Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-29 / 22. szám
A felmondási szertartás rendkívül rövid volt. De nem áltam föl mindjárt. Két körmömmel ugyanis sikerült kilazítanom egy hosszú hegyű kárpitosszöget a karosszék bársonyülőkéjén és nem akartam addig elmenni, amíg azt ki nem húztam ... Bal öklömbe zártam, a hegyével befordítva a tenyerem húsának. „Stimulus carnis.” — Prohászka Lajos professzor könyvéből emlékeztem erre a kifejezésre. „A húsba vágó fájdalom, mint serkentő.” Még diákkoromban olvastam. A fizikai fájdalom csakugyan legjobb ellenszere a lelki fájdalomnak ... Attól kezdve mindig a zsebemben hordtam ezt a hosszú szeget. Akkor is, amikor egyszer a Blaha Lujza térről, a nevezetes óra mögül eltűnt az a színházi épület, amely jó ötven éven át adott hajlékot a nemzet színházának. Valószínűtlen volt nélküle ez a tér. Kerestem a levegőben, hol is lehetett a szobám, a zsinórpad, meg az a fegyvertár és fodrászat. És próbáltam magamban felidézni az eltűnt színháznak semmi más színházéhoz nem fogható nyári illatát. Nem ment. „Kiment a ház az ablakon” — idéztem akkor magamban a népi szürrealista képzeletnek ezt az elragadó termékét. A színház is. Kiment! „Nem baj!” — gondoltam és a zsebemben az aprópénz meg a tantuszok között, megkerestem a bogárhátú kárpitosszöget. Ez magnak jó lesz; ebből már fel lehet építeni a Nemzeti Színházat! — A Nemzeti Színház hiánya mindanynyiunk cselekvésre ösztönző fájdalma ... — Igen! Az egész magyar nemzet fájdalommal reagál bizonyos hiányokra. Az egyik ilyen — szinte fizikai fájdalomként ható — hiány volt a Nemzeti Színház eddig megoldatlan ügye. S íme, most egész népünk felvállalta az otthonát vesztett magyar Nemzeti Színház felépítésének az ügyét! A végleges, méltó hajlék felépítése érdekében a magyar társadalom nem lankadó, spontán kezdeményezéseinek lehettünk és lehetünk tanúi. A magyar dráma napja? — Valóban felemelő az a lelkesedés, amelylyel magánszemélyek és különböző közösségek máris jelentős összegeket ajánlottak föl a nemes célra. Ügy tudom, azon az ülésen, amelyen megalakult a 75 tagú Védnökség — melynek fő feladata, hogy biztosítsa: a gyűjtés révén befolyt összegeket az új színház építésére fordítsák — ön fontos javaslatot terjesztett elő! — Páratlan jelenség a színháztörténetben, hogy egy színdarab bemutatójának az évfordulóját — mint most Magyarországon „Az Ember tragédiájá”-ét — a közakarat szinte egy nemzeti ünnep fényébe emelje. Ügy érzem, ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy a magyar dráma és a magyar színjátszás közötti eltávolodási folyamatot elkezdjük viszszafordítani. A magyar drámában megvalósuló legmagasabb eszmei igényesség színpadi érvényesítésének az ünnepe „Az Ember tragédiája’-premier centenáriuma, és egyúttal a reformkori Nemzeti Színház-eszme új fénybe állításának az ünnepe. Ezen gondolatok jegyében indítványoztam a Védnökség első ülésén, hogy szeptember 21-e — Madách Imre és Paulay Ede „találkozásának” az évfordulója — legyen hivatalosan A Magyar Dráma Napja! Legyen a magyar dráma és a magyar színház ezentúl megbonthatatlan egységének ünnepe! Legyen a tavasszal, József Attila születésnapján megtartott Költészet Napja méltó őszi megfelelője! Javaslatomat a Védnökség rokonszenvvel fogadta; jövőre valószínű megvalósulhat. Arany betűkkel! — Előfordult-e már, hogy ilyen jelentős ügyben, mint ez a mostani, a külföldön élő magyarsághoz fordult az ország? — Tudomásom szerint ez az első eset! Meggyőződésem, hogy a Nemzeti Színház ügyét magáénak vallja a határainkon túl élő honfitársaink jó része, hiszen a hazához, a magyar néphez húzó érzéseikről adhatnak bizonyságot. Jó volna, ha külföldön élő honfitársaink is anyagi támogatásukkal minél inkább segítenék az új Nemzeti Színház fel4 1. A régi Nemzeti Színház, Zitterbarth Mátyás terve, 1837 2. A Nemzeti Színház Skalnitzky Antal átépítése után, 1875 3. „Ott, ahol a 6-os megáll." A Népszínház épülete, 1908-tól 1964-ig a Nemzeti Színház otthona 4. A Hevesi Sándor téri jelenlegi épület 5. Az új Nemzeti Színház makett-vázlata (Holer Miklós terve) építésének nemes ügyét; még talán „természetbeni” felajánlásokkal is! — Örökségekre, műalkotásokra gondol? — Például. Vagy akár fejlétt színpadtechnikai eszközök, akusztikai berendezések adományozására. — A régi Nemzeti Színházi annales-ekben — szerintem nagyon helyesen — megörökítették a bérleti előfizetők névsorát. Megemlékezik-e a Védnökség az 1988-as esztendő végéig folyó gyűjtés egyéni és kollektív adományozóiról? — Szeretnénk méltó emléket állítani ennek a nemzeti összefogásnak és az adományozóknak, ám ennek részleteit még nem dolgoztuk ki. Személyes véleményemet mondom csak: illendő volna, hogy az új Nemzeti Színház márvány falaiba örök időkre legyen bevésve a legnagyszerűbb adományok felajánlóinak neve. Igenis: arany betűkkel! FOTO ES REPRODUKCIÓ: NOVOTTA FERENC BALÁZS ÄDÄM 15
