Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-05 / 3. szám
A magyar úszósport "75 éve Csendben eltelt hosszú esztendők után nevem a nálam sikeresebb és érdekesebb bajnokoké elé került, mert — mondhatni — egyidős vagyok a hetvenöt éves Magyar Úszó Szövetséggel. Nyolc nappal azután születtem Egerben, hogy 1907. december 12-én, csütörtökön a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület székházában megalakult a szövetség, amelynek tizenkét fővárosi és nyolc vidéki alapító egyesülete között nem volt egri. Pedig szülővárosomban indult meg a vidék úszósportjának fejlődése, abban a 33 1/3 méteres úszómedencében, amelyet meleg vizű malomtóból építetett át az apám vezetésével alakult Egri Városfejlesztési Részvénytársaság. * Az új sportegyesület úszószakosztályának vezetője fizikatanár osztályfőnököm volt, aki nem azért sorolt be a szakosztály tagjai közé, mert testem a nemzetközi úszóvilágban a legkönnyebb fajsúlyú volt, hiszen ezt nem is mérte, hanem mert az uszodaigazgató fia voltam. Az úszás varázsa — beleértve a vízilabdázást is — rabul ejtett, s azóta is lebilincsel. Versenyző, játékos, szakosztályvezető, úszómesterképző, szaktudósító, úszókapitány, úszásoktató, könyvszerző, szövetségi főtitkár, s végül mint szaklapszerkesztő minőségben töltöttem éveimet kedvenc sportomban. A magyar úszás első bajnoka egyike volt annak a hét Porzsolttestvérnek, akik közül a legidősebb, Gyula, az 1879-es szegedi árvíz kormánybiztosának titkáraként maga is 18 embert mentett meg a vízbe fulladástól. Nem tudni, Porzsolt Gyula hogyan fogadta 1880-ban Szekrényessy Kálmán első Balaton-átúszásának hírét, azt sem tudjuk, hogy a következő években szórványosan rendezett dunai és tiszai úszóversenyeken ott volt-e. De annyi biztos, hogy az 1890 augusztusában Budapesten az egyik dunai uszodában megrendezett férfi és női úszóversenyen éppen úgy, mint mint ahogyan a Lukács uszodában tartott versenyen személyesen irányította a versenybíróságot. Ekkor már a budapesti Nagymező utcai diákszobában a két Füzessyfivérrel az úszás fejlesztésére szőttek terveket, 1893-ban létrehozták a Magyar Úszó Egyesületet (MUE), amely ezután minden évben Budapesten és Siófokon egyegy versenyt rendezett, s megkezdődött a pesti diákok indiántáborozása Porzsolt vezetésével Siófokon, és ezekben a nyári tá-> borokban Hajós Alfréd és a két Gráfl-fivér mindig ott volt. Valószínűleg az sem véletlen, hogy az akkori Bank (ma Lengyel Gyula) utcában és a Nádor (ma Münnich Ferenc) utcában lakott három Hajós- és két Gráfl-fivér tavasztól őszig az Országház tövében horgonyzó dunai uszodában töltötte napjait Porzsolt Gyula társaságában. A budapesti nagyvásárcsarnok melletti Pipa utcában lakó Halmay-fivérek a mai Erzsébet-híd helyén állott dunai uszodában töltötték az egész nyarat és köztük Zoltán itt mászott fel az ugróállványra, ahonnan vízbe esve a maga erejéből éviekéit partra s így lett belőle úszó. A három Hajós-fivér közül éppen a legidősebb, a műegyetemi hallgató Alfréd figyelt fel arra, hogy Athénben, 1896-ban újkori olimpiai versenyt rendeznek. A világ akkori minden más — talán nála jobb — úszója elborzadt attól, hogy áprilisban a hideg tengervízben kerül sor az első olimpiai úszóbajnokságra. A szegénysorsú építészj elölt számára a hideg víz nem volt akadály, csakhogy lássa az ókor építészetének csodáit, és jutalma kettős olimpiai bajnokság lett. * A MUE ezután 1899-ben megszerezte az előző évben nyomtatásban megjelent angol vízipoló szabályt és még júliusban a legjobb magyar úszók — köztük az első magyar bajnok Gráfl Ödön; bátyja, a Balaton-átúszó versenyeket meghonosító és nevét Balatonyra is megváltoztató Károly; meg Halmay Zoltán — Siófokon az első vízipoló-mérkőzést is lejátszották. Akkoriban, a sport fejlődésének első időszakában az Egyesült Államokban egységes szövetség működött. De már Nagy-Britanniában sportáganként egy-egy országos szövetséget hoztak létre. Nálunk a Magyar Athletikai Szövetséghez tartozott az úszás és 1904-ben Halmay Zoltán ennek a testületnek küldöttjeként szerzett St. Louisban két olimpiai bajnokságot. A másik úszó, Kiss Géza kitüntetése körül vita támadt, amelyben az úszók alulmaradtak volna, de végül Kiss egyesületi költségen utazott ki. Ez a vita sürgette az önálló Magyar Úszó Szövetség létrehozását. A megvalósulást Porzsolt Gyula már nem érte meg, pedig az új szövetség — egykori terveit valóra váltva — az úszásoktatás, oktatóképzés, és vízbőlmentés hangsúlyozása mellett a gyermekcipőben járó versenysportot és vízilabdázást is igyekezett fejleszteni. * Az első világháború után a vesztes országokat kizárták a nemzetközi úszószövetség tagjai sorából. De az addig alig ismert úszó Donáth Leó nagy nyelvtudásával és szervezési készségével a magyar úszósport segítségére sietett. A vízilabdát pedig Komjádi Béla, az MTK egykori távúszója szervezte, aki a harctérről súlyos sebesültként került haza, a Császárfürdő hadikórháznak használt szállodájába, s itt barátkozott meg a pólóval. A labdarúgók FTC—MTK vetélkedése a vízbe is átterjedt. A sokszoros vízilabdabajnok FTC számára Komjádi előbb az MTK-ból akait erős ellenfelet nevelni, ezt később a III. kerületi Torna és Vívó Egyesület keretein belül valósította meg. A pezsgő hazai vetélkedés után a pólósok az 1924. évi párizsi olimpián is biztatóan szerepeltek. A tengerentúli úszók nyomasztó fölényét nehezen sikerült csökkenteni, de az Európa-bajnokságok megteremtésével Donáth lehetőséget nyújtott erre. Közben 1925-ben Egerben megépült az ország első 50 méteres versenyuszodája, a fővárosban is megindult a küzdelem az Európa-bajnokság színhelyéül szolgáló 50 méteres medencéért. A kemény küzdelem sikerrel járt és 1926 augusztusában két első Európa-bajnokságot nyertünk. Időrendben először Arne Borg felett a 100 m gyorsúszásban elért győzelemmel, azután vízilabdacsapatunk sikerével. Harmadikként Bartha Károly 100 m hátúszó győzelmét is megünnepelhettük volna, de a versenybírósági döntés megfosztotta a bajnoki címtől és derékba törték vele úszópályafutását. A következő, 1927-es esztendőben a vízilabdacsapat ismét Európa-bajnok lett, Donáth nemzetközi tekintélye pedig növekedett a verseny női számokkal történt bővítésével, és az Európai Úszó Liga megalakításával. Az úszók be kívánták hozni a hátrányt, ez az 1928. évi olimpián sikerült is, hiszen első európaiként úsztam egy percen belül (59,8 másodperces rekordot) a 100 méteres gyorsúszásban és ezzel Weissmüller mögött második helyet foglaltam el. Vízilabdázóink balszerencsével szorultak a második helyre a németek mögött. Az események a mi sportágunkban is meggyorsultak. 1930 meghozta a budapesti fedett uszodát, ennek nyomán az 1931-es év három egyéni gyorsúszó- és egy váltó-, valamint vízilabda-bajnoksággal az európai elsőséget. 1932-ben a MUSZ 25 éves jubileumán a vízilabdázók első olimpiai bajnokságukat nyerték Los Angelesben, a balsikerrel szereplő úszók közül magam szövetségi kapitánnyá léptem elő. 1934-ben a gyorsúszó Csík Ferenc, a váltó és a vízilabda-válogatott nyert Európa-bajnokságot. Csík és a pólócsapat az 1936. évi berlini olimpián is győzött; a váltó harmadik helyezéssel Európa-rekordot úszott. 1938-ban úszóink Csík betegsége miatt visszaestek, de vízilabdázóink megvédték Európa-bajnokságukat. A nagy áldozatokat követelő második világháború után szélesebb körben fejlődött az úszósport: Bakó Jenő, Gróf Ödön, Hunyadfi István, Rajki Béla és Sárosi Imre úszótanítványai világrekorddal, majd 1947-ben Mitró György 1500 m gyorsúszó Európa-bajnokságával, 1948-ban olimpiai helyezésekkel zárkóztak fel a világ élvonalához. 1952-ben Helsinkiben pedig Gyenge Valéria, Székely Éva, Szőke Kató egyéni olimpiai bajnokságai mellett a női gyorsúszó váltó és a vízilabdacsapat lett olimpiai bajnok. 1954-ben szinte letaroltuk az Európa-bajnokságot. Szőke Kató, Sebő Ágota, Csordás György, Nyéki Imre, Tumpek György, váltóink és vízilabdázóink nyertek aranyérmet. * 1956-ban csak a vízilabdázóink védték meg olimpiai győzelmüket, amit később 1964-ben és 1976-ban megismételtek. Közben az 1973-ban megindult világbajnokságok sorozatában az elsőt is megnyerték, míg 1958-ban itthon, 1962-ben Lipcsében, 1974-ben Bécsben, 1977-ben Jönköpingben Európa-bajnokok lettek. Úszóink közül Wladár Sándor 1980-ban olimpiai bajnokságot, Hargitay András 1973-ban egy, 1975-ben két, Verrasztó Zoltán 1975-ben egy világbajnokságot nyert, Katona József 1962-ben, Gyarmati Andrea 1970-ben kétszer, Hargitay 1974-ben ugyancsak kétszer, 1977-ben Hargitay és Verrasztó, végül 1981-ben Wladár Sándor kétszer győzött Európa-bajnokságon. 1976-ban megépült a főváros 50 méteres fedett versenyuszodája, mely az 1933 tavaszán váratlanul elhunyt Komjádi Béla nevét viseli, s ahol legjobb úszóink Széchy Tamás, vízilabdázóink Mayer Mihály és Gyarmati Dezső vezetésével készülnek az elkövetkezendő versenyekre, elsősorban a Los Angeles-i olimpiára. Kívánom nekik, hogy elődeikhez méltó, sőt azokat túlszárnyaló sikereket érjenek el tanítványaikkal, s tegyék lehetővé, hogy a jövő krónikásának még nehezebb legyen a feladata, amikor eredményeikről mind meg kíván emlékezni. DR. BÁRÁNY ISTVÁN 26
