Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-11-26 / 24. szám

IMaffia

Kultúra - tudomány

Nemzetközi konferenciát rendeztek New Yorkban „Magyarország a nyolcvanas években” címmel. A tanácskozást, amelyen csaknem száz amerikai, illetve magyar történész, közgazdász és szociológus vett részt, a Columbia Egyetem kelet-középeurópai intézete és az indianai egyetem magyar tanszéke közösen rendezte.

*

A franciaországi Bartók Béla emlékbizottság Bartók-érmet adományozott több francia művésznek, zenetudósnak és a különböző francia városokban rendezett Bartók-ünnepségek szervezőinek. Gergely János professzor, a bizottság elnöke az érmek átnyújtásakor köszönetét mondott a kitüntetetteknek.

*

Nagy Péter akadémikus, a Magyar Unesco Bizottság elnöke Amadou- Mahtar M’ Bow, az Unesco főigazgatója jelenlétében átadta a magyar kormány könyvajándékát az Unesco könyvtára számára. A háromszáz művet tartalmazó könyvajándékot kiállításon mutatták be az Unesco könyvtárában.

*

1986 szeptemberében lesz 300 éve annak, hogy Buda felszabadult a török uralom alól. Az évfordulóról való méltó megemlékezés előkészítésére, a társadalmi és tudományos rendezvények, kiadványok összehangolására emlékbizottság alakult a Hazafias Népfront, a Művelődési és a Honvédelmi Minisztérium, A Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Főváros Tanácsa és más szervek képviselőinek részvételével.

*

Hódmezővásárhelyi szobrászművész kapta az idei ravennai Dantebiennále fődíját: II. János Pál pápa aranyérmét a Vásárhelyen élő Máté

István nyerte el tízdarabos plakettsorozatával. Dante paradicsoma volt a téma, ennek gondolatkörében fogant alkotásokkal lehetett pályázni.

A biennále fődíját most nyerte el első ízben magyar alkotóművész: a pápa színarany érmének 164. példányát Ravennában adták át Máté Istvánnak,

*

Magyar siker született a tokioi nemzetközi könnyűzenei fesztiválon: a Yamaha hangszergyár által rendezett versenyen a zsűri a tízezer dolláros nagydíjat a Neoton Famíliának ítélte, Holnap hajnalig című, angol nyelven előadott dalukért.

*

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sulyok Mária Kossuth-díjas színművésznek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének, kimagasló művészi munkássága és a színházi közéletben betöltött szerepe elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta.

*

Az Elnöki Tanács Stig Éknek, a Svéd—Magyar Társaság főtitkárának, eredményes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta.

Búcsúzunk

Béládi Miklós, József Attila-díjas kritikus és irodalomtörténész, az frószövetség elnökségének tagja, az MTA Irodalomtudományi Intézetének főosztályvezetője, a nyugati magyar irodalom kiváló szakértője, 55 éves korában, súlyos betegség következtében elhunyt.

Méltatására visszatérünk.

Hamza András kálvinista lelkipásztor a szó teljes értelmében az Ige szolgája volt úgy, ahogy a IS. századbeli reformátorok vallották magukról: Verbi Divini Minister, így prédikált arról, hogy egyedül a Szentírás — „sola Scriptura” — életének zsinórmértéke. A Szentírás, „a Reménység Könyve arra tanít, hogy mindenek ellenére van értelme és van célja az emberi életnek. A (történelemben) feljegyzett sok szörnyűség mögött, fölött, azzal átszőve a Reménység Könyve arról biztosít, hogy én a Reménység Emberében eljegyeztettem a szeretet, a szépség és a békesség állapotában. Az igaz, hogy mindez teljességbe majd egy másik dimenzióban jut csak el, de annak a visszfénye állandóan rávetítődik az ittre és a mostra. Bármi történjék is körülöttem vagy velem, a szent látás miatt inkább belehalok, de nem adom be a derekamat: »engemet kötnek égbeli jegyeké — s az én dolgom az, hogy azt a kis zugot, ahol életem folyik, konok minőségi látással és életstílussal olyan kisebbségi szigetté tegyem, ahol annak a másik dimenziónak az igazsága, irgalma, tisztasága és öröme tükröződik... Ezt tanultam a Bibliámból, ezt tanulgatom h ltomig . .. Erre nevelt az otthon, erre lelki atyám: Bereczky Albert, a Tutaj utcában, majd a Pozsonyi úton, erre meleg szívű és tudós tanáraim a »Lónyai«~ban, erre áldott emlékű professzoraim a »Ráday«-ban és erre negyven esztendős pásztori szolgálatom ...”

önvallomása szerint Istentől nyert hitét a családi otthon, a mindig áldó rajongással emlegetett református középiskola, a „Lányai” és a budapesti teológiai akadémia, a „Ráday” tudatosították, formálták szívében. Tanulmányai elvégzése után több gyülekezetben volt segédlelkész — Kecskeméten, Vácott, Külső-Józsefvárosban. Korán Bereczky Albert, a későbbi Duna melléki püspök köréhez csatlakozott. Lelki, szellemi irányítójának őt tekintette. Bereczky Albert annak a református mozgalomnak volt egyik kiemelkedő képviselője, amelyet a teológia- és egyháztörténet „újreformátori” irányzatként tart számon. A 16. század prédikátorainak hevével és erejével hirdette egyházában a fasizmus és a háború tragikus éveiben, hogy „az ország kban való soc Romlásoknak okai” az a szövetség, amelyet az egyházak vezető rétegei kötöttek az ítéletre váró, félfeudális társadalmi renddel. Bűnbánatra, ellenállásra, a társadalmi igazságosságért küzdő erők támogatására hívta az egyház népét. Hamza András teljes szívvel és meggyőződéssel követte ezt az irányt. Robusztus fizikai és lelki alkatának megfelelő hévvel, egymástól elválaszthatatlanul szerette magyarságát és kálvinista egyházát. A felszabadulás utáni politikai és társadalmi életben is ezt a két értéket és érdeket kívánta szolgálni.

Előre meg lehetett volna jósolni, hogy az ellenálló múltjára büszke, öntudatos Bandink konfliktusok áldozatává válik. Éppen ezért 1948 tavaszán elhagyta az országot. Végül is az Egyesült Államokban talált új otthonra és végzett lelkipásztori munkát különböző gyülekezetekben.

Az Üjvilágba való áttelepülés, az azzal járó lelki megrázkódtatás nem lendítette ki Hamza Andrást, az angyalföldi munkásgyermeket, a bátor ellenállót, az evangéliumi hitű kálvinista magyar prédikátort a pályájáról. Az ő szájáról hitelesen hangzik a szó: „ha belehalok is, akkor sem adom be a derekamat." Öt magyarsága és egyháza iránt^^íötelezettségétől semmiféle nem tántoríthatta el.

BÚCSÚ

Politikai fenntartásai teljesen nem oldódtak fel. De úgy örült az utóbbi negyedszázad hazai gazdasági, kultúrális, szociális eredményeinek, mint egy gyermek. Valóban: mint az édesanya boldogulását látó, hűséges gyermek. Erről a szeretetéről bizonyságot tehet minden magyar ember, akit egyházi vagy kulturális küldetése Amerikába vezetett. Útját a két András, Hamza és Harsányi gondozta úgy, hogy kézről kézre adták, északon a kanadai Komjáthy Aladárig, délen a Los Angeles-i Trombitás Dezsőig.

A magyarországi evangélium szerint reformált anyaszentegyház iránti szeretete soha ki nem hűlt. Az egyház vezetősége felett gyakorolt kezdetben szigorú bírálatot. Minél behatóbban figyelte azonban a református egyház körében az új reformáció kibontakozását, a kálvinizmus evangéliumi gyökérzetének az érvényesülését, annál odaadóbb szívvel fáradozott az amerikai emigráns reformátusság és az anyaszentegyház kapcsolatainak elmélyülésén. Az Amerikai Református Lelkészegyesület 1973-ban tartott ülésének a jegyzőkönyve szerint: „... hangoztatta, hogy már tíz év óta nem tekinti a mai magyarországi helyzetet átmenetinek... A magyarországi egyház benne él a szocialista társadalomban és realizálta, hogy híveinek boldogulása elválaszthatatlan a szocialista rend sikerétől. Mindent egybevetve és mérlegre téve, a hazai egyház szolgálatában több jót lát, mint rosszat. Lehetnek véleménykülönbségek, de egymás keresztyénségét és magyarságát kétségbe vonni nincs jogunk ...”

Nem volt olyan ösztöndíjas teológus diákunk a világhírű Princeton-i Theológiai Akadémián, hogy annak Hamza András ne lett volna — feleségével együtt — hűséges tutora.

Teljes örömmel, figyelemmel kísérte a Biblia modern magyar nyelvre való fordításának munkáját. Különösen érdekelte a magyarországi református teológiai doktorok (Collegium Doctorum) munkaközösségének a tevékenysége. E tudós testület hymnológiai szakosztálya azt tervezte, hogy 1986-ban, a Nemzetközi Kálvinkutató Kongresszus nagygyűlése alkalmával tiszteletbeli doktorként munkatársai közé meghívja. Most már ezt a tervet képzeletben, mint egy szál virágot, ráhelyezem urnájára.

Pályája kezdetétől annak végéig két sajátos szenvedélynek hódolva szolgálta a magyarság és egyháza ügyét. Sztárai Mihályhoz, Skaricza Mátéhoz, Szegedi Kis Istvánhoz hasonlóan megszállottja volt az énekművészetnek. Kortársai közül senki nála jobban nem ismerte Bartók és Kodály életművét. Már teológus diák korában a teológia énekkarának vezetője volt. Az Államokban pedig sikerült egy olyan színvonalas „Kodály Kórust” szerveznie, hogy joggal tervezhetnek már egy magyarországi turnét.

A másik szenvedélye arra ösztönözte, hogy a Heltai Gáspárok, Huszár Gálok. Huszár Dávidok, Misztótfalusi Kis Miklósok nyomát kövesse és saját nyomdájával saját tetszése szerint szolgálhassa a ma-Esztergom városának török uralom alóli felszabadulása 300. évfordulója alkalmából ünnepséget tartottak az esztergomi bazilikában, ahol dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek közös főpapi misét mutatott be az ünnepségen részt vevő lengyel főpapokkal. Megemlékeztek Sobieski Jánosról, a lengyel csapatok egykori vezetőjéről, akinek nagy érdemei voltak a város felszabadításában. Képünkön (balról jobbra): Franciszek Macharski krakkói bíboros érsek, Jozef Glemp gmieznói és varsói biboros prímás érsek, dr. Lékai László biboros érsek és Henryk Roman Gulbinowicz wroclawi érsek

FOTO: KOÓS GYULA