Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-12 / 23. szám
— Tud-e még szögediesen beszélni, professzor úr? Kissé nagyot hall, másik fülét fordítja felém, majd pajkos fény villan a szemében: — Nem beszéltem úgy én soha, édes fiam. A feleségem pedig még magyarul is alig tudott. Emlékszem, egyszer biciklin ment bevásárolni, és a biciklivel véletlenül felborította egy kofa sátrát. Angolul kezdett el mentegetőzni szegény, hogy „Sorry, sorry!” Mire a mérges kofa rátámadt: „Még magának áll feljebb? Még maga mer ilyen csúnyán beszélni velem!? Az amerikai tévések döbbenten állnak. Csak a „sorry”-kat értették, s most fel nem foghatják, mit nevetünk. Azután a C-vitaminra kerül a szó, első — mindent átütő tudományos sikerére. — Nem szerettem a paprikát. Egyik este a feleségem paprikát adott vacsorára. Nem akartam megenni, de nem volt bátorságom ahhoz, hogy ezt meg is mondjam neki. Arra gondoltam, hogy ezt a növényt soha nem próbáltam még ki. így azt mondtam a feleségemnek: ahelyett, hogy megenném, beviszem a laboratóriumba. Éjfélre már volt néhány csepp aszkorbinsavam. Néhány héttel később már egy kiló ... Talán már fölösleges is végigmondani Szent-Györgyi életrajzát. Szinte mindenki tudja, hogyan lett a világlátott, szegedi professzorból egy antifasiszta ellenállási csoport vezetője, az angolok és magyarok közötti párbeszéd isztambuli üzenethozója. S nehéz volna végigsorolni tudományos szakterületeit is. Vitaminok, sejtlégzés, az izommozgás elmélete, fehérjekutatás — és végül a rákkutatás. Tíz évvel ezelőtt, amikor a rákkutatás állami pénzforrásai igen szűkén csörgedeztek, egy élelmes és jóakaratú házaspár — Franklin és Tamara Salisbury — alapítványt létesített Szent-Györgyi támogatására. Ez lett a Nemzeti Rákkutatási Alap. Hárman összeültek és kidolgozták tudományos elképzelésüket, ami a „Falak nélküli laboratórium” hangzatos szlogent kapta. Mi ez tulajdonképpen? — Ahelyett, hogy egy épületben összegyűjtenénk a tudósokat és kutatókat, felépítettük a tudományos információk áramlásának rendszerét. Szervezetünk minden tagja más helyütt dolgozik egyegy részterületen. Természetesen 1. Kocziha Miklós New York-i magyar főkonzul átnyújtja a kormánykitüntetést az ünnepeknek 2. Az ünnepi estén bevonul a díszelnökség 3. A magyar nagykövet levelének felolvasását tv-társaságok és fotóriporterek rögzítették 4. Szüts Pál, az MVSZ főtitkárhelyettese köszönti Szent-Györgyi Albertet 5. Pihenő a konferencia szünetében: Fodor B. Gábor és leánya gratulál az idős professzornak FOTO: SOS PÉTER JANOS támogatjuk őket, s az eredményeket Woods Hole-ban értékeljük. Salisbury úrtól tudom meg később, hogy ma már az Alap 15 millió dolláros vagyonnal gazdálkodik. Hatvan intézetben dolgoznak tudósai, a világ 14 országában. Közöttük van Magyarország is: Muszbek László professzor képviseletében, a debreceni orvosi egyetemen. Ezeket a tudósokat Szent-Györgyi alapvető meggyőződése vezérli: „a rák legyőzhető, ha nem klinikai, hanem tudományos problémaként kezeljük”. Szent-Györgyi: — Az igazi kérdés nem úgy szól, hogy „Mi a rák?”, hanem: „Mi az élet?”. Nem érthetjük meg a rákot az élet megértése nélkül, mert a rák kifordított élet. Meg kell tudnunk, mi történik a sejtekben — sőt, az élő anyag atomjaiban. Legalább az elektronok fizikájáig le kell mennünk. Erről tanácskoznak egész nap a Szent-Györgyi tiszteletére megjelent tudósok. Az ünnepelt néha megjelenik, udvariasan bele-belehallgat az előadásokba, ő tapsol elsőként. De mindenki tudja, hogy az itt elhangzó eredményeket ő már olvasta, ismeri. A szünetben körülveszik barátai, tanítványai. Közöttük két volt munkatársa. Egyikük, Fodor B. Gábor a Morgantown-i West Virginia Egyetem kutatója, a másik: Ladik János, a Nürnberg melletti Erlangen egyetemén kutat és tanít. Fodor úr nagylányát is elhozta volt mesterét felköszöntendő. Este, több száz főnyi hallgatóság előtt zajlik le a „hivatalos” születésnapi köszöntő. Salisbury úr felolvassa a táviratokat, közöttük Ronald Reagan és felesége, „volt szomszédai” üdvözletét. Majd részletesen taglalja Szent- Györgyi magyar származását, magyarországi pályafutását, eredményeit, antifasiszta ellenállási tevékenységét. Megemlíti, hogy jelenleg is több magyar dolgozik az Alapnál. „You have not to be Hungarian, but it sure helps” — jegyzi meg enyhe iróniával s átadja a helyet a magyar küldöttségnek. Kocziha Miklós, New York-i főkonzul felolvassa dr. Házi Vencel nagykövet levelét, majd átadja a Magyar Népköztársaság legmagasabb kitüntetését, a rubinokkal ékesített Zászlórendet. Utána Szüts Pál, a Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyettese következik, aki az MVSZ ajándékát nyújtja át, Bognár József elnök üdvözlő soraival. A sorban utánunk az angol nagykövetség következik. Két tévés társaság, magyar filmesek, számos fotós és újságíró rögzíti az eseményeket. Másnapharmadnap olvasgatom a lapokat, a TV számtalan csatornájának műsorelőzeteseit. Mindenütt felbukkan az esemény. Szent-Györgyi Albert születésnapja ünnep Magyarországon, de ünnep Amerikában is. SÖS PÉTER JÁNOS 9 Boston, Harvard Club, 1983. szeptember 20. Az európai (vagy inkább angol) klaszszicizmust formáló, de mindenképpen méltóságot sugárzó falak között összegyűlt a rák ellen küzdő tudós társadalom színe-java. Közöttük több Nobel-díjas: Ivar Giaever professzor New Yorkból, Ilya Prigogine Brüsszelből. És maga az ünnepelt: a kilencvenesztendős Szent-Györgyi Albert. ö az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi munkájával érdemelte ki és magyarországi tudósként kapta meg a Nobel-díjat. Nézem kicsi, törékeny alakját; mozdulatait, ahogy titkárnője karjába kapaszkodva indul a TV- stúdiónak berendezett interjúszoba felé; szemének gyorsan fáradó pillantását, ő volna hát az a férfi, aki szabad szellemet hozott a harmincas évek álmos, félfeudális Szegedére? Aki tanszékvezető egyetemi tanárként, biciklin járt megbotránkoztatva ezzel a rangkórságos polgárokat? Akinek nevét Hitler magából kikelve üvöltötte, a magyar Nobel-díjas azonnali „likvidálását” követelve? Jókedvű, anekdotázik, történeteket mesél. Egy pillanatra meghökken, amikor magyarul szólítom meg:
