Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-26 / 24. szám
Már a napraforgó is hátat a Napnak fordított Gazdaembertől hallott legkeserűbb mondatot hordok magamban az idei nyárról: „Már a napraforgó is hátat fordított a Napnak mondta egy ízben, Pesten jártakor Gémes Pál, a csongrád-bokrosiak szövetkezeti elnöke, feleletként a szokvány hogylét-kérdésemre. A válasz kijózanított. Az Alföldről érkezőkkel szemben eltemettette bennem a jópofáskodó „hogy vagy -ot e nyáron, mert akkor már tudtuk, hogy az idei évet mint az évszázad egyik legaszályosabb esztendejét tartjuk majd számon. A már beérkezett statisztikai adatokon túl, elgyötört arcok, kipergett szemű üres kalászok, porfelhő kísérte kombájnok élnek bennem a nyári határból, mert a téli, tavaszi és nyári csapadékmennyiség egyaránt elmaradt a sokéves átlagtól, s mert mindez az átlagosnál lényegesen melegebb hőmérséklettel párosult. Békésben, Csongrádban, az egyébként is aszályos vidékeken a szokásos csapadéknak csupán hatvan százaléka hullott le, társult hozzá a kánikula, voltak napok, amikoi a hőmérő higanyszála elérte a negyven Celsius-fokot, Kiszombor körzetében olyan siralmas képet festettek a már május végére besárgult kalászosok, a június végén már furulyázó kukoricák, hogy csak a vakhit tarthatta a reményt az ottan élőkben, hogy érdemes felülni a gépre, és betakarítani a sömmit. A szerencsétlenebbeknél mindezt még szélverés is tetézte, az újszászi Szabadság Termelőszövetkezetben százhúsz hektárt kellett emiatt újra vetni. Ám ez is mutatja, hogy az ízigvérig gazdaember a bajok közepette sem engedi magát a természettől megalázni. A kényszerű helyzet nem szülhet tétlen tehetetlenséget. Az idei nyár százszorosán bizonyította, hogy a szakmai hozzáértés, az emberi akarat, ha kiküszöbölni nem is tudja, de jócskán mérsékelheti a mostoha időjárás hatását. ,,összefogással csökkenthetők az aszálykárok”, „Üzemi intézkedések a szárazság miatt”, „Sikeres munka az aszály ellenére”. Ezek az újságcikk-címek nemcsak jelmondatok voltak, valódi tartalmat hordoztak. A nyilatkozók közül hadd idézzek csupán egyet, dr. Bereczki Lászlónak, a rákóczifalvai Rákóczi Termelőszövetkezet elnökének érvelését: — Gyakorlatilag évek óta aszállyal küzdünk. Éve válogatja, de volt, hogy ötven milliméter, vagy hogy kétszáz milliméter is hiányzott a tenyészidő alatt. Így, ha most esett volna az eső, csapadékhiányról akkor is beszélnünk kellene, mert az elmúlt háromnégy évben egy teljes esztendőre való nedvességhiány „halmozódott föl”. Már a tavalyi őszön üres talajba vetettünk, azóta is „aszályban gondolkodunk”. Jobb magágyba, mélyebbre tettük a magot, de ügyeltünk arra, hogy ami kis nedvesség van a földben, azt megőrizzük. Iskolapéldája a mostani annak, hogy mikor kell alkalmazni a tárcsát, és mikor nem szabad — szó szerint tilos — az altalajt megmozgatni. Veszteségünk így is van, sajnos az aszály főként a legszebb búzáinkban „aratott”. Ma már tény, a gabonatermesztésben az aszály Szolnok, Csongrád, Pest, Bács-Kiskun, Békés és Hajdú-Bihar megye gazdaságait sújtotta leginkább. Az üzemek közötti eltérésekre jellemző, hogy egyetlen megyében a hektáronkénti 3,65 tonna búza-termésátlag 1,4—5,5 tonna közötti hozamokat takar. Csongrádban 14 ezer hektár fővetésű silókukoricából kétezret szemesen takarítottak be, ugyanakkor 13—14 ezer hektárról a szemesnek vetett kukoricát silózni voltak kénytelen, mert a növények nem hoztak szemet, megszáradtak. A takarmánygondok enyhítésére a szokásos terület kétszeresén, 10 000 hektáron terveztek másodvetést a gazdaságok. A kettős termelés az idén — hangsúlyozzák a szakemberek — különösen jelentős. Ahol elhúzódott az aratás, még ott is vetettek augusztusban, például takarmányrepcét, amelynek tenyészideje, jó alkalmazkodóképessége ezt a késői vetést is elbírja. Sokunkban fölmerült a kérdés: vajon, ha nagyobb arányú volna az öntözés az országban, hogyan, és mennyit enyhített volna a károkon? Hiszen az utóbbi években százezer hektárral csökkent az öntözött mezőgazdasági terület. Bennünket, újságírókat, amikor ezt imitt-amott szóvá tettük, hozzá nem értéssel illettek, mondván, ilyen aszályos időben oly kicsi az öntözés hatásfoka, hogy — jó magyar szólás szerint — többe kerül a leves, mint a hús. A karcagi Május 1. Termelőszövetkezet elnökhelyettese, Melegh István más véleményen van: — Termelőszövetkezetünk nem sorolható a kifejezetten öntöző gazdaságok közé, de most még a tizenöt-húsz éves szivattyúkat is elővettük. Ahol csatorna van, ott öntözünk, hiszen a múlt év szeptember elsejétől ez év augusztus elsejéig mindössze százkilencvenkétszáz milliméter volt itt a csapadék. Vitatott ma az öntözés gazdaságossága. De ebben a helyzetben nyugodtan mondhatom, ahol lehet, öntözni kell. Nálunk általában három és félmillió forint körüli az évi öntözési költség, az idén azonban ötmillió lesz. Nem sültek ki viszont a legelőink, és valamelyest mérséklődnek a szántóföldi veszteségeink. Segíts magadon, Isten is megsegít — vallják jól gazdálkodó üzemeink, akkor is, ha legjobb szándékuk ellenére keveset változtathatnak az időjárás akaratán. És nem késtek az országos intézkedések sem: A Minisztertanács jóváhagyta az aszálykárok enyhítésére, és az üzemek folyamatos termelésének fenntartása érdekében a Gazdasági Bizottság által hozott határozatokat, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter intézkedéseit. Alapelv, hogy az aszály miatt kialakult pénzügyi helyzet nem veszélyeztetheti sem a folyamatos üzemvitelt, sem a jövő évi termés biztonságát.. A Magyar Nemzeti Bank felhívta a megyei fiókok figyelmét arra, hogy a gazdaságok fizetési nehézségei miatt éljenek a hitel-esedékességek átütemezésével, elégítsék ki a többlet-hiteligényeket. Csupán Csongrádban a megyei vezetés tizennégy olyan termelőszövetkezetről és négy ál-Kultivátorozták a kukoricát, hogy a száraz talaj mélyebb rétegeibe is bejusson a gyomirtószer FOTÖ: KIRÁLY KRISZTINA — MTI Öntözés az Alföldön, Kisújszállás határában FOTO: CSIKÓS FERENC — MTI 10 .U-;
