Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-11-26 / 24. szám

„TUDJA,MENNYI A KÖLTSÉGEM, AMÍG MEGÉRIK?"

Drága alma

lami gazdaságról tud, amelyekben az aszály miatt 25 százaléknál nagyobb terméscsökkenésre lehet számítani, az előző három év átlagához képest. Ezek a gazdaságok földadó-mérséklésben részesülhetnek. Kétségtelen, hogy az idei év rendkívüli időjárásának hatását még a jó pénzügyi helyzetben levő gazdaságok is megérzik.

A városi ember, a bolti fogyasztó már kevésbé. Az aszálykárokról csak a híradások számolnak be neki, és nem az élelmiszerüzletek polcai. Ugyanis a termelőüzemek érdekében tett intézkedések, a folyamatos termelés elősegítésére hozottak, végső soron a vásárlókat szolgálják.

Az idei rendkívüli időjárás a tanulságok levonására kötelez mindenkit. Nem borúlátásra, hanem a tapasztalatok jövőbeli hasznosítására.

— Hogy mennyire a csapadék volt a legdöntőbb tényező az idei búzatermés alakulásában — mondja dr. Mészáros István a mezőgazdasági minisztérium főosztályvezetője — az bizonyítja a legjobban, hogy az 5,5 tonnás kimagasló termésátlagot elért nagyüzemi gazdaságok több, mint kétharmada dunántúli, Szolnok megyében például most csak egy termelőszövetkezet tudta elérni ezt a szintet, míg más években több nagyüzemi gazdaság szerepelt innen is a legjobbak között. Hasonló a helyzet Csongrád megyében is.

— Az aszálykárok ellenére melyek voltak azok a legdöntőbb tényezők, amelyek országosan az eddigi második legnagyobb búzatermésátlag, a hektáronként 4,4 tonna elérését tették lehetővé? — kérdeztem.

— A teljesség igénye nélkül: az elmúlt év rendkívül kedvező őszi időjárása, a mezőgazdaság növekvő technikai felkészültsége. A gazdaságok zöme a műtrágyázást már a talajvizsgálatokra és a termelési rendszerek javaslataira építette. A búza vetését a múlt év október végéig országszerte befejezték. Nem kis része volt a jó termésátlagok elérésében annak is, hogy a nagyobb termőképességű búzafajták részaránya az előző évekhez képest növekedett. Az aszály által leginkább sújtott alföldi megyékben is hasonló volt a hektáronkénti kalász-szám mint a Dunántúlon — vagyis a jó termés alapja adott volt, a kiesést egyértelműen az aszály okozta.

Végezetül egy MTI-hír:

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia aszálybizottságot alakított a tapasztalatok összegezésére. Részletesen megvizsgálják a búza-, kukorica-, napraforgó- és a cukorrépa-termesztés feltételeit. Részt vesznek a munkában tudományos kutatóintézetek, egyetemek, termelési rendszerek, és több, mint háromszáz termelőszövetkezet, állami gazdaság. Részletesen megvizsgálják az idei összes agrotechnikai gondot, beleértve a fajta-, a talajművelési-, a vetési-, a műtrágyázási-, és az öntözési kísérleteket. PERJÉS KLARA

— Mennyiért adja az alma kilóját?

— öt forintot már kínáltak érte. Tíznél olcsóbban nem adom.

— Adok érte hatot.

— Akkor lehullik magától, jó lesz jövő évi trágyának.

A fenti beszélgetés a Nyíregyházától néhány kilométerre található kis település, Sóstóhegy határában zajlott le, október elején, az országutat szegélyező almáskertek egyikében. A vevő ezúttal az újságíró volt, aki rövid alku után ötven forintért vett öt kiló almát, elfogadva a tíz forintos eladói árat. S amely összegért kapott vagy nyolc-tíz kilónyi gyönyörű, a fáról frissen szedett starkingot. Mert a környékbeli kistermelők közül, aki ad magára, nemigen árul olcsóbban, de hát az már megengedhető, ha jól megszedik a kosarat.

Míg néhány éve még számottevő haszon ütötte az almatermesztők markát, addig ma ráfizetéses a vele való foglalkozás. Ezt támasztotta alá a Statisztikai és Gazdaságelemző Központ elemzése is, 290 nagyüzemben vizsgálva a jövedelmezőséget.

Sokan azt állítják, hogy a magyarázat egyszerű: többet termelünk, mint amennyit jó pénzért el lehet adni. Azaz túltermelési válságot él át idehaza ez a gyümölcs. Az érvelésük az adatok ismeretében elfogadhatónak is tűnik: tavaly kétszerese termett az 1970. évi mennyiségnek. Ugyanez idő alatt a hazai fogyasztás lényegében stagnált, az export csak 20— 30 százalékkal emelkedett. Mások szerint a fő baj a felvásárlással és a kereskedelemmel van, mert a termelőktől alacsony áron megvett alma a boltokban jóval magasabb áron kapható. S az export sem csak külső okok miatt nem növekedett a kívánt mértékben: lemaradtunk korszerű almafajták telepítésében, s az árak versenyében is.

Cserepes Jenő, akivel a már említett üzletet kötöttük, nem csak mint kistermelő tekinthető szakértőnek. Mint a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola nyugalmazott tanára, a nagyobb összefüggéseket is világosan látja.

— A szabolcsi alma mindig világhíres volt — mondja, miközben 1600 négyszögöles kertjében a környék egyik mintagazdaságában sétálgatunk. — „Ma már kevésbé híres” vélik sokan. Ha ez így van, akkor ez csak rajtunk múlt. Az első nagy hibát vagy tizenöt éve követték el. Amikor elfelejtkeztek arról, hogy ezt a homokos szabolcsi talajt, a facsemete elültetése előtt, alaposan meg kell trágyázni. Mégpedig szerves trágyával. Jött a műtrágya, akkor még olcsó is volt, kevesebb a munka vele, hát azt használták. De az így termett alma már nem ugyanaz. A gyümölcs ugyan szép nagy lett, de a szövetszerkezete fellazult, s a külföldre szállítás közben gyakran megroppant.

Lehajol az egyik fa alá, s onnan egy homoktól félig betemetett almát vesz fel.

— Lát ezen maga sérülést?

— Nem.

— De lehet, hogy van. Amikor a szél lefújta, hozzáütődhetett egy ághoz, ami meghúzta belül a húsát. Ezt nevezzük mi „száraz hibának”. Kívülről nem látszik, de egy-két héten belül elkezd barnulni az ütés helyén. S ennek egy külföldi kereskedő nem örül. Mert az alma érése karácsonyra fejeződik be, akkor kapja meg az igazi zamatát, s csak áprilisra, májusra válik túléretté.

Visszadobja az almát a homokra.

— Ezt már csak ipari célra adom el. „Szerencsére” ma már igen drága a műtrágya, egyre többen térnek vissza a szerves trágyára, s ez jót tesz az alma minőségének.

Beszélgetés közben megcsodáljuk az alacsony törzsű fákat, amelyek ágai roskadoznak a hatalmas starkingok és jonathánok alatt. A gazda láthatóan igen büszke rájuk.

— Tízéves a telepítés, az akkor legmodernebb fajtákat választottam. Alacsony törzsű, nem kell létra a szedésükhöz. Ezek a vadalanyokon levő oltások most léptek a legszebb termő korba, legalább húsz, huszonöt évig teremnek, csak utána kezdenek el „hanyatlani”, öregedni. Tizenegy

sorban huszonkét-huszonkét fa, idén is megteremnek vagy 100 mázsát.

— Sokan telepítettek új fákat az elmúlt években? — kérdem.

— Hát persze. Jóformán fél Szabolcs — már az almáskerteket értem — megújult. A kiskerttulajdonosok, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek egyaránt kivágták a régi, elöregedett almásokat, s modern fajtákat ültettek. Ennek következménye a termés tavalyi megugrása, most kezdenek ezek az ültetések teremni. De azt hiszem, ez, ha gond is, a kellemesebbek közül való, nem?

Fordítva rosszabb volna, állapodunk meg.

— Azt mondják, drága az alma.

— Drága? — mérgesedik meg, mert azért Cserepes Jenő elsősorban mégis termelő. — Tudja mennyi munka van vele tavasztól őszig? Mennyi a költségem, amíg megérik? Idén éppen tizennyolcszor permeteztem, van olyan szer, aminek literje most ezer forint. Igaz, száz literre kell felhígítani, de akkor is igen magas az ára. Igyekszem mindent egyedül csinálni, a család csak a permetezésben tud segíteni. Még a szedést is egyedül végzem, reggel kijövök, s szedem, amíg a kezem látom.

Közénk húz egy faágat.

— Látja, ez itt, az ágak végén, a termőbog csonkja. A jövő titka, hogy ebből tavaszra hajtórügy lesz, vagy virágrügy. De ha egy nem szakértő szüretel, aki a gyümölccsel együtt ezt is letépi, akkor se ez, se az. Márpedig letépik, mert gyorsabb úgy, mint óvatos csavargatással leszedni az almát.

Aztán lehiggadj s egy pici szünet után folytatja:

— Én, ha tehetem, magam viszem a piacra a leszedett almát. Ha nem megfelelő a felvásárlók ára, megpakolom a kocsit. Nekem is megéri a szállítás, még személygépkocsin is. Nyugdíjas vagyok akad időm elég.

— Higgye el, ma már nem az almával van a baj. Ez az új fajtájú szabolcsi alma ismét exportképes. Igaz, idén még csak az úgynevezett ipari léalmáért állnak sorba a külföldiek. Az exportár is alacsonyabb, ez nekünk termelőknek is rossz. De hát a hírnevet nem lehet egy-két év alatt visszaszerezni. Ha azonban a termelők, a felvásárlók, a kereskedők szemlélete változik, mint erre már' egyre több jel mutat, kevesebb lesz a gond. Mert az igazi szabolcsi almára mindig lesz vevő.

(pokorny)

A SZERZŐ FELVÉTELE