Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-05 / 3. szám
REGESZET HANGLEMEZ SZAKÁCSKÖNYV A közelmúltban fejeződtek be a tihanyi barátlakások ásatásai, és most folynak az értékelések dr. Uzsoki András régész vezetésével a veszprémi Bakonyi Múzeumban. Hogy az útikönyvekből már ismert középkori barátlakások néven emlegetett együttes mi újat rejtegetett a feltárás vezetőjének? Dr. Uzsoki András elmondta: a feltárást az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség közreműködésével kezdték meg a Bakonyi Múzeum szakemberei a Tihanyifélsziget északkeleti részén. Az egykori vulkánkráter bazalttufa falába vájt remetecellák megkeresésekor néhol több méter omladékot kellett eltakarítani. A nagyméretű sziklaomlások még ma is veszélyeztetik a remetetelep létesítményeit, amelyek a XI—XIV. századból származnak. A kutatások során öt sziklába vájt aknasírt tártak fel, ezenkívül III. Béla király idejéből származó bronzpénzt találtak. Az eddig ismert helyiségek nagy része liturgikus célokat szolgált, az egyikben rátaláltak egy oltárkép maradványaira is, amelynek freskótöredékeit konzerválták. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni. hogy nagyobb méretű remetetelep van ezen a helyen, melynek kutatását és feltárását tervezik. BORBAS JÁNOS 1. Sirfülke sziklába vájt aknasirral az I. számú barátlakásban 2. A nyugati homlokzat érdekessége: a két román résablak (A SZERZŐ FOTOI) I__KISS MANYI__I Manyika mindig szétszaggatta a skatulyáit. Pedig ez keveseknek sikerült. Amikor Kolozsváron színinövendék volt, maga is úgy hitte, hogy az operettel egy életre jegyezte el magát. Am választott vőlegényét aztán annyiszor csalta meg, ahányszor csak lehetett — hála légyen a mindenkori csepürágók istenáldotta rugalmasságának az elvekben! Mert ha nincs ez a gyakori hűtlenség, akkor sohasem rendülnek meg az emberek ezrei Csehov Három nővérében attól az Olgától, akit — szent meggyőződésem — Kiss Manyinál mélyebben és hitelesebben még senki sem keltett életre, magyar színpadon! Mindig jó volt a „Jaj, de jó a habos °ütemény” kezdetű bohóságot hallani tőle, de mennyivel több — s hozzá méltóbb! — volt az, amikor az emlékezetes magyar film végén — amikor szeme már a létezésen túli tájakat kereste —, halk, elrévedő fájdalommal sóhajtotta az alkonyatba: Hogy szaladnak a fák! . .. Megfejthetetlenül tökéletes, amit csinál — írta róla egyik kritikusa. Bizonyság rá ez a nagyszerűen megszerkesztett lemez is. BARANYI FERENC Ruttkai Éva önálló estjén, amelyet évek óta tart műsorán a Korona-pódium, s láthattuk már televíziós műsorban is, sanzonokat énekelt. Kacér volt, egy fekete kendővel és egyszerű sállal táncolt, és ragyogó humorral szórakoztatott. Ismert sanzonokat adott elő a szerelem apró izgalmairól, a hódítás praktikáiról, az elválás gyötrelmeiről. Nem távoli hát tőle a zenés műfaj, és örömmel fogadtuk lemezét. A borítón a meleg barna és az arany tónusok dominálnak, középen a színésznő szép fényképe. A zeneszerző Másik János,.a szövegíró Adamis Anna. Ismét megjelent egy szakácskönyv, méghozzá a „legszakácsabb” szakácskönyv, ahogyan azt Lontai Egon, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének elnöke rövid ajánlásában jelzi. Mert nem csak a sok száz (kétségbeejtően) finom recept teszi szakácskönyvvé ezt a kiadványt, hanem az érdekes körítés: a mintegy másfél száz szakács és cukrász — köztük nagynevű idős atyamesterek és sokat ígérő fiatalok — tanulságos és vidám történetei, szakmai kulisszatitkai. Az egyik mestercukrásznő, Szijj Mária hobbija a receptgyűjtés. Ez természetes. De emellett idézeteket is gyűjt, Jókai Mórtól ezt az idézetet „tálalta föl”: „Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízléssel tud előállítani, hanem, hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy »de ebből már eszünk!«” Hogy a soproni mesterszakács, Baján László olvasta-e Jókainak A barátfalvi levita című könyvéből vett idézetet, nem tudjuk. De az ő története szorosan idevág: „...kik járnak a legtöbben Sopronban ... Hát a jó étvágyú osztrákok. A minap is három jól megtermett fiatalember jött le a borozóba. Rendeltek három tatárbifszteket, jóízűen elfogyasztották. Utána kértek három adag negyvendekás pisztrángot burgonyával, kapros kukoricasalátával — ez sem maradt sokáig a tányéron. Ezután három pincepörköltet kértek galuskával. Miután ezt is megették, sőt még a tányért is kitörölték kenyérrel, kezdtük csodálni a kapacitásukat. Hogy próbára tegyem étvágyukat, még kivittem nekik kistányéron 6 darab friss, ropogós babos pogácsát, és udvariasan jó étvágyat kívántam. Alig értem vissza a konyhába, már jött is utánam az egyik vendég, hogy a másik két társának, miért nem vittem pogácsát? ...” Többszörös Oscar-díjas szakácsok is szerepelnek a kötetben, Csányi József például, aki az 1970-es budapesti nagyversenyen vegyes ízelítő táljával úgy nyert első díjat, hogy Walt Disney hét kis törpéjét formázta meg; a ruhafolttól a feslett cipőtalpon át a szemüveg fölötti ráncokig mindent megplasztikázott. A zsűri nem akarta elhinni, hogy szarvasgombából faragta ki a figurákat. Kovács Sándor mestercukrász legkedvesebb emléke Londonhoz fűződik, ahol vendégcukrászként dolgozott. Munka közben elmesélte egy ottani német cukrásznak, hogy a jó rétestésztát olyan vékonyra kell kihúzni, hogy el lehessen olvasni alatta egy újság szövegét. Kollégája egy darabig hitetlenkedett, majd eltűnt. Kisvártatva egy aznapi Times-t lobogtatott a kezében. A magyar cukrász éppen elkészült a tésztával, és mondani sem kell — neki lett igaza. Gullner Gyula konyhafőnök sokfelé járt a világban. Dél-amerikai útja során Canaymában egyszer dzsungel túrára jelentkezett. A helyi indián törzs vezetője fogadta, akiről csodák-csodája nem csak az derült ki, hogy magyar, hanem ráadásul a híres vendéglős család fia: Bandi Ferenc... Feri bácsi indián feleségével, sok kisgyerekével él ott, és egy varjúszerű madár, egy szelídített, sörkedvelő tukán kísérgeti a levegőben. „Amíg beszélgettünk — írja Gullner Gyula —, hol mi ittunk egy doboz sört, hol a madár. Mi jobban bírtuk .. .” Ízelítőül ennyit a Magyar Konyha szerkesztésében és az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat kiadásában megjelent szakácskönyvből. — h — 22
