Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-12-24 / 25-26. szám

Az öt világrészben működő evangélikus egyházak 1983- ban Luther Márton születésé­nek 500. évfordulóját ünne­pelték. A nagy reformátor 1483. no­vember 10-én született Eislebenben. Az évfordulóról mindenütt megem­lékezett a mintegy 75 millió lelket számláló evangélikus egyház. Magá­tól értetődően a legnagyobb jubi­leumi ünnepséget német földön tar­tották ; jelentős megemlékezések voltak az észak-európai államok­ban, amelyeknek lakossága többsé­gében evangélikus, valamint az észak-amerikai Egyesült Államok­ban is. Nem felejtették el az évfor­dulót az Afrikában és Ázsiában élő evangélikusok sem. Magyarországon — ahol közel 500 ezer evangélikus él — egész eszten­dőben folytak a megemlékezések, rendezvények. A Luther Emlékbi­zottság irányításával valamennyi falusi és városi evangélikus gyüle­kezetben — elsősorban októberben, a „reformáció hónapjában” — em­lékünnepek voltak. Az országos ju­bileumi ünnepet a Budapest—Deák téri templomban tartottuk, ahol egy­házunk két püspöke szolgált igehir­detéssel, illetve előadással, és bemu­tattuk Szokolay Sándor Kossuth-dí­­jas zeneszerző négytételes Luther­­kantátáját a Lutheránia Ének- és Zenekar szolgálatával. Szokolay Sándor művének rendkívüli sikere volt. Felállítottuk Luther Márton több mint 6 méter magas szobrát az Evangélikus Teológiai Akadémia kertjében. A szobrot még a máso­dik világháború előtt Lux Elek szob­rászművész tervezte, de azt nem tudta befejezni. Búza Barna szob­rászművész végezte el a végső mun­kálatokat. és a gyülekezetek anyagi áldozatából állítottuk fel. Zenei pá­lyázatot is hirdettünk, melyre nyolc pályamű érkezett. Az egyházi jubi­leumi ünnepek sorozatát a Magyar Tudományos Akadémián tartott teo­lógiai konferenciával zártuk. A napilapok folyamatosan közöl­tek hosszabb-rövidebb híreket a ha­zai és külföldi Luther-jubileumi ün­nepekről. November 10-én, Luther születésének napján mind a napila­pok, mind a folyóiratok hosszú cik­kekben méltatták Luther reformá­ciójának jelentőségét, és annak ki­hatását a korabeli társadalmi, kul­turális és politikai életre. De meg­rajzolták a mai napig kisugárzó ha­tását is. A Magyar Rádió és Televí­zió is hírt adott a jubileumi esemé­nyekről. a Luther-szobor felállítá­sáról. a központi nagy ünnepségről, Szokolav Sándor Luther-kantátájá­­ból pedig részleteket is sugárzott. A Szépművészeti Múzeumban „Luther Márton emlékezete” c. kiállítást együtt rendezte a Művelődési Mi­nisztérium és a Magyarországi Evan­gélikus Egyház. A Corvina Könyv­kiadó egyházunkkal karöltve kiadta Fabinv Tibor professzor magyará­zatával Luther Márton Végrendele­tét, mely egyházunk tulajdonában van. Egv másik könyvkiadó Luther ..Asztali beszélgetéseit”. A Magyar Posta pedig Luther-emlékbélyege­­ket adott ki. Luther Márton születésének 500. évfordulóján az egyházakat — és nemcsak az evangélikus egyházakat — szerte a világon újra szembesí­tették Lutherral és az általa indított reformációval. Üjra elő kellett ven­ni Luther iratait, nehéz helyzetek­ben tanúsított vallomásait. Ennek nyomán kitűnt, hogy az eddigi Lu­­ther-értékeléseket ki kell egészíteni, vagy ki kell javítani. Világos lett úira, hogy olyan szellemi óriás volt, akinek szellemi-lelki gazdagságát sokoldalúan kell megközelíteni. A társadalomnak, a filozófusoknak is újra végig kellett gondolniuk Lu-Reménységgel nézünk a világra Luther-jubileum után — a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése előtt therral kapcsolatos eddigi álláspont­jukat. Kitűnt, hogy Luther sokkal haladóbb volt a saját korában és sokkal messzebb mutatott, mint ahogyan azt eddig sokan gondolták. Nem lehet ugyanis egyszerűen azt mondani, hogy Luther az 1524-es pa­rasztháború idején a haladás útján megtorpant, és szembefordult a pa­rasztsággal. Ki kell azt is mondani, hogy előbb szembefordult a fejedel­mekkel és főurakkal és őket a pa­rasztság elnyomásával keményen megvádolta. Azt is ki kell mondani, hogy azért fordult szembe a pa­rasztsággal, mert a parasztlázadás idején a további vérontást el akarta kerülni. Azzal sem lehetett vádolni, hogy „egyik szolgaságból megszaba­dította az embereket, de belevitte őket egy másik szolgaságba”. Tudni kell, hogy ezt tanította: „A keresz­tyén ember mindenkinek szabad ura és nincs senkinek sem alávetve. A keresztyén ember mindenkinek készséges szolgája és mindenkinek alá van vetve”. Ez utóbbi ugyanis nem akármilyen „szolgaság”, hanem a szeretet kötelezése, amely arra in­dítja a keresztyén embert, hogy a másik emberért éljen és azt segítse lelki és anyagi vonatkozásban egy­aránt. Meggyőződésem szerint, ha egy személyről és annak munkájáról a teljesebb igazság kiderül, az nem­csak a tudományos élet számára je­lentős, mert egy felismert igazság pozitív indításokat adhat a társa­dalom számára is. Luther Márton születésének 500. év­fordulója megünneplése után evan­gélikus egyházunk a Lutheránus Vi­lágszövetség 1984. július 22.—augusz­tus 5. között Budapesten tartandó nagygyűlésének megrendezése felé fordul. A Lutheránus Világszövetség — amely hatévenként tartja nagy­gyűléseit — elfogadta a Magyaror­szági Evangélikus Egyház meghívá­sát és úgy döntött, hogy a soron kö­vetkező, VII. nagygyűlését Budapes­ten tartja. A Lutheránus Világszö­vetségnek összesen 99 tagegyháza van az öt világrészben. Nagygyűlé­seit eddig Lundban, Hannoverben, Minneapolisban, Helsinkiben, Evian­­ban és Dar es Salaamban tartotta. Ez lesz az első alkalom, amikor egy ún. „kisebbségi” egyház területén tartják a nagygyűlést. Ami azt je­lenti, hogy az evangélikusság ha­zánkban a többi keresztyén feleke­zetekkel szemben kisebbségben van. De az is először történik, hogy egy szocialista országban lesz. A világ minden tájáról érkező egyházi sze­mélyiségek mellett mintegy 300 új­ságírót is várunk a világtalálkozóra. A delegátusok július 29-én 120 evan­gélikus gyülekezetben fognak ige­hirdetéssel és üdvözletátadással szol­gálni. A megnyitó istentiszteleten a tervek szerint mintegy 10 000 ember vesz részt a Sportcsarnokban. Ezek­nek többsége hazai gyülekezetekből kerül ki, de több ezren lesznek kül­földi országokból is. A nagygyűlés témája: „Krisztus­ban — reménységgel a világért.” Magától értetődően a téma kapcsán hangsúlyt kap az a keresztyén re­ménység, amely a jövőre, az üdvös­ségre vonatkozik. Azt fogjuk vizs­gálni, hogy mit tehetnek a keresz­tyének, közelebbről az evangéliku­sok a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben a feszültségek enyhítésé­ért, a népek barátságáért, a népek közötti bizalmi légkör javításáért, a fegyverkezési verseny megállításá­ért, a rakétatelepítések megállításá­ért, az igazságosságért és a békéért, hogy ne csak egymás kezét keres­sék, hanem segítsék a népek jobb megértését, a valóság megismerését, a jobb információt és így legyenek munkálói a népek békéjének. A nagygyűlésre várjuk a külföl­dön élő magyar evangélikus lelké­szeket és gyülekezeti tagokat is. Máris nagy az érdeklődés részükről a nagygyűlés iránt. Az Amerikai Egyesült Államokból, Latin-Ameri­­kából, a Német Szövetségi Köztár­saságból, Svájcból, Ausztriából ké­szülnek magyar delegátusok és meg­figyelők a nagygyűlésre. Várjuk őket szeretettel. Ez évben a karácsony különösen nagy nemzetközi feszültségek között köszönt ránk. Mi azonban a Luthe­ránus Világszövetség nagygyűlésé­nek mottója szerint is: „Remény­séggel nézünk a világra”. Ugyanak­kor reménységgel nézünk az 1984. esztendőre is. E remény jegyében kí­vánunk boldog Karácsonyt és Új esz­tendőt híveinknek az egész világon. KÄLDY ZOLTÁN evangélikus püspök 1. Felújították Közép-Európa legna­gyobb evangélikus templomát Békés­csabán. 1978-ban földrengés miatt megrongálódott a templom, és az azóta eltelt időszakban közel húsz­millió forintos költséggel állította helyre az evangélikus egyház. A költ­ségek viseléséhez a város és a Műem­léki Felügyelőség is hozzájárult 2. A templom belseje FOTÓ: PLAVECZ PÁL — MTI 5

Next

/
Thumbnails
Contents