Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-29 / 22. szám
A SZABÁSZAT „MŰVÉSZI" HANGLEMEZ AMATŐR KIÁLLÍTÁS Fővárosunk új büszkeségei a nemrég megnyitott szállodák, a Fórum, a Novotel, a Hyatt és a Penta. Bármelyik kapuján belépve önkéntelenül is szemügyre vesszük az ízléses berendezési tárgyakat, melyek a helyiség hangulatát is meghatározzák. Baráti társaságban véleményt is mondunk róluk, ám azt még sosem hallottam, hogy valaki így nyilatkozott volna: „Nekem nem csak az asztalok, székek, világítótestek tetszettek, hanem a pincérek, portások formaruhája is.” S ez tulajdonképpen így is van rendjén, hiszen a legelegánsabb szálloda személyzetének ruhája akkor igazán jó, ha beleillik környezetébe, annak esztétikai tartozékává válik. — Lehet, hogy a külső szemlélő számára a formaruha egyszerűnek tűnik, ám elkészíteni korántsem az — magyarázza Erdei Béla, az EKISZ Ruházati Szövetkezet üzletvezető főszabásza, aki évtizedek óta e munkaruhák alkotója. — Egy-egy szálloda alkalmazottainak ruháját iparművészek tervezik, s mi kivitelezzük. Rövid határidőn belül több száz nőnek és férfinak nem csak szép, de kényelmes, a testére szabott öltözéket elkészíteni nem kis feladat. Bár egyre kevesebb fiatal jelentkezik férfi-női szabónak, azt hiszem a mi szakmánk hivatás. Megtanulni a mesterség minden apró fogását, évekbe telik. ; Erdei Béla „könnyen beszél”, hisz beleszületett a szabómesterségbe. Édesapja kis műhelyében Berettyóújfalun ismerkedett meg a szabóollóval, majd Csepelre került tanulónak, s a bolt falát beborító oklevelek és köszönő sorok bizonysága szerint a szakma egyik kiválósága azóta is. — Melyik divatirányzatot kedveli, ajánlja szívesen? — Az angol, szerintem a legidőtállóbb, szabásvonala egyszerű és elegáns, ezért soványak, molettek és kövérek, alacsonyak és magasak egyaránt viselhetik, s bár úgy tűnhet, magam ellen beszélek, az egyszerű vonalak, az angol szabású női ruha vagy férfi öltöny a legolcsóbb, mert szinte örökké divatos, sokáig hordható. Szívesen készítek persze a FOTÓ: KORCSOG ERNŐ legutolsó divatirányzatot követő ruhákat is, ám ezeket a vastagabb pénztárcájú megrendelőknek ajánlom, mert a legutolsó mindig „egynyári” divat. — Kik rendelnek több ruhát: a nők vagy a férfiak? — A konfekció női ruha valamivel olcsóbb, mint a varratott, így a hölgyek ritkábban jönnek hozzánk. A férfiak viszont alig kapnak méretükre jó. öltönyt, főként ha kissé pocakosak, vagy testalkatuk eltér az átlagostól, így megrendelőink zöme inkább férfi. A hölgyek közül a molettebbek keresnek meg minket és az idősebbek, akik szeretik maguk kiválasztani az anyagot és úgy megvarratni. „Kuncsaftok” érkeznek, ezúttal a szomszédos Ausztriából. Erdei mester felveszi a rendelést, s ígéri: egy hét alatt elkészül a frakk. Az elégedetten távozó vendégek után maradt szusszanásnyi időben pedig büszkén elmeséli, hogy sok nyugati megrendelőjük van, és az NSZK-beli Erle cégnek bérmunkában is dolgoznak. A kérdésre, hogy nem lesz-e bonyolult frakkot varrni, mosolyogva válaszolja: — Hova gondol, ez a sok századik frakk, ami majd kikerül a kezemből. Én varrtam a Rádiózenekar, a Postás szimfonikusok és még sok sok komoly és könnyűzenész frakkját. G. B. A. A mai magyar zeneszerzők nesztorának, a 86 éves Kása Györgynek új, figyelemre méltó lemeze jelent meg a Hungarotonnál. Az itt hallható négy mű az utóbbi tíz év termése. Közülük a Halálfúga című kantáta Paul Cezan német költő versére készült, és benne a német koncentrációs táborok szörnyű víziói jelennek meg. A balladai tömörségű kompozíciót Csengery Adrienne énekszólója mellett a Budapesti Kamaraegyüttes adja elő. A Szólítlak hattyú című szólókantáta öt évvel ezelőtt Nagy László, a fiatalon elhunyt költő versére íródott öt tételben, Polgár László előadásában, a szerző harmóniumkísére tével. Ugyancsak öt tételes a tenorhangra, hegedűre, brácsára és gordonkára komponált Karinthy-kantáta, amelynek szólistái Keönch Boldizsár, Molnár Ágnes, Konrád György és Banda Ede. A mű Karinthy Frigyes naplójának prózai szövegére készült, és ebben az író első feleségének állított emléket. A zene is a szomorú hangulatú szöveghez alkalmazkodik, és benne Kosa György fájdalmas képekben szól az elmúlás tragikumáról. Végül az In memóriámban, amely mélyhegedűre íródott, és az 1979-es budapesti nemzetközi brácsaverseny kötelező száma volt, fiatalon, autóbaleset áldozataként elhunyt barátjára emlékezik a zeneszerző. Ennek a gyönyörű szólóműnek az ad külön szomorú jelentőséget, hogy a két évvel ezelőtt meghalt brácsaművésznek. Lukács Pálnak ez volt az utolsó lemezfelvétele. GÁBOR ISTVÁN Hagyományos „családi ünnepre” gyülekeztek immár harmincadszor a vasutas képzőművészeti körök lelkes tagjai; több mint száz festménnyel, jó néhány grafikával, szobrokkal, domborművekkel és plakettekkel adtak számot munkájukról azon az évadzáró tárlaton, amelyet Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitott meg. A többi közt arról beszélt, hogy a vasutasok szakszervezetének országos képzőművészeti kiállítása bizonyítja a legjobban, hogy érdemes és elengedhetetlenül szükséges a képzőművészeti körök működtetése. „Az amatőr mozgalom sokféle lehetőséget kínál a saját személyisége növelésében igényes érdeklődőknek. A kínálatban azonban történelmi múltja s az emberformálásban betöltött összetett szerepe miatt kiemelt jelentősége van a képzőművészeti köröknek” — mondotta. A körök munkáját figyelők számára megszokott esemény ez a kiállítás: kíváncsian nézegetik az ismerősök tevékenységének gazdagodását (ki milyen új festménnyel, szoborral vagy más alkotással „rukkolt” ki az idén), vagy pedig érdeklődve szemlélik az új kiállítók munkáit. A kiállítás témája változatos. Sok a hazai táj: a Balaton és környéke, Szentendre, egy falu csücske, egy domboldal az ország távoli vidékén. Téma a munka: a mozdonyszerelde, a vagongyár, a vonat, a fűtőház — s minder nekelőtt az ember. — h — 1. Boros Tibor: K. Z. portréja (vörös márvány) 2. Bognár Sándor: Szentendrei sikátor (olaj) 3. Czinege István: Tornásznő (gipsz) FOTO: BOROS JENŐ 22
