Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-12 / 23. szám
KALANDOZÓ MAGYAROK KESE! UTÓDAI Körkép Az egyesült államokbeli New Yersey államban, Roeblingben ez év augusztusában nagy sikerű magyar nemzetiségi fesztivált rendeztek. A „Roeblingi Fesztivál” rendezvényeinek keretében honfitársaink énekés táncbemutatót tartottak, valamint magyaros ételekkel kedveskedtek a csaknem ezerötszáz érdeklődőnek. A fesztiválon részt vett Sharon A. Worrel polgármester és dr. Beck András, a New York-i magyar főkonzulátus munkatársa. Roebling hírnevét a hajdani acélmű alapozta meg, ahol a most 100 esztendős New York-i Brooklyn-híd is készült. A résztvevők és a rendezők békeakaratuk kifejezéseként felajánlották városukat a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozó helyszínének. KLUB KRÓNIKA címmel júniusban megjelent a Svéd Magyar Kultúrklub lapjának első száma. Bevezetőjében, Neufeld Róbert, a klub elnöke így jelölte meg az újság célját: „Csak Stockholmban több százan élnek magyarok, az országban számuk ezrekben mérhető. Még sincs eze» kívül még egy újság, mely zászlajára tűzte volna ugyanazt a célt, mint a Klub Krónika: hírt adni, beszámolni mindarról, ami a magyarokkal történik Svédországban, függetlenül attól, hogy az események kapcsolatban állnak-e a Klubbal, vagy sem. (...) A mi klubunk célja, hogy minden magyar otthona legyen, mi politikai, nemi, vallási vagy faji megkülönböztetést nem teszünk.” A Klub Krónika első száma tudósít a Budapest Orfeum stockholmi vendégjátékáról és Kelecsényi Adél festőművész nagy sikerű kiállításáról. * Az Amerikai Magyar Baptisták konfernciájának lapja A KÜRT adta hírül, hogy 75 éves a Detroiti Magyar gyülekezet. * Balassa Sándor Az ajtón kívül című operáját bemutatta a „Theater im Revier” gelsenkircheni társulata, a Rurhfestspiele alkalmából. A nagysikerű előadást a gelsAikircheni közönség a következő "két színházi évadban saját operaházában is láthatja majd. A lapok egyértelmű sikerként értékelték a bemutatót, ahol a zenekart Uwe Mund főzeneigazgató vezényelte. * Bécsben Galerie Pannónia elnevezéssel XIX. és XX. századi magyar mesterek műveit bemutató és árusító galériát nyitott, az Ausztriában élő Peter és Marianne Retezár. * Az Izraelben élő Kelen Pál zongoraművész — aki korábban Thomán István növendéke volt —, ismét Budapesten járt. * A párizsi Galerie Jacques Massolban októberben kiállítást rendezett Stein Anna Franciaországban élő szobrászművész. •3KA franciaországi Ezé város tanácsának kiállítótermében mutatta be festményeit a Monacóban élő Riez A. Béla. A caracasi Akadémián Halbrohr János előadást tartott Fodor Józsefről, elemezte és méltatta a múlt században élt magyar orvos közegészségügyi munkásságát. A tudományos ülésen nagykövetségünk képviselője is részt vett. * Tetmajer László (USA) és több olvasónk is érdeklődött, hol lehet hozzájutni nagyobb tételben az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének magyar nyelvkönyveihez. Ezeknek forgalmazója a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. Cím: Budapest, I. kér. Fő u. 32. * Englert Judit fiatal magyar szobrászművész az ausztráliai (Sydney) Hogart Galéria meghívására tartózkodik Ausztráliában. Első, májusi kiállításán három ott készült művét mutatta be, nagy sikerrel. A művésznő több — ausztráliai köztereken — felállítandó szobortervén dolgozik. (Képünkön: Englert Judit Az angyal című készülő művével) 17—20 éves levelező partnert keres gyermekeinek Balázs Istvánná, Földeák, Táncsics M. u. 27. 6922. — Bélyegcseretársat keres George Bátki az USA-ból. Címe: 208 Locksley Rd. Syracuse, N. Y. 13224. U. S. A. — Szórád Tibor számítógépmérnök külföldi magyarokkal levelezne szakmai kérdésekről. Címe: H. — 6000 Kecskemét, Szűcs Lajosné u. 6. Dr. Kálmán Dezsőné (Kanada), a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ajándékozta elhunyt férje vasdiplomáját, amelyet Magyarországon állítottak ki 1979-ben. Néhány vállalkozó kedvű budapesti fiatalember merész elhatározásra jutott: 1984 nyarán lóháton bejárják a X. századi, Nyugat-Európában kalandozó magyarok útvonalait, felkeresik a nevezetesebb események, ütközetek színhelyeit: St. Gallent, Augsburgot, stb. — Hogyan jutott eszükbe az ötlet? — kérdeztem meg a csoport egyik tagját, Soós Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársát. — Hazánkban rendkívül megnőtt az érdeklődés nemzeti múltunk iránt — mondta Soós István. — Gondoljunk csak a honfoglalás, újabban a kettős honfoglalás elmélete körüli vitára. Vagy az államalapítást és István király személyét övező közérdeklődésre. Ebbe a körbe tartozik a kalandozás kora is, hiszen ez nemzeti múltunk, történelmünk egyik emlékezetes korszaka. Ezért véltük úgy, nem volna érdektelen, ha — a mai kor engedte lehetőségeket figyelembe véve — mi is lovon járnánk be kalandozó magyar őseink útjainak egy részét. Többféle célunk is van ezzel az „expedícióval”. Egyrészt megpróbáljuk felderíteni az akkori magyarokról megmaradt emlékeket: krónikákat, leírásokat, tárgyi emlékeket. Ezért mintegy feltérképezzük a múzeumokat, helytörténeti kiállításokat, tehát a kisebb helységekben őrzött emlékeket is. Elképzelhető, hogy ennek során találunk olyanokat, amelyek ismeretlenek számunkra. Másrészt szeretnénk felmérni, hogy az adott területeken élő mai lakosság mit tud az akkori magyarokról; hogyan élnek bennük X. században lezajlott események. Reméljük azt is, hogy az eddiginél jobban felderíthetjük a korabeli magyarok és a helyi lakosság kapcsolatrendszerét, érintkezésének főbb formáit. Hiszen tudunk olyan kalandozó magyar csoportról, amely végül is letelepedett Nyugat-Európában. — Hol tartanak az előkészületek? — fordultam a vállalkozás vezetőjéhez, ifjabb Fülöp Tiborhoz, — A tervek szerint 1984 májusában indulunk — felelte. — Hét lovas tíz lóval vág neki a 4000 kilométeres távolságnak. A hattagú kísérő stáb (két fényképész, egy történész, a Magyar Televízió egy riportere és egy operatőre, valamint egy állatorvos) két terepjárón tart velünk. A lovakat a Pesthidegkúti Rozmaring TSz adja, ezeket ez év decemberétől kezdve készítik fel az igénybevételre. Az útvonalunk Budapest—Sopron, majd Ausztriában Linz—Ennsburg. Ezután a Német Szövetségi Köztársaságban folytatjuk az utunkat Freising—Augsburg útvonalon. Onnan Svájc felé fordulunk; Basel—St. Gallen irányába. Majd Franciaország következik, Besancon. Innen Olaszoszág felé haladunk: Vercelli—Pávia—Piacenza—Velence—Mutina— Padua—Panissio az úticélunk. Végül ismét Ausztria: Klagenfurt—Bécs. S mintegy négy hónap múlva érünk ismét Magyarországra. — Hatalmas távolság. Lóháton pedig különösen nehéznek, s főleg költségesnek tűnik. Kik segítik vállalkozásukat? — A magyarországi szervektől, szervezetektől minden hivatalos segítséget, írásos támogatást megkaptunk, így többek között a Magyar Történelmi Társulattól, az ELTE illetékes tanszékeitől, a Kartográfiai Vállalattól, a Népművelési Intézettől, stb. Felvettük a kapcsolatot az útunk során érintett városok múzeumaival és egyetemeivel is, ahol őriznek vagy őrizhetnek írásos vagy tárgyi emlékeket a minket érintő korszakról, a magyarokkal kapcsolatos eseményekről. Az anyagi segítséget elsősorban hazai vállalatoktól kapjuk. Hogy a valóban óriási költségeket csökkenthessük, levelezni kezdtünk mindazon települések polgármestereivel, ahol csapatunk átvonul. Ez mintegy négyszáz falut vagy várost jelent. Eddig több mint száz helyről kaptunk választ, s mindenhonnan kedvezőt: kedvező áron megoldják az ellátásunkat. S mint a válaszokból kiderült, sok helyen magyar estek szervezésére is módunk nyílik, így egy hattagú néptáncos csoportot és a Muzsikás és a Téka népzene együtteseket kértük fel, adjanak néhány helyen műsoros estet. Mind itthonról, mind külföldről várjuk — és köszönjük — a segítséget, legyen az anyagi, szakmai vagy információs támogatás. (pokorny) 6
