Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-01 / 20. szám
Két hónap telt el a kongresszus óta, és lapjainkban, folyóiratainkban még mostanában is jelennek meg értékelő cikkek, interjúk a találkozó résztvevőivel, a rádió és a televízió is több beszélgetést sugárzott már. Az Orvostudomány Aktuális Problémái című folyóirat ez alkalomra készült kötete — előadásokkal és összefoglalókkal — a kongresszus megnyitásakor jelent meg. Néhány résztvevő bemutatásával — immár harmadik lapszámunkban — mi is folytatjuk beszámolónkat az emlékezetes tudományos találkozóról. Óhazai munkatársak Földes Ferenc Az anaesthesiologusok az Egyesült Államokban élő Földes Ferenc profeszszor elnökletével tanácskoztak. „Az izomellrzí! ószerek jelentősége az általános érzéstelenítés és a sebészet fejlődésében” — című előadásában első ízben ismertette a szakmával egy új eljárását. — Budapesti professzorai közül kire emlékezik vissza szívesen? — Különösképpen nagy hálával tartozom Háry Pálnak, a biokémia professzorának, aki harmadéves koromtól kezdve odavett magához, és a tudományos kutató munkához szükséges alapelveket és metodikát tőle tanultam. Nála dolgoztam 1936-ig, amikor is származásom miatt el kellett hagynom az egyetemet. 1941 szeptemberében érkeztem Amerikába. A Harward Egyetemen szereztem anaesthesiológus képesítést. — A háború után mikor látogatott először haza? — Jöttem olyan hamar, amilyen hamar csak lehetett. 1948-ban Budapesten volt egy nemzetközi orvoskonferencia, azon részt vettem. Utána csak 1963-ban tudtam jömii. Azóta minden évben legalább egyszer, de sokszor három-négyszer is itthon vagyok. Ennek az a magyarázata, hogy együtt dolgozom fiatal magyar farmakológusokkal, anaesthesiológusokkal, akik közül többen voltak nálam. — ön nyilván sokfelé megfordul, így képet tud alkotni arról: milyen hitele van a magyar orvostudománynak? — Nos, erről az a tapasztalatom, hogy különösen az alaptudományokban működnek jól, mint például az élettan, biokémia, patológia, gyógyszertan. Az ezekben a tudományágakban dolgozó magyar szakembereknek sokkal nagyobb a jelentősége, hatása, mint az a számarányuknak megfelelne. A kórházalapító Taubner N. László professzor a sebészeti szekcióülés társelnöki tisztét töltötte be. — Sokan vannak itt azok közül — mondja — akikkel együtt kezdtem a pályámat a harmincas-negyvenes évek forditlóján. Első munkahelyem a Szabolcs utcai kórház volt, majd a Rókus kórházban, a Soproni Közkórházban, később újra a Szabolcs utcai Zsidókórházbap dolgoztam. 1944 októberétől azután egészen a felszabadulásig tartó szörnyű időszakban mint a gettó sebészfőorvosa tevékenykedtem. HuMAGYAR TUDOMÁNYOS ORVOSOK TALÁLKOZÓJA szonkilenc éves voltam akkor. A háború után adjunktus és címzetes főorvos lettem. 1946 nyarán állami ösztöndíjasként Stockholmba utazhattam Olivecrona világhírű agysebészeti klinikájára. Ezután egyéves továbbképzés következett Norvégiában. Angliában és Kanadában, végül az Egyesült Államokban kötöttem ki, ahol 1948- ban tanársegédi állást kaptam a fővárosi George Washington Egyetem idegsebészeti klinikáján. Néhány év magánorvosi gyakorlat után 1960-ban megnyithattam a Virginia állambeli Alexandriában a Jefferson Memorial Kórházat, amelynek alapítója és igazgató főorvosa vagyok. Általános kórház, szülészeti-, valamint ideggyógyászati osztály kivételével minden Taubner N. László egyéb gyógyító részleggel rendelkezik. Három éve a Bostoni és a Georgetowni Egyetem klinikájaként is működik, ami azt jelenti, hogy jelenleg 24 medikust fogadunk fele-fele arányban a sebészeten illetve a belgyógyászaton. A kórház épületében található továbbá a Georgetowni Egyetem immunológiai laboratóriuma, s részt veszünk az egyetem kutatómunkájában is. Ma már a fiam is egyetemi tanár, a Bostoni Egyetem professzora, s a városi kórház haematológiai- onkológiai osztályának vezetője. A lányom pedig klinikai pszichológus egy San Francisco-i veteránkórházban. Rájuk igen büszke vagyok. — Már korábban is fogadtunk egyegy évre magyar ösztöndíjasokat, s most szó van róla, hogy ez az együttműködés szorosabbá válik. Kórházunk kutatási programját szeretnénk összekapcsolni a budapesti vagy az egyik vidéki orvosegyetem programjával. Nemcsak a lélek tükre... Szűcs Zsigmond és előadásának társszerzője, leánya Francoise Sőt, ami a lelket illeti, be is csapódhatunk. Az ember bizonyos életfolyamatairól, egészségi állapotáról azonban a szem sok mindent tükrözjelez az orvos számára. Nekem, a laikusnak ez volt a legnagyobb „felfedezés” a szemorvosok ülésén. Dr. Szűcs Zsigmond brüsszeli főorvos, az ülés társelnöke egy orvostechnikai-történeti áttekintésbe ágyazva beszélt szakterületéről, a szem mikrosebészetről. A kongresszusi előadás ugyan „egyszemélyes műfaj”, ám mint elmondta, ketten írták: ő és „egy bájos, ifjú kolléganője”, aki nem más, mint frissen doktorált leánya, Francoise. Ő szintén szemésznek készül, és természetesen ott volt az akadémiai felolvasó teremben, első tudományos fellépése színhelyén. — Milyen helyet foglal el a mikrosebészet a szemorvoslásban? — Annak előtte elképzelhetetlen beavatkozásokra vagyunk általa képesek, olyan betegeknek is visszaadhatjuk a szeme világát, akiken korábban nem tudtunk segíteni. A tapasztalatokat, lij eredményeket a folyóiratok mellett a Nemzetközi Szemmikrosebészeti Társaság ülésein is ismertetjük, melynek egyébként egyik alapító tagja vagyok. Szűcs doktor felesége, Monique lép asztalunkhoz, hóna alatt könyvcsomaggal. Örömmel mutatja a „vadászzsákmányt”: a Kun kódexet, a Régi magyar követ járások Keleten című könyvet, a Temetők népművészetét és egy angol nyelvű munkát: Avars and ancient Hungarians. — Tele van a könyvtárunk hasonló magyar és idegennyelvű kötetekkel, mégpedig feleségem jóvoltából, aki egyébként vegyészmérnök — mondja Szűcs doktor. — Elsősorban a magyalok származástörténete iránt érdeklődik, s bizony pironkodnom kell olykor, mennyivel jobban ismeri ezt a témakört, mint jómagam. Igaz, valamenynyire én is lépést vagyok „kénytelen” tartani, mert a magyar nyelvű munkákat le kell fordítanom számára. Legutóbb például heteken át a török és a magyar nyelv kapcsolatát taglaló terjedelmes szakmunkából tartottam kérésére „felolvasó esteket...” Professzor és kardvívó New Orleansból Kalmár A. János Kalmár A. János előadása — A hasnyálmirigy gyulladásos betegségeinek számítógépes vizsgálata — a Klinikai és gyógyszeres terápia elnevezésű szekcióülésen korunk orvostechnikájának egyik legfontosabb eredményét ismertette, a negyedik generációs komputeres tomográffal készült felvételekkel. Kalmár doktor neve azonban nem csak a szakmai berkekben ismerős. . . — Valóban — mondta a ma is sportos testalkatú, fiatalos megjelenésű orvos —, nem is olyan régen még a magyar kardvívó válogatott tagja voltam, a Pézsa, Meszéna nevével fémjelzett csapatban. Egyébként feleségem, Deák Ágnes is válogatott vívóként ismert idehaza. A hetvenes évek elején előbb Svédországban, majd az Egyesült Államokban telepedtem le. Jelenleg New Orleansban élek, az egyik legnagyobb továbbképző intézet radiológusa vagyok, s munkám mellett egyetemi magántanárként oktatok. Egykori sport társaimmal, orvoskollégáimmal az elmúlt évtized során sem szakadtak meg a kapcsolataim. S most ez a találkozó lehetőséget nyújtobb ezek bővítésére. Ha nem lett volna ez a találkozó, hosszú hónapok sem lettek volna elegendőek arra a sok-sok ismeretségre, amelyeket az akadémiai előadássorozat ideje alatt kötöttem. Amerikai Semmelweis Társaság Kestler C. Ottó örtopédsebészként működik, konzultánsa az egyik legnagyobb amerikai ortopédiai intézménynek, valamint professzora a diseussebészetnek egy nevadai akadémián. Ezt a tiszteletreméltó aktivitást Kestler C. Ottó fejti ki. — Vett már részt más alkalommal is Magyarországon rendezett tudonuinyos konferencián? — Nem, ez volt az első eset. Viszont elmondhatom, hogy egy kis részem volt a budapesti orvostalálkozó megszervezésében. Mint az Amerikai Semmelweis Társaság vezetőjét, Gosztonyi János, a Magyarok Világszövetsége főtitkára két évvel ezelőtt megkért, hogy segítsek a szervezésben. Rendkívül fontosnak és hasznosnak tartom ezt a mozgalmat, kezdeményezést. Folytatni kell feltétlenül! Sok dolog van, amihez itt értenek jobban és természetesen fordítva. Ezért van nagy jelentősége a kölcsönös látogatásoknak. — Kérem beszéljen egy keveset szakterületéről, előadásáról! — Az idők folyamán a gerincoszlop sérüléseire specializáltam magam, főleg a csigolyaközti porckorongnak a megbetegedésére. Erre dolgoztam ki egy új, műtéti gyógymódot. — Gyakran jár haza? — Egészen 1980-ig nem voltam itthon, aztán itt voltam 80-ban, 81- ben és most. A célom az, hogy erősítsük a kapcsolatot az amerikai és magyarországi orvosképzésben. Azon dolgozom, hogy évente meghívjunk a Semmelweis Orvostudományi Egyetemről orvosokat, előadásokat tartani. Az Amerikai Semmelweis Társaság feltétlenül támogatja ezt az elképzelésemet . A^vidámság biztosan a régi Sáfrány László professzor az epeutak endoszkópos sebészetéről tartott nagy sikerű előadást. — Tudományos, szakmai jelentősége is van ennek a találkozónak, vagy csupán a különleges jellege miatt érdekes az Ön számára? 18
