Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
CSEPEL, TIZENÖTSZÖR Beszélgetés dr. Tari Antallal, a Csepel Művek igazgató tanácsának elnökével — Elnök úr, a legutóbbi idők egyik legnagyobb feltűnést keltő gazdasági intézkedése volt, hogy megszűnt az egységes Csepel Művek és önálló, illetve közös vállalatokra oszlott fel. Ez nem csupán Magyarországon került a figyelem középpontjába, a külföldi sajtó is kimerítően foglalkozott vele. Láttam olyan polgári, nyugat-európai folyóiratokat és magazinokat, amelyek ezt a változást mintegy „fordulatként” értékelték. Egyikmásik orgánum odáig ment, hogy kijelentette: „Csepelen egy szimbólumot áldoztak fel.” Indokolásként ezek a lapok azt hozták fel, hogy Csepel, elavult gépparkja és a vezetés tehetetlensége miatt, veszteséges vállalattá vált. Elnök úr, nem arra kérem most, hogy ezeket a véleményeket minősítse, hanem, hogy a tényekkel ismertesse meg olvasóinkat: miért volt szükség a Csepel Művek felosztására? — Nem felel meg a tényeknek, hogy a Csepel Művek veszteséges volt. Az egyik gyárunk volt veszteséges, a többi változó képet mutatott: volt közöttük igen jó eredményeket felmutató is. A többség — és ez volt a Csepel Művek átlaga — az úgynevezett „alacsony hatékonyságú” kategóriába tartozott. — Ez mit jelent? — Azt jelenti, hogy fedezte a termelési költségeket, de gazdasági hatékonysága — a nyeresége — nem érte el a magyar ipar átlagos szintjét. Ezen a helyzeten kívánt segíteni az új szervezési modell. — ön szerint: amit nem ért el egy komplett, kapun belüli kooperációval dolgozó nagyvállalat, azt teljesíti sok kicsi? — Tizenöt egység keletkezett. Ebből tíz nagy, önálló termelő vál-FOTO: KERTÉSZ EMIL lalat, két kisvállalat és három közös alapítású és tulajdonú vállalat. — Tehát a tizenöt vállalat hatékonysága emelkedik? — Igen. Ha megfigyeli a gazdasági életben változik az „uralkodó’' modell: hol a nagy egyesülések korszakát éljük, hol pedig a közös tulajdonú nagyvállalatok bizonyos önállóságot élvező holdingokra és leányvállalatokra oszlanak. Mindezt a műszaki gazdasági viszonyok határozzák meg a nagyobb hatékonyság érdekében. Ez Nyugaton is ismert — és ott is a kisebb, viszonylag önálló vállalatok korszakát élik. — Ön kétszer is úgy említette az önállóságot, hogy abból a viszonylagosság is kitűnt. Nem teljes hát az önállóság? — De igen! Azonban a Csepel Művek, mint „image”, továbbra is fennmarad. Megmarad a vezetés összehangoltsága. Létrejött az igazgató tanács, amelyben egyenlően képviselteti magát minden vállalat. Ez a tanács dönt minden olyan kérdésben, amely az összes vállalatot és a közös vállalatokat érinti. Közvetlenül hozzá tartozik az Ipari Központ, amely gazdasági, műszaki és szervezési kérdésekben ad tanácsokat az egyes önálló vállalatoknak. Természetesen, az egyes gyárakat illető kérdésekben minden gyár saját vezetése dönt. — Még mindig nem világos előttem, hogyan fokozza ez a hatékonyságot ... — Mondok egy konkrét példái. Én sok évig dolgoztam a Szerszámgépgyárban, mielőtt erre a helyre kerültem. Azt hiszem, ez a gyár volt Csepel legsikeresebb gyára. Az évről évre elért nyereségünket azonban mindig bedobtuk a „Nagy Kalapba”, s mi is ugyanannyi nyereségrészesedést kaptunk, mint a többiek. De nem lehetett szó magasabb bérezésről sem, sőt a fejlesztési alapunk növeléséről sem. — Tehát a jó vállalatot visszafogta ez a helyzet. Ám mi lesz a jövőben a gyengébbekkel, amelyeken éppen hogy segített a más gyár által megtermelt nyereség. — Szerintem az állandó, automatikus segítség éppen úgy lustít, mint a rendszeres nyereségelvonás. Most valóban versenyhelyzet lesz, és nem lehet számítani arra, hogy a kis hatékonyságot állandóan kiegészítik a jobbak. — Elképzelhető tehát, hogy a? egyik csepeli gyár lényegesen jobban tudja majd fizetni munkásait, mint a másik? — Igen. — Azaz a munkások a jobban fizető gyárakba áramlanak? — Nézze, nem vagyunk ellenségei annak, hogy a természetes gazdasági törvényszerűségek érvényesüljenek Csepelen belül. Éppen ezért csináltuk ezt a rendszert. Más kérdés, hogy az igazgató tanács tagjai megállapodtak abban: természetes munkaerőmozgás lehet, de nem csábítgatjuk egymástól a munkásokat. — A már említett alacsony hatékonyság egyik oka a technológiai elmaradottság is lehet. Közismert, hogy Csepelen sok gép van, amely még a háború előttről maradt meg. ön szerint a Csepel Művek gyárai korszerű üzemek? — Ha az egészet nézzük, a géppark korszerűsége igen egyenetlen.' Nagyon sok gépünk van, amely elöregedett, bár meg kell jegyeznem, hogy egy-egy forgácsológépet, egyszerűbb berendezést igen sokáig fel lehet használni. A másik oldal viszont: a legmodernebb technológiák bevezetése és munkába állítása. Elmondom talán egy személyes büszkeségemet. Egyike voltam azoknak, akik kifejlesztették a szám jegy vezérlésű szerszámgépcsaládot. Chicagói kiállításunk után erre a termékre célozva jegyezte meg egy képviselő az amerikai képviselőháznak a szocialista országok ellen hozott embargó vitájában: „Mi értelme van az embargónak egyáltalán, ha egy Csepel Magyarországról saját erejéből ilyen technikai színvonalú gépekkel tud jelentkezni a világpiacon?” Ám nem ez a terület az egyetlen. Az elmúlt években több, mint nyolcmilliárd forintot fordítottunk a technikai fejlesztésre. Egy General Electric-licenc alapján kidolgoztuk az elektrolizises huzalgyártást. Megvalósítottuk a szalaghuzalokhoz szükséges nagy fémtisztaságú anyagok gyártását. Ezek jelenleg a világ élvonalába tartoznak. DR. TARI ANTAL KANDIDÁTUS A Csepel Művek igazgató tanácsának elnöke, a CSM Ipari Központ elnöke. Több, mint negyven éve dolgozik Csepelen. Kilutófiúként kezdte, majd szerszámlakatos lett. Elvégezte az egyetemet, tudományos munkákon dolgozott. Munkássága alatt közreműködött az NC-CNC vezérlés kidolgozásában. Tagja volt annak a team-nek, amely a Számítástechnikai és Automatizáló Kutató Intézettel közösen kifejlesztette a CNC-vezérlést. 1962-től 15 évig a Szerszámgépgyár műszaki igazgatója, majd a vállalat igazgatója volt. 1983-ban miniszteri biztosként vezette a szervezeti átalakítást Ezt követően lett az igazgató tanács elnöke. Idén megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Több szakmai és állami kitüntetés birtokosa. Az Állami Dij tulajdonosa. 17
