Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-12-24 / 25-26. szám

Az élet védelmében BESZÉLGETÉS SZAKOS GYULA MEGYÉS PÜSPÖKKEL — Lassan két esztendeje lesz, hogy püspök úr kormányozza a Székesfehérvári Egyházmegyét. Olvasóinkat érdekelné a pályakép, hogyan lett pap, majd később püspök? — Kiskoromtól örömmel jártam a templom­ba ministrálni és bizonyára szüleim imájának is része volt abban, hogy tizenkilenc éves korom­ban teljesen önként a papi hivatást választottam. Teológiai tanulmányaimat a bécsi egyetemen végeztem, mint az ősi Pázmáneum növendéke. 1939-ben nyertem el az áldozópapi rendet. Rövid kőszegi káplánkodás után főpásztorom, Grősz József megyéspüspök központi szolgálatra rendelt, amelyet Kovács Sándor megyéspüspök alatt is folytattam, és a központi szolgálat min­den területén dolgoztam. 1951-ben, ahogy akko­riban fogalmazták —, a vihar egy kis plébániára „sodort”, Zalaerdődre. Ezen a kis plébánián több mint két évtizedig nagyon boldogan végeztem lel­kipásztori munkámat. Oj főpásztorom, dr. Fábián Árpád 1974-ben Sárvárra küldött plébánosnak, ahol egyik fő feladatom volt az új plébánia felépí­tése. Amikor az épület készen volt, és költöz­ködhettem volna, jött az újabb rendelkezés, most már egyenesen Rómából a Szentséges Atyá­tól, II. János Pál pápától, hogy címzetes rapidói püspöknek nevezett ki, és egyben a székesfehér­vári megyéspüspök, Kisberk Imre mellé rendelt segédpüspöknek. Amikor Kisberk Imre megyés­püspök hetvenöt éves korában nyugdíjazását kérte, II. János Pál pápa a Székesfehérvári Egy­házmegye megyéspüspökévé nevezett ki 1982. április 5-én, így jelenleg a Székesfehérvári Egy­házmegye főpásztora vagyok. — A nagy történelmi tradíciókkal rendelkező Székesfehérvári Egyházmegyében milyen a hit­élet minősége? — A Székesfehérvári Egyházmegye kereken 200 éves. Már Szent István király kiváltságos prépostságot alapított városunkban, amely elő­ször közvetlenül az Apostoli Szentszéknek, ké­sőbb az esztergomi prímás-érseknek fennható­sága alá tartozott. Itt nyugszik az országalapító Szent István is, aki a hatalmas, romjaiban is csodálatos királyi bazilikát építtette. A mai püs­pöki székesegyház a XIII. sz. elején épített Péter Pál egyház alapjaira épült, amelyet a XVIII. századi átépítés idején Szent István tiszteletére szenteltek. Egyházmegyénk, amely Fejér megyét, részben Pest megyét és Nagybudapest egy részét is magába foglalja, a hitélet szempontjából nem egységes terület. Főleg Pest környéke és a fő­városiak egy része ma is éli a hagyományosnak is nevezhető, mégis a II. Vatikáni Zsinat szelle­mében megújuló hitéletet. Itt a családi életben ma is meghatározó erő az ősi vallási hagyomány, amely a gyerekek vallásos nevelését is igényli. Sokkal erősebben érezteti hatását a szekularizá­ció a Fejér megyei részben, ahol a török idők után hatalmas nagybirtokok alakultak ki, a II. világháború után pedig erősen cserélődött a la­kosság. Az iparosodás is magával hozza a hit­életben fellépő közömbösséget. Az idősebb nem­zedék általában vallásos, de a közép- és fiatalko­rúak jelentős mértékben elvesztették a vallás iránti érdeklődésüket egyes plébániák és a bú­csújáróhelyek kivételével. Tapasztalatom, hogy főleg az ősi bodajki és a „Magyar Lourdes”-nak nevezett máriaremetei kegyhelyen egy-egy ki­emelt ünnepen sok-sok ezer zarándok vesz részt, köztük fiatalok is. — Melyek azok a lényeges, az ország hivő és nem hivő lakosságát egyaránt érintő kérdések, ahol az állam és az egyház törekvései —„az egy­házmegyei érdekeket is figyelembe véve — egy­beesnek? — A meglévő vallási, világnézeti és társadal­mi eltérések ellenére egyaránt foglalkoztat ben­nünket egy kérdés: az emberi magatartásetika hanyatlásának megakadályozása. Hogy a mun­kaerkölcs lazulása, a felelőtlenség, a családi élet bomlása, a gyermekek nevelésének elhanyago-FOTO: GABOR VIKTOR lása ne váljék hazánkban kórtünetté és ne fer­tőzze meg a közéletet, ez az egész társadalom érdeke. Amikor a katolikus egyház a keresztény erkölcsi törvények értelmében megbízhatóságra, őszinteségre, embertársai és a közösség szellemi és anyagi javainak megbecsülésére, a másokon átgázoló önzés és kapzsiság megfékezésére nevel gyermeket és felnőttet, a szocialista berendezésű társadalom alapvető érdekeit is szolgálja. — Az elmúlt évtizedben sok templomot és egyházi műemléket újítottak fel, öregek otthoná­val, lelkigyakorlatos házzal gyarapodott a ma­gyar katolikus egyház. Lékai László bíboros úr mondta egy nyilatkozatában, hogy több olyan terve is van a katolikus egyháznak, amelyeket csak hosszú évek alatt tudnak majd megvalósí­tani. A püspök urat milyen feladatok és tervek foglalkoztatják? — A Székesfehérvári Egyházmegye egyike azoknak az egyházmegyéknek, amelyek a II. vi­lágháborúban éppen a front változásai miatt so­kat szenvedtek. Nagy veszteségeink pótlásához azonnal hozzákezdett lakosságunk, mihelyt te­hette. Nemcsak lakásait, hanem templomait is igyekezett rendbehozni. Üj templomok is épül­tek, most csak a három legújabbat említem:“ta­valy szenteltem fel az európai szinten is kiemel­kedő Csepel-szigeti, halásztelki templomot, idén novemberben a zichyújfalui új templomot, és már épülőben van egy Németkér-Hardon, Tolna me­gye szélén is. A püspökség restaurálása kívülről már befe­jeződött, az épület belső felújítása is a végéhez közeledik. Jelenleg 10 millió forintnál tartunk, amelyért az egyházmegye hívei és papjai ko­moly áldozatokat holtak, de köszönettel emlé­kezünk meg a jelentős állami támogatásról is. Folyamatos kötelességünk a templomok és plé­bániaházak állagmegóvása, felújítása és a litur­gikus terek művészi kialakítása a II. Vatikáni Zsinat szellemében. Erre most különösen szük­ség van, mert a világháború után sokszor csak ideiglenesen rendbehozott templomok és plébá­niák felújításra szorulnak. Az Egyház alapításától kezdve hivatásának tartotta az öregek és betegek lelki és anyagi tá­mogatását. A Római Katolikus Egyházi Szeretet­szolgálat ma már nemcsak az öreg és beteg szer­zetesek gondozásával foglalkozik, hanem széle­sebb körökben is segíteni kívánja a társadalmat a testi és szellemi rokkantak támogatásában. A XXIII. »János Szeretetotthon, 120 öreget és be­teget tud befogadni. Ha kis létszámmal is, de működik Budapesten a többszörösen sérült vak gyermekek otthona, és építés alatt áll Ipolytöl­­gyesen a szellemi fogyatékosok nagyobb létszá­mot befogadó Egészségügyi Gyermekotthona. Mint a Római Katolikus Egyházi Szeretetszol­gálat püspökkari vezetője, ezeknek a terveknek megvalósításával személy szerint is foglalkozom. Az előkészítés stádiumában van egy Szeretet­szolgálat-Képző létesítése is, amelynek megnyi­tása a jövő szeptemberre várható. Az egy­ház szeretné kivenni a részét a köz javáért vég­zett közös munkából úgy is, hogy az oktatói és nevelői küldetésének eleget tesz. Ezzel annak az államnak és társadalomnak komoly morális se­gítséget nyújthat. Ügy gondolom, nem lehetet­len egy olyan betegápoló női szerzetes közösség felállításának kérdése, amely komoly segítséget tudna nyújtani éppen azzal, hogy a betegápolást és az öregek gondozását teljes és kizárólagos hi­vatásának tekinti. — A kiélezett nemzetközi helyzetben, amikor hazánk is nagy erőfeszítéseket tesz a békéért és népünk életszínvonalának fenntartásáért, az egyház milyen eszközökkel tudja támogatni ezt az alapvető emberi érdekeket szolgáló politikát? — Engedjék meg, hogy válaszul a Magyar Püspöki Kar „Az életet védjük” című nyilatko­zatából idézzek. „Jézus Krisztus követőihez, hivő emberekhez szólunk. Isten ránk bízta a terem­tett világot. Nagy és szent ajándéka az emberi élet. Korunk pusztító fegyverei már nem csupán egy iszonyú háború rémével fenyegetnek, hanem — ami ennél sokkal súlyosabb, minőségileg más: veszélyeztetik az egész emberiséget, azt a földet, amit a Mindenható lakóhelyül adott az emberi­ségnek, és amit Fia földi születésével megszen­telt. Nem lehetünk közömbösek és tétlenek! Súlyos gazdasági nehézségekkel küzd az egész világ, és ezek minket sem kiméinek. Kormányza­tunknak nagy erőfeszítésbe kerül megtartani az egyensúlyt, az ország hitelképességét és tekin­télyét, a gazdasági élet kiegyenlítettségét, az ed­digi életvitel és ellátás színvonalát. Ezt azonban csak akkor képes elérni, ha mindnyájan tisztán látjuk helyzetünket, tárgyilagosan mérjük fel szűkös lehetőségeinket és okosabban, jobban gazdálkodunk, mint az elmúlt években. Csatlakozni kívánunk Szentatyánk, II. János Pál pápa újévi békeprogramjához: a békéért foly­tatandó pároeszéd korunk sürgető szükséglete. E program jegyében találkozhatnak különböző nézeteket valló felelős vezetők, tudósok, értelmi­ségiek és munkások. Lehetetten, hogy a jóakaratéi emberek összefogása eredménytelen maradjon. Előttünk igen sok ország püspöki kara népünk és az emberiség iránti felelősségtől áthatva, sokszor drámai és határozott hangon állást foglalt a mai emberiség legnagyobb problémája: a háború és béke sorsdöntő kérdésében. Az egész világ szá­mára követendő példát mutatott az Amerikai Egyesült Államok püspöki kara, amikor a leg­határozottabban állást foglalt az aggasztó mé­retű fegyverkezési verseny ellen, az atomfegy­verek toi:ábbi fejlesztésének és felhalmozásá­nak betiltását követelve. Hasonló nyilatkozato­kat tettek a holland, belga, német éí angol püs­pöki karok is. Az élet védelmében emeljük fel tehát sza­vunkat felelősségünk tudatában és közös fele­lősségünk ébresztésével. Azért dolgozunk és imádkozunk, hogy »Isten áldja a magyart« ide­haza és a határainkon túl is, minden jóakaratú embertestvérünkkel együtt.” Az Egyház a maga részéről éppen azzal segí­ti állami életünk felelős vezetőinek az életszín­vonal fenntartása érdekében tett erőfeszítéseit, hogy híveiben az áldozatosság szellemét a maga sajátos eszközeivel erősíteni igyekszik. Az egyházmegyéből külföldre szakadt magya­roknak azt üzenem, hogy legyenek a befogadó államok lojális polgárai, de ápolják anyanyelvű­ket és kulturális kapcsolatukat hazánkkal, ahon­nan elszármaztak. Érezzék át a felelősségét an­nak, hogy gyermekeik is magyar származásúak és ennek szellemében neveljék őket. Segítsék a különböző népek egyetértését, a Kárpát-meden­ce, a Duna-táj, Európa és a világ békéiét egy­aránt! LINTNER SÁNDOR 4

Next

/
Thumbnails
Contents