Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-12 / 23. szám
w m tä TEHETSÉGEMET GYEREKEIMTŐL „ÖRÖKÖLTEM” HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés Geszti Klára szőnyegszövő művész — aki Rio de Janeiróbál látogatott haza — találkozásunk színhelyén, egy rózsadombi szállodában, érkezésemkor éppen Ottlik Géza „Iskola a határon” című regényét olvassa. — Zongora szakot végeztem a budapesti Zeneakadémián, majd az ötvenes években gyógypedagógusként dolgoztam, zenét tanítottam, iskolaigazgató is voltam. Férjemmel, Geszti György zongoraművésszel és három gyermekemmel mentünk ki Brazíliába, ahol eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Butikot nyitottam, zenetanítással foglalkoztam. Gyermekeim művészpályát választották: János zeneszerző lett, Júlia és Gábor pedig — utóbbi építészmérnöki végzettséggel — festőművész. — Ha jól értem, a művészi képességek előbb bontakoztak ki gyermekeiben, mint önben?! — Valóban. Nekem azelőtt soha nem jutott volna eszembe, hogy alkotóművész legyek. Azt szoktam mondani — mosolyog önironikusan Geszti Klára —, hogy tehetségemet gyermekeimtől „örököltem”! — Mégis, miképpen kezdődött az ön szőnyegszövői munkássága? — Riótól 90 km-re, gyönyörű helyen, erdős hegyek között megvettünk egy házat — teszi elém csodálatos trópusi virágok ölelte otthonának fényképét Geszti Klára. Az európai éghajlathoz, természethez szokott szemnek valóságos álomvilág a buja, örökzöld növényzet, a gyorsan növekvő bokrok, a fantasztikus színek. Szóval a természet volt a munkámat ihlető, máig kiapadhatatlan forrás. 1970 táján kezdtem el hivatásszerűen foglalkozni faliszőnyeg-készítéssel. Gyermekeim barátai biztattak, hogy lépjek a nyilvánosság elé. Meghívtam néhány kritikust. Csak egy jött el közülük, neki viszont annyira megtetszettek a munkáim, hogy kiállítást rendezett belőlük. Ennek nagy sikere lett, szőnyegeim egytől egyig elkeltek. Attól kezdve évente van önálló kiállításom és rendszeresen szerepelek kollektív tárlatokon Rióban, Sao Paulóban, Viktóriában és az ország más részein. 1978-ban bemutatkoztam egy párizsi galériában is; szőnyegeim Argentínától Ausztriáig, az USA-tól Angliáig mindenütt vevőre találnak. — A munkáiról készült fényképfelvételeket nézve, az az ember érzése, hogy egyes minták „kidomborodnak”. Így van? — Vastag gyapjút használok és az úgynevezett „szmirna-tű”-t, amelyet úgy módosítottam, hogy használata révén szőnyegeim egyes részei valóban kidomborodnak, plasztikusak. A szőnyegművészet többnyire statikusan szokta ábrázolni a természetet. Jómagam igyekszem az állandó mozgást megmutatni; a szőnyegeimen ábrázolt világot a végtelen természet kis részletének tekintem. BALÁZS ÁDÁM Az Élet és Irodalom rendszeresen bemutatja azokat az irodalomtörténészeket, írókat, költőket, akik külföldön élnek és vendégként hazalátogatnak Magyarországra. Legutóbb a Kanadában élő Várnai Pál nevére figyeltünk fel az újságban. Az interjúban, amelyet a lap Sz-s szignóval jelzett munkatársának adott, egy kortársi magyar novellaantológia megszületéséről beszélt; ezt — mint erről lapunkban is írtunk — ő maga szerkesztette, s az Exile Press kiadó nemrégiben publikálta. Várnai Pál egyébként az ottawai egyetemen a kelet-európai irodalmat oktatja, s az 1982—1983-as tanulmányi évet az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége ösztöndíjával Magyarországon töltötte. * Az Üj Tükör Üjfalussy Józsefnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektorának rövid levelét közli. A levél a következőkről tájékoztat; „A Zeneművészeti Főiskola egykori kiváló főigazgatója és tanára, Zathureczky Ede özvegyével hosszabb idő óta levelezésben állunk és ennek eredményeként nemrégiben megállapodás született arról, hogy a Mester hegedűjét 1984. májusában, a Főiskola Hubay-hegedűversenyének keretében adjuk át — meghatározott időre — a legérdemesebb hallgatónak. Ez az időpont egybeesik Zathureczky Ede halálának 25. évfordulójával”. Az Élet és Irodalom egy új versesköteről ad hírt. A kötetről a recenzió — szerzőjének szignója D. Á. — elöljáróban a következőket közli. A könyv címe: Turmoil in Hungary, azaz Kavarodás Magyarországon. A New Rivers Press kiadásában jelent meg az Egyesült Államokban, a könyvészeti adatok szerint a „Szövetségi Művészeti Alap támogatásával és a magyar költészet barátainak nagylelkű segítségével”. Az írásból kiderül, hogy a válogató és műfordító Nicholas Kolumban Magyarországon született, s a kötetet többek között Julia Soos emlékének ajánlja. Rövid idézet a recenzióból: „A Korniss Péter fotóival illusztrált kötet érdekes kísérlet; egy magyar születésű, angol anyanyelvű műfordító tükre”. Torontóban nemrégiben angol nyelvű antológia jelent meg hazai magyar írók elbeszéléseiből. Erről „Először Kanadában” címmel Karig Sára beszámolóját közli az Üj Tükör. A recenzens a „Hungarian Short Stories” című kötetről szólva a többi között elmondja, hogy azt Várnai Pál, az ottawai egyetem előadója szerkesztette, látva el utószóval és életrajzi jegyzetekkel. Felsorolja az elbeszélések fordítóit is; a névsorban a következő magyar nevekre figyeltünk fel: Fogarasi János, Csicsery- Rónai Erzsébet, András T. László, Mari Kutna, Ravasz Károly és Házi Judit. 4|é A Magyar Hírlap hétvégi mellékletének két oldala — szövegben és tíz fotóval — Robert Cápáról szói. A tíz fotó közül kettőn Robert Capa látható, civilben és uniformisban; nyolc fénykép századunk véres háborúit örökíti meg, ahogyan azokat Robert Capa látta. A Kelet-Magyarország hétvégi melléklete André Szabó, azaz Szabó Endre festőművészt mutatja be az olvasóknak. (Nemrégiben a Magyar Hírek is írt róla, a neves művész brüsszeli otthonában adott interjút a lap munkatársának — a szerk.) André Szabó — olvasható a többi között Mester Attila írásában — Zajtán, a kicsiny szatmári faluban született, 1939-ben kezdte tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán, s ötvenhét elején vette kezébe a vándorbotot. Elhatározásának indoklására az interjúban ezt mondja: „Nagy utazások vonzottak, városok, múzeumok, mindaz, amitől addig el voltunk zárva.” A továbbiakban a párbeszéd két körkérdése és válasza: „Magyar festő hát, vagy belga?” „Természetesen magyar. Sohasem tagadtam meg szülőföldemet. Vannak hivatásos követek, akiknek az a foglalkozásuk, hogy hazánkat képviseljék idegenben, és vannak kint élő magyarok, akik ha tisztességesek, szívük szerint képviselik a hazát. Arra mindig ügyeltem, hogy olyan követ legyek, hogy jó véleménnyel legyenek a magyarokról.” „Honvágy?” „Igen. De igyekszem enyhíteni. Minden évben hazajövök, mint az idén is.” Egyébként André Szabó alkotásaiból jövőre kiállítást rendeznek Nyíregyházán. _ HORVATH Juliskát (képünkön) és Mariskát keresi Prónai Etelka Kiszomborból. A keresettek édesapja az I. világháború idején vándorolt ki az USA-ba. Mariska New Yorkba ment férjhez. KÁROLY Györgyöt, utolsó ismert lakcíme: 1337, Pearl STr. Alameda- California és DÁN Verát, a régi buT dapesti Tente Gyerekkocsi készítő leányát keresi Rózsa Pál és felesége Sao Paulóból. DIÓSI Sándor leszármazottait, aki 1866—67-ben született Nágocson, és 1905-ben távozott az USA-ba, keresi Deák Ferencné Budapestről, aki Diósi Sándor unokája. KISS György (Kisszállás, 1946. április 5-én: Boér Irén) 1964. decemberében hagyta el Magyarországot. Utoljára 1979-ben érkezett tőle levél, akkori lakcíme: 71720, P. O. Box 11117. Ruston, Louisiana, USA volt. Keresi édesanyja Budapestről. ZAHORECZ Tibor Budapestről keresi barátait: VARGA Györgyöt, aki 1956-ban távozott az USA-ba, utolsó ismert lakcíme: 472, Salt Lake Str. Los Angeles; NAGY Ferencet, aki szintén 1956- ban hagyta el Magyarországot, s az USA-beli Tacomában él; SIKOLYA Józsefet (1910-ben született) 1956-ban távozott az USA-ba, utolsó ismert lakcíme: 1126, No. Marioposa, Los Angeles 29.; ÁBRAHÁM Ottó (Brád, Hunyad megye, 1918. május 2. an.: Szokoly Jolán) bányatisztviselő 1957-ben hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert lakcíme: Redcar Yorkshire, Lord Str. 79. Anglia volt. Keresi ikertestvére, István Budapestről. LOVASS András oki. mérnök (Pécs, 1919. III. 22. anyja neve: Rihmer Anna) 1945-ben hagyta el Magyarországot, s ismeretlen helyre távozott. Keresi barátja, Hargitai Béla Budapestről. SZALAGYI István (fényképünkön) nevű barátját keresi Kiss József Franciaországból. A barátok 1951—53. között együtt tanultak Budapesten. A keresett akkori munkahelye az óbudai vagy a Ganz Hajógyárban volt. SZÁKY Eduár (anyja neve Balogh Márta, születési helye Győr) 1956-ban távozott külföldre. Utolsó ismert lakhelye a californiai Clearch Parkban volt. Keresi édesapja Budapestről, aki 1963 óta nem hallott hírt a keresettről. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905. 7
