Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-29 / 22. szám
1. Dévai Nagy Kamilla énekel 2. A croydoni Magyar Egyesület elnöke, Ormándy László és Antal Imre 3. Tarjányi Erzsi, Jusztin Jánosné és Szabó Jánosné 4. „Ülnek” Antal Imre poénjai 5. Az „alapanyag" a lábasban 6. Az angol tévé kamerája „ellesi" a paDrikaaoritás módját 7. Ilyen teríték várta Croydonban a vacsoravendégeket 8. Rochdale-ben F. Nagy Angéla „ellenőrizte” a báránypörköltet, szemben vele Németh Józsefné 9. Láthatóan elégedett a férfinem képviselője is 10. Túrósné Szűcs Gyöngyi 11. A vacsora után kezdődött a tánc 12. A műsort Rochdale-ben százhetvenen nézték végig /MKGY4R KONYHA rCTCI/ /MKGY/4R HÍREK Eo • El\ Egyszer réges-régen, úgy 13—14 esztendős koromban, éppen a nagyvakáció küszöbén, eltörtem a lábam. Máig emlékszem: istentelenül sajgott, s én mégsem ezért ríttam, hanem mert féltem, hogy ágyhoz szögezve két hoszszú hónapig, mire fölkelhetek, elfeledem nemrégiben keservesen megszerzett úszó és kerékpározó tudományomat. De bátyám, akinek úgy hittem, mint az orákulumnak, egykettőre megvigasztalt: — Sose félj, öcskös! Enni, járni, úszni, bicikizni nem felejt el egykönnyen az emberfia! Azt hiszem, így lehet ez a főzéssel is. Tágranyílt szemmel bámultam például a croydoni Magyar Egyesület konyhájában Jusztin Jánosnét, Tarjányi Erzsit és Szabó Jánosnét, milyen szakavatott módon, milyen ördögi gyorsaság-16 gal szaggatják (vajon jól írom-e?, szaggatni szokás vagy tán csipkedni?) a csipetkét; aztán meg a gyönyörűségtől hunyt szemmel lapátoltam magamba a csirkepaprikást ugyanitt, másnap meg a manchesteri Kossuth Egyesületben a töltött csirkemadarat (délben) és a báránypörköltet (este), nem is szólva a Szélesi Józsefné sütötte csodacsemegéről, a jászberényi tekercsről! Pedig ezek az asszonyok, akik Croydonban és a Manchesterrel egyesült Rochdale-ban sütöttek-főztek, nem tegnap vagy tegnapelőtt kerültek a magyar ízek tájaitól távol, hanem évekkel, évtizedekkel ezelőtt. És mégsem felejtettek el „magyarul főzni”! Talán mert folyton-folyvást gyakorolják. Talán mert az emlékezetükben gondosan megőrizték a magyar ételek receptjeit. Talán mert az ujjuk