Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-05 / 3. szám

nál megsápadnak: a reggel és a világosság az álmokat és az illúziókat is történelmi realitásokba helyezi. így történt ez Marseilleben is. A Notre-Dame-de-la-Garde bazilika magasából letekintve, a kikötőn és a vízen túl ott hevert a lábam előtt If vára — legyőzötten, idegenforgalmi látványossággá lefokozottan. És már messzeszállt a regényromantika, elfoglalta helyét a történelem. (7)

*

Azt mondom: Muhi. Azt válaszolják: Musza Dag. Azt mondom: Mohács. Azt válaszolják: 1915. Azt mondom: Bartók. Azt válaszolják: Komitasz. Azt mondom: Petőfi. Azt válaszolják: Abovjan. Azt mondom: kitántorgott másfél millió emberünk. Azt válaszolják: Bejrúttól Buenos Airesig kétmillió örmény él külföldön. Azt mondom: Magyarország. Azt válaszolják: Örményország.

És Metaksze, a költőnő ott térdel az emlékmű öröklángja előtt, amely az 1915-ös népirtás, a genocídium áldozataira emlékeztet. Ott állunk mellette mi is, Budapesten, a Niagaránál, Athénben, Belő Horizontéban, Isztambulban, Marseille-ben és Jerevánban.

A népek hazájában, a nagyvilágban mindenütt, mi, az embertestvérek, az élők. (6)

APOSTOL ANDRÁS

A SZERZŐ FELVÉTELEI

25