Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-01 / 20. szám
kellett zárni s nekem mindent újrakezdeni a Fényképész Szövetkezetben. Négy évi kemény munkával kiemelt művészi besorolást szereztem és számos elismerésben részesültem. Ám a „mente” egyre szűkebb lett; egyéni fejlődési lehetőségem nemigen volt. Ezért 1956 őszén, harmincöt éves koromban, tizenhét kitüntetéssel, éremmel, AFIAP-tagsággal a tarsolyomban újra elölről kezdtem mindent... Chicagóban és New Yorkban dolgoztam és megint csak négy esztendei megfeszített munkámba került, mire egyenesbe jutottam. 1960-ban Bostonba kerültem, ahol azóta is élek. Eleinte hirdetésfényképezéssél foglalkoztam egy stúdióban, melyet később megvásároltam idős tulajdonosától. — Milyen a kapcsolata a mai Magyarországgal? — Az utóbbi években rendszeresen járok haza. Magyarországot szülőhazámnak, bölcsőmnek tekintem. Az én magyarságomat és műveltségemet Vajthó László tanár úr és a nagyszerű Berzsenyi Gimnázium formálta. Azért lehetek jó amerikai fényképész, mert magyar vagyok: friss, idegen szemmel olyan dolgokat fedezek föl, amelyek mellett egy amerikai naponta megy el szó nélkül. Példaképeim is azok a magyar fotóművészek, akiknek — hozzám hasonlóan — külföldön teljesedett ki pályájuk, de mindvégig megőrizték a hazai gyökereket. így Robert Capa, Brossai vagy Andre Kertész, akivel a közelmúltban ismerkedtem meg Bostonban, ahol a 87 éves mesternek kiállítása volt. Én voltam ott az egyetlen, akivel magyarul tudott beszélni: örömében összeölelt, szinte barátként váltunk el. — Kérem, szóljon néhány szót terveiről! — Ez év elején nyugalomba vonultam. Bostoni stúdióm mellett önálló Galériát nyitottam. Életem hátralévő részében most már csak olyan művészi feladatot vállalok, amely ínyemre való! Jelenleg Űj- Mexikó és Arizona indiánjairól készítek albumot. Szeretném megmutatni a mai indiánok igazi arcát. Legdédelgetettebb álmom, hogy annyi esztendő után itthon is újra dolgozzam. Boldizsár Ivármtú egy közös album magyarországi megjelentetését tervezzük. — Meg van-e elégedve mostani kiállításával? — Minden várakozásomat felülmúlta: Földes Emília, a kiállítás rendezője életem leglátványosabb kiállítását hozta létre; 44 év anyagából mintegy 300 kép látható itt. Külön öröm számomra, hog}' a kiállítás a Budavári Palotából a pécsi Pannonius Múzeumba; majd — október elejéig — a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumba költözik. A vendégkönyvben bukkantam rá Kálmán Béla egyik legkiválóbb itthoni pályatársának, Cink Károlyiak soraira: „Kedves Béla! Konstruktív és álomvilágaid csodálatosak. Technikáról nem is beszélek, mert a tartalom a fontos s ez még virágcsendéleteidben is megmutatkozik” BALÁZS ÁDÁM „Nemcsak példa, értető példázat is Kálmán Béla útja a budapesti fényképészműhelytől — világhíréig. Ez az amerikai magyar fotográfus már nem kis ideje a földkerekség legjelentékenyebb fényképezőművészei közé tartozik.'’'’ — mondotta Hegedűs Géza író Kálmán Béla kiállításának megnyitóján, a Budapesti Történeti Múzeumban. — Aki most nézelődik válogatott alkotásai közt, személyes élményként éli át, hogy a mi emberöltőnkben immár a fényképezés a képzőművészet magas vonalába emelkedett. — Hogyan kezdődött? — kérdem a művészt. — Apám az „Esti Kurír”-nál dolgozott és amikor megtudta, hogy magam is újságíró akarok lenni, arra buzdított, hogy tanuljak meg fényképezni, mert az ő fotós kollégái hol elkésnek, hol rossz filmet fűznek a gépbe, hol a kézfogásokat mulasztják el; arról nem is beszélve: az újságok meny-—"' nyivel jobban örülnek, ha csak egy vonat- vagy repülőjegyet kell kifizetniük s ugyanattól az embertől megkapják a szöveg mellé a képeket is__ így azután inasnak álltam be Borsody Géza fényképészmesterhez, majd — miután a zsidótörvények miatt önálló ipar igazolványt nem válthattam —, a híres Várkonyi-stúdió színházi fotósa lettem. — Miképpen alakult pályája a felszabadulás után? — 1945 tavaszán megnyitottam önálló műtermemet KALMAN FOTÓ néven, a Deák téri Ankerpalota legfelső emeletén. Változatlanul színházi előadásokat és portrékat fényképeztem. Minden nap éjjel kettőkor feküdtem le és reggel hétkor már újra dolgoztam. 1951-ben a KÁLMÁN FOTÓ-t be 17
