Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-29 / 22. szám
ILLUSZTRÁCIÓ: VAGRÉTI fiVA Dideregve a magánytól, magamra húztam Harryt, betakaróztam vele, eldadogtam, miért kellett menekülnöm, börtön várt volna rám, rácsokra szabdalt ég. Felhődunnák torlaszolják el az ablakot, agyában érzi a súlyos ködöt. Miért vágyott olyan konokul haza? Hisz már régen kiszakította az otthon emlékét, álmait lenyeste, gondos, higgadt lady maszkja tapadt rá, már nem is maszk, hozzánőtt. Mrs. Torthon Budapestre látogat. Mi dolga Pesten. Semmi. Böjté Katát hiába keresné, eltűnt, nyoma veszett. Utolsó percben vergődött át a határon. Ha elkapják ... ötvenhat őszén a tömegbe vegyült, hangjára fegyverek dördültek, sikoltás vágott a zajba, jajszó metszette a levegőt. Forró bizsergés járta át, hogy igazat játszik, nincs forgatókönyv, nincs rendező, nincsenek kulisszák, az szakad ki belőle, amit sohasem mert hangosan kimondani, s a hömpölygő tömeg üvöltve, fenyegetőzve visszhangozza. Lali megragadja a vállát: Mars haza! Nem látod, hogy... — Nem tudja befejezni a mondatot, térdre esett, keresztülléptek rajta. Fel akarta emelni, elsodorták mellőle, még látta, hogy a feje jobbra-balra forgott az aszfalton. Verejték gyöngyözött a homlokán, összetúrósodott a púder rajta. Cserepes ajkán megrepedezett a rúzs. Annyi év után most döbbent rá, mi volt az a leküzdhetetlen vágy, már-már rögeszme, amely hirtelen hazahúzta. A bűnös is visszalopódzik a tett színhelyére, ahol végzett az áldozatával. Arcáról lepattogzott Mrs. Torthon maszkja. A szállodában lerakja a bőröndjét, feje búbiára csapja a haját, mint akkor. Bemegy a Kispipába, ott vacsorázott a kollégáival előadás után, ki van meg közülük? Megismerik? Elfordulnak tőle, átnézneit rajta? Vagy nyakába borulnak, ölelgetik, csókolgatják, tekintetükben kíváncsiság és káröröm, juj de megöregedett, s elragadtatva kiáltják, cseppet sem változtál! Hogy csinálod? A színész jellemét a siker és bukás formálja. Ha aznap este, amikor leült közéjük, nyíltszíni tapsok hangzanak el, túlcsorduló szeretettel fogadják. Ha pléhközönség töltötte meg a színházat, s a nagy jelenetek hatástalanul peregtek le, rosszkedvűk bosszúvá sűrűsödik, azt is a fejére olvassák, amit el sem követett. öt a siker csábította olyan szerepre, amelyre az egész ország lélegzetfojtva figyelt. Rohantak utána, vitte a cafatokra tépett zászlót. Kiáltása puskaropogásba zengett. Lassan ment végig az utcán, késleltetve megérkezését. Hogy állítson be? Színlelje a kiegyensúlyozott, gondtalan asszonyt? Hát nem az? A férje áldott jó ember, mindene megvan. Akkor hát... Hirtelen belényilallt, halálosan unja Mrs. Torthont. Szívélyes mosolyától émelyeg, el fogja pusztítani. Itt marad. Igenis, itt marad! Nem várja meg, hogy faggassák, s a szeretet megtévesztő tünetei mutatkozzanak az embereken. Vagy éppen ellenkezőleg; rejtett gyűlöletük sisteregjen. Kiborul belőle mindaz, amit tudata alá gyömöszölt. Már csak három lépés. Már csak egy. Hátha mások ülnek a törzsasztalnál? A történelem szétdobálta a társulatot. Ö is ... Ö is ... Hol kezdje el? Mélyet sóhajt. Szitává ritkult kabalakombinéja van rajta. Az mindig segített. Kavargó gondolatait a repülőn szedte össze. Elmerült emlékek tépázzák, meg kell szabadulni tőlük. Puha kis léptekkel megy a Kispipába. A törzsasztal közepén Kornis Vince — hogy meghízott! Hunyorogva néz rá, nem hisz a szemének. Mara rókavörös frizurájába túr — Zizi! Zizóka! Két fiatalember — új tagok — fürkészve vizsgálgatják. Ez lenne Böjté? — súgja az egyik. — Mit eiíck rajta? — Imréi most veszi észre. Könyökére támasztja állát, még nem döntött, örüljön-e neki, vagy vesse meg. Kornis széket tol alá. — Mikor jöttél? Meddig maradsz? Nálunk most nosztalgia- és megbocsátási hullám járja. Idegenbe szakadt hazánkfiait keblünkre öleljük, pátyolgatjuk. Mesélj ! Most megmondja. Kínlódva, küszködve vallani fog. Az is kizúdul belőle, amiről nem sejtette, hogy benne volt. Mindent tudnak róla, de másképp. Tőle tudják meg, a felbolydult város megrészegítette. Nem ért a politikához, az újságban csak a nagybetűs híreket futotta át. Ám akkor... nyögje már ki! Ám akkor ... akkor... nyögje már ki! Vezér akart lenni! Tankon vitték a Parlamentbe, egy szakállas főmuki papírlapot nyújtott át, mikrofont tartott elé: — Olvassa! — Megmámorosodott a hangjától, papír nélkül tovább mondta, parádés szerepet formált belőle, vergődött és sikoltozott. „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” És feljajdult: S. O. S.! Ez történt. Köpjétek le ezt a megkímélt képemet. Lali a Divatcsarnoknál esett el. Meredt ujja a kirakatüvegekre bökött, mintha mutatná: Ez a divat. Rosta Gyuszit legázolta a tömeg. Vágót doronggal ütötték le. — Sárga cipő van rajta! — kiáltották. Gőzöm sem volt, miért bőszíti őket a sárga cipő. De velük kiáltoztam. Dühforralt hangom átbukfencezett ordítozásukon. Megúsztam a börtönt. Huszonöt éve játszom Mrs. Torthont. Már azt hiszem, ő vagyok, de Böjté Kata dörömböl bennem. Szóljatok a tévének, ott elmondanám ország-világ előtt. Két perc telt el? Félóra? Miért hallgat? Hisz itt van a nyelve hegyén. Végre kilöki magából. — Vince — fordult Kornishoz —, fogadok, hogy menüt rendelsz! Még mindig spórolsz? A KÜLÖNBSÉG Négy év korkülönbség van a két testvér között. Mindketten szőkék és gömbölyűek, vonásaik és mozdulataik annyira hasonlók, hogy Panni tulajdonképpen Julika nagyított fényképének tűnik. Juli futtában lekapott kis amatőr felvétel, Panni gondosan kidolgozott nagyított fénykép. A természetük azonban annál különbözőbb. Legjobban egy kis történettel tudnám illusztrálni. Panninak hároméves korában elmeséltem a Piroska és a farkast. Amikor a farkas belépett a mesébe, Panni már nyugtalankodni kezdett. Egyre szaporábban pislogott, egyre aggódóbbá vált az arca. Orra kipirosodott, szeme megtelt könnyekkel. És amikor a nagymamát bekapta a farkas, olyan hangos zokogásra fakadt, hogy kénytelen voltam módosítani a mesén. Gyorsan helyesbítettem: tulajdonképpen nem is kapta be a farkas a nagymamát, csak be akarta kapni. Ez sem használt. Panni tovább zokogott. A puszta szándék is megrémítette, érezte, hogy a szándék és a tett között csupán árnyalatnyi a különbség. Ha valakit be akarnak kapni, az előbb-utóbb sikerül. A mesét kénytelen voltam alaposan átdolgozni. A farkast agyonüttettem a nagymamával. De Pannit ez a megoldás sem nyugtatta meg. A bosszú gondolata elviselhetetlen volt számára. Hevesen rázta a fejét, és azt kiáltotta: nem, nem nem! Nem akarom. Mit volt mit tenni... a mese további átdolgozásra szorult. Végül is a farkas és a nagymama együtt uzsonnáztak a kunyhóban, vendégül látva Piroskát, majd később a vadászt, aki a történtek után kissé kilógott a meséből. Hogy mégis legyen valami szerepe, ő törte fel a puskájával a mogyorót, amit a nagymama jóízűen ropogtatott. Minap Julika követelte rajtam a mesét. Nosza előszedtem Piroskát és a farkast. Alighogy belekezdtem, Juli megkérdezte: mit vitt a nagymamának a kosárban Piroska? Milyen kalácsot? Csokoládésat? Hát még? Kremest nem vitt? Miért nem? És szabad a nagymamának bort inni? Miért nem vitt inkább kakaót? Nagy nehezen eljutottunk addig, hogy megérkezett a farkas. Juli arca a szenzációvárás izgalmában égett. — És? — kérdezte csillogó szemmel. A farkas és a nagymama közti párbeszédet kissé hosszúra nyújtottam, mert élénken emlékezetemben élt Panni rémült arca, amikor a drámai pillanat bekövetkezett, és a farkas kitátotta a száját. — És? — kérdezte csillogó szemmel Juli. — És bekapta a nagymamát — mondtam elszántan. Juli kíváncsian előrehajolt — Melyiket? A budait vagy a kassait? Nagyjából ez a különbség a két gyerek természete között. 21
