Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-12-24 / 25-26. szám

CSEPEL, TIZENÖTSZÖR — Az előbbiekből gondolom, hogy a Csepel Műveknek jelentős adósságállománya volt az önálló vállalatok létrehozásának pillana­tában. Ki „örökli” a tartozást? — Természetesen az egyes gyá­rak, a tényleges beruházások ará­nyában. Amikor a vagyonfelosz­tást csináltunk, azaz „leltároztuk" a gyárakat, sorra vettük az adós­ságteher rájuk eső részét is. A Magyar Nemzeti Bank „átütemez­te” a tartozások visszafizetését a vállalatok gazdaságfejlesztési programjai alapján. — S a következő fejlesztések hiteligényét az egyes vállalatok önállóan intézik el a bankkal? L'J • & . A «. //'" Iá m,9&'l 1 ‘t * - J . — Igen. — En azt hiszem, hogy az új rendszer ellenére jócskán marad­nak megoldandó gondok Csepe­len. Itt van például a veszteséges kerékpárgyár. Azzal mi lesz? — A kerékpárgyárral — s egy­általán: azzal, amit mi jármű- és konfekciógépgyárnak nevezünk — valóban sok problémánk volt és van. — Ar és minőség? — Az alapproblémánk a munka­­megosztás hiánya. Túl autarchi­­kus a gyártás. Ahhoz, hogy például a kontrafékes hátsóagyat a leggaz­daságosabban termeljük, évente kb. két és fél millió darabot kel­lene előállítanunk. Ez volna az optimális sorozatnagyság. Helyet­te termelünk vagy háromszázezer darabot. Nyilvánvaló, hogy az új körülmények között ezt a gyár nem fogja sokáig csinálni. Keres­nie kell majd a világpiacon egy „bedolgozó” kooperációs partnert, amelyik a megfelelő minőségű és mennyiségű hátsóagyat szállítja — kedvezőbb árért. — Megvallom, nem értek vala­mit. Itt van egyrészt egy nehéz­ségekkel küzdő kerékpárgyár. Itt van azonban — másrészt — az egyetlen fém, amiben Magyaror­szág nagyhatalom: az alumínium. A külföldi lapok tele vannak a könnyű alumínium kerékpárok hirdetésével — a Csepel nincs köztük. Miért? — Mi is gondoltunk az alumí­nium kerékpárok gyártására. Ezek azonban jelenleg még olyan drá­gák, hogy nem éri meg nekünk, — de sok más gyárnak sem —, — hogy felvegyük ezeket a gyártási programunkba. Előbb a hagyo­mányos kerékpárokat kell ver-A CSEPEL MŰVEK VÁLLALATAI CSM Ipari Központ CSM Vasmű CSM Vas- és Acélöntödék CSM Fémmű CSM Egyedi Gépgyár CSM Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár CSM Transzformátorgyár CSM Tervező Vállalat CSM Számítástechnikai Vállalat CSM Anyagvizsgáló és Gépipari Minőségellenőrző Intézet CSM Oktatási Vállalót CSM Hőerőmű és Szolgáltató Vállalat CSM Kommunális Vállalat PANNONIA-CSEPEL Külkereskedelmi Vállalat senyképesebbekké tennünk, főleg választékbővítéssel. És hadd te­gyem hozzá: a csepeli átszervezés után az első üzleti partnerek ép­pen a kerékpárgyárban jelentkez­tek. Köztük angol, német és oszt­rák cégekkel keressük az együtt­működési lehetőségeket. Nem le­hetetlen, hogy ezen az úton meg­oldódnak még a hátsó kerékagyak kooperációs gondjai is. — Paradoxonnak tűnik, hogy a csepeli vállalatok önállóságának egyik jele: közös vállalatokat is alapítanak. Miért teszik? — Mert így gazdaságosabb. Itt van például az Ipari Központi Vállalat, amelynek vezetője va­gyok. Három fontos „szolgálta­tást” nyújtunk a vállalatoknak: közgazdasági és műszaki fejlesz­tési koncepciókat, valamint mar­keting-tervezést. Elsősorban az igazgató tanács részére készítünk elemzéseket. Hasonlóképpen mű­ködik például közös külkereske­­reskedelmi vállalatunk,, a Pannó­nia is. — Ez nem arra mutat, hogy „központosítva” mégiscsak gaz­daságosabb? — Nem. Itt van például az ok­tatási központunk. Azelőtt évi 22 millió forint volt a működési költ­sége, amit a Csepel Művek meg­felelő központi alapjaiból fedez­tünk- Idén önálló vállalattá ala­kult — s csodák csodája, fontos lett a takarékosság, a gazdaságos munka: költségük lecsökkent 16 millióra. De ez még nem minden. Az egyes gyárak ugyanis ebből csak tízmilliós értékben rendel­tek oktatási munkát. A „hiányzó” hatmilliót saját magának kell megtermelnie. Így elvállalja a környék többi gazdálkodó egysé­ge, intézménye számára, hogy szakmai oktatást tart — termé­szetesen fizettségért. Magyarán: van gazdasági ésszerűség az ön ál­tal emlegetett „központosításban", de ez a központosítás most a fel­adaton alapul. — Az önálló vállalatok megala­kulása nem emelte meg az igaz­gatásban dolgozók létszámát? — Nem, mert a vállalatok is át­vizsgálták szervezetüket, egysze­rűsítették adminisztrációjukat. Az Ipari Központban pl. 58 fő ma­radt. Mi mindenkinek ajánlottunk — bércsökkenés nélkül — mun­kahelyet. Vállalataink 108 főt át­vettek — 39 fő pedig máshol ka­pott jobb ajánlatot. 17 dolgozónk nyugdíjba vonult, 43 ember pe­dig felmondott nekünk (ez három hónapi fizetésük kifizetésével tör­tént). SÓS PÉTER JÁNOS 18

Next

/
Thumbnails
Contents