfontolás alapján határoztunk eredetileg úgy, hogy a külkereskedelmi aktívum elérését csak 1985-re tűzzük ki célként. Mégpedig olymódon, hogy ezt ne elsősorban az import csökkentése, hanem inkább a tőkés export növelése révén érjük el. Közben azonban a nyugati bankok politikai és üzleti meggondolásai miatt időzavarba kerültünk. SPIEGEL: Konkrétabban fogalmazva: a nyugati bankok — Lengyelországgal és Romániával kapcsolatos rossz tapasztalataik alapján — rendkívül tartózkodóak lettek a Kelet-Európának nyújtandó újabb hiteleket illetően. HAVASI: Igen, nehezebben jutunk újabb hitelekhez. Ezzel egyidejűleg tőkebetéteket is kivonnak Magyarországról. Ügy tűnik, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat mind jobban áthatja a politika. Mindez kissé sokkszerűen hat ránk. így nem is marad más választásunk, mint hogy rövid távra szólóan drasztikusan korlátozzuk az importot. SPIEGEL: Amire önök törekednek — kiegyensúlyozott fizetési mérleg, stabil életszínvonal, viszonylagos árstabilitás és teljes foglalkoztatottság — vajon nem a kör négyszögesítése? HAVASI: Tudom, hogy mindezt együtt még a Nyugat gazdagabb országainak sem sikerült megvalósítaniuk. Mégis hiszem, hogy Magyarország képes lehet erre — feltéve, ha a világpolitikai feltételek elég időt adnak ehhez számunkra. SPIEGEL: Félő, hogy ez a feltétel, mármint hogy elegendő időt hagyjanak önöknek, nem teljesül. Már ma is a vásárlóerő csökkenése, a létfenntartási költségek emelkedése és a bérek stagnálása figyelhető meg. Egyáltalán elviselhetőnek tartja ön az utóbbi időben végrehajtott áremeléseket, mindenekelőtt a vasúti díjszabás meglepő mértékű, 100 százalékos felemelését? HAVASI: Természetesen tudjuk, hogy az árak emelkedése, kiváltképp pedig egy ilyen 100 százalékos díjszabásemelés politikailag nem jó. Ezek lakosságunk egy részének komoly terheket jelentenek. Aki ezeket a többletkiadásokat — akár valamilyen mellékkereseti lehetőség, akár a háztájiból származó jövedelem révén vagy más módon — nem tudja kompenzálni, kétségtelenül rosszabb helyzetbe kerül. De hát nem volt más választásunk. A szállítási díjtételek olyan alacsonyak voltak, hogy a vasúti és a távolsági autóbuszközlekedést 200 százalékos állami szubvencióval kellett támogatni. Tizennégy forintért (kevesebb mint egy márkáért) 50 kilométer távolságra lehetett utazni. SPIEGEL: ön nemrégiben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott beszédében azt mondotta, hogy ma „több a nyugtalanságra utaló jel Magyarország belpolitikai életében, mint az elmúlt évtizedekben”. Mit jelent ez? Netán attól kell félnie a pártnak, hogy a lakosság elveszti a türelmét? HAVASI: Nem. Én ezt a következőképpen értettem: Magyarország lakossága csaknem húsz éven keresztül a visszaesések nélküli, folyamatos, töretlen fejlődés időszakában élt. Egy egész nemzedék nőtt fel abban a tudatban, hogy évről évre valamivel jobban él. Most viszont sokan először kerültek szembe azzal a ténnyel, hogy az előrehaladás akadozik. „Mi történt?” — teszik fel a kérdést. „Hiszen mi ugyanúgy dolgozunk, mint korábban”. S közben nem veszik észre, hogy éppen az a probléma, hogy ugyanúgy dolgoznak, mint korábban, de nem jobban, amire pedig szükség lenne. SPIEGEL: Ezt a magyaroknak is megmondták ilyen világosan? HAVASI: Mi hosszú évek óta igen nyíltan, kertelés nélkül beszélünk az emberekkel. Azt is megmondjuk, hogy Magyarország nem lesz képes tartani az elért életszínvonalat, ha nem dolgoznak valamennyien jobban. Szó sincs róla, hogy a párt és a kormány ki akarna bújni az ezzel kapcsolatos felelősség alól. Ez nem is volna lehetséges. A magyarok sokfelé megfordulnak a világban. Évente ötmillióan utaznak külföldre, a keleti és a nyugati országokba. És ott látják, hogy még a gazdag országokban is megbuknak kormányok, ha nem képesek megbirkózni a gazdasági problémákkal. SPIEGEL: Vajon látható-e már a válság vége? HAVASI: Hogy ezt mikorra ígérhetjük? A helyzet alakulása nemcsak tőlünk függ. Minden év újabb váratlan eseményeket hoz, amelyek befolyásolják elképzeléseinket. Én például nagyon szeretném tudni, milyen politikai útra tér a Német Szövetségi Köztársaság, ha Helmut Kohl úr irányítja kancellárként. a magyar SPIEGEL: ön tehát arra számít, hogy lényegi változás következik be? HAVASI: Fogalmazzunk diplomatikusabban: mi a jövőben is a kapcsolatok fejlesztésére törekszünk, bizonyos aggodalmaink azonban vannak. Milyen súlyt helyez majd Kohl úr a kelet-nyugati együttműködésre? Hogyan alakul a továbbiakban a fegyverkezési verseny? Mi történik, ha ez vagy az a szocialista ország egy napon arra kényszerül, hogy moratóriumért folyamodjék? Vajon az amerikaiak ebben az esetben minden szocialista országot egy kalap alá vesznek majd? SPIEGEL: Ebben persze a magyarok sem lennének teljesen ártatlanok. Mert ugyan évek óta nagy súlyt helyeznek arra hogy, a gazdaságpolitikában sok mindent másként csináljanak, mint Kelet-Európa többi kommunista állama, ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy politikai szempontból egy jottányival sem különböznek a többiektől. Hogy várható el egy New York-i bankártól, hogy ezt az ellentmondást megértse? HAVASI: Magyarország még soha senkitől nem kérte, hogy különleges elbánásban részesítsék. Nem titok azonban, hogy gazdasági gyakorlatunk eltér a többi szocialista államétól. Ha ezt az amerikai bankárok hitelpolitikájukban figyelembe veszik, az ellen biztos, hogy nem fogunk tiltakozni. SPIEGEL: Azt akarja ezzel mondani, hogy Magyarország egy kicsit másképp szocialista? HAVASI: Nincs két teljesen egyforma ország, se kapitalista, se szocialista. SPIEGEL: Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a magyar pártvezetés eljutott odáig, hogy egy kis- és még kisebb kapitalizmust már nem átkoz el, nem tekinti a szocializmus ellen elkövetett bűnnek. A lakosságot az utóbbi időben a legkülönbözőbb magánkezdeményezések kibontakoztatására ösztönzik. Mit várnak ettől? HAVASI: Két dolgot. Egyrészt az árukínálat bizonyos mértékű bővülését, másrészt pedig a szolgáltatások jelentős javulását. Különösen ez utóbbi területen kínálkozik számos lehetőség. Az igények itt még messze nincsenek kielégítve. SPIEGEL: Azért, mert az államgazdaság csődött mondott? HAVASI: Nem azért, hanem mert valamikor mi egész másképpen képzeltük el a szocializmust. Azt hittük, hogy a személyi tulajdon csupán igen csekély szerepet 2
