Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-10-01 / 20. szám

MESTERKURZUS BUDAPESTEN Carelli Gábor operaénekes, a „maestro”, tanítvá­nyainak tíz pere szünetet rendel, felhörpinti kávé­ját, szusszanna is talán egyet, de növendékei nem hagyják. Körbeveszik, záporoznak a „Mester, ma már ugye sokkal jobban ment?” — kérdések, más­valaki köszönetét mondva búcsúzik, egy fiatalem­ber egy bécsi professzor címét kéri. Carelli Gábort láthatóan nem fárasztja ez a kedves tolakodás, be­szélgetésünket is ezzel kezdi: „Ilyenkor köttetnek a barátságok.” —E szót, hogy barátság, olyan hangsúllyal mondja, mint amilyennel az élet legfontosabb dolgairól illik be­szólni. — Művész úr, hadd gratuláljak abból az alkalom­ból, hogy önt a Centenáriumi Kodály-éremmel és ok­levéllel tüntették ki. Megkérném, hogy idézze fel a dallasi Psalmus Hungarieus bemutatót, amelyet egy másik világhírű magyarral, Doráti Antallal együtt adott elő! — Dorátinak az a furcsa gondolata támadt, hogy magyarul adja elő a Psalmust Texasban. Ezt per­sze csak úgy lehetett megoldani, hogy be kellett taní­tani a gyerekeket és a résztvevő egyetemi kórusokat magyarul énekelni. Ez úgy történt, hogy fölolvasta a szöveget a tanároknak, akik azt leírták fonetiku­san, így jöttek vissza a kórusok próbálni. Nagysze­rűen énekeltek, jól emlékszem, kicsit svábosan hangzott. Valahogy így: „Mikoron Dávid nagy pu­­sultában. . .” Ezt kellett azután egy kicsit magya­rosítani. Doráti lánya Tonina állt a gyermekkórus közepén. Képzelje, ott állnak a gyerkőcök, szőke hajéi texasiak, fekete mexikóiak s egyszeresük ma­gyarul kezdenek el énekelni. Leírhatatlan, milyen megható volt a pillanat, Tónival egymásra néz­tünk és bizony nehéz volt folytatni. — ügy tudom, nyolc éve vezet Magyarországon mesterkurzust a Zeneakadémián. I.átta-e már viszont tanítványait európai színpadokon? — Európában nem annyira, mint inkább Ame­rikában. Gulyás Dénest, Tokody Ilonát. De itt is léit tani, Budapesten egyet-kettőt. — Es hogy tetszettek? — Nézze, megmondom őszintén, változóan. Egyik jobban, a másik kevésbé. Volt, ahol örültem, hogy mennyit fejlődtek, de volt, akinél ezt nem éreztem. Ha megkérdezi azt is, milyenek az én ott­honi tanítványaim, akkor is azt mondom, hogy van jó, és van nem jó. A magyarországi tanítványaik között vannak, akik aktív énekesek, akik már ope­rában, színházaknál, az Operettszínháznál dolgoz­nak és mindig visszajönnek. Vannak egészen kez­dők is. Mondanom sem kell, mekkora a különbség a két kategória között. Majd így folytatja: — A szünetet megelőzően énekelt egy- hölgy, aki Debrecenből érkezett. Véleményeltérés volt kö­zöttünk a stílusról, az előadásmódról, ami abból adódik, hogy én ezt mind eredetiben, olasz nyelven és olasz stílusban művelem. Szeretném, ha stílu­sukba bele lehetne vinni egy kis internacionális színt is. Mert az nagyon szép és jó, hogy- magyarul énekelnek, de azzal nem lehet máshoi boldogulni. Tessék magyarul énekelni, de tessék megtanulni eredeti nyelven is az operát! Erre nagyon nagy súlyt helyezek. — Sok szép sorozata ment a Magyar Rádióban is az idők folyamán: pályatársairól, mesteréről, Gigliről, híres operaházakról. Vajon most készül-e új összeállí­tásra? — Igen. Az adások októberben kezdődnek és az újév első heteiben érnek véget. Megható volt, hogy többen is azzal fordultak hozzám a Rádiótól, hogy „most már eleget beszéltél mindenkiről, beszélj ma­gadról is!” Tehát ez az új műsorsorozat az ón éle­temről szól. Olyan gramofonlemez illusztrációi lesz­nek, amelyek még a háború előtt készültek. De én ebben a műsorban nemcsak lemezeket mutatok be, hanem egy kori rádióprogramok, közvetítések fölvé­telét is, amelyek szerintem érdekesebbek és főleg élőbbé teszik a műsort. Tud ja, én a lemezben nem na­gyon hiszek, az mindig steril, ott addig lehet ismétel­ni, amíg jól nem megy. Az élet, az egészen más. . . — Köszönöm az interjút, és további jó munkát kí­vánok itt, a Zeneakadémián is! I10KR0S KATALIN HÁZASSÁGKÖTÉS - ÁLLAMPOLGÁRSÁG Egyes külföldi államok törvényeiszerintaházas­­ségkötés a külföldi állam állampolgárságának megszerzésével is jár anélkül, hogy az illető el­vesztené magyar állampolgárságát. A Magyar Népköztársaság jogszabályai vi­szont nem fűznek a házasságkötéshez ilyen jog­hatást. A házasságkötés a magyar állampolgár­ság megszerzésének, illetőleg elvesztésének jog­címei között nem szerepel. Ez a rendelkezésünk a férfiak és nők egyenjogúságát is hivatott szol­gálni, mivel nálunk a nők nem követik automa­tikusan férjük állampolgárságát. A külföldivel kötött házasság azonban a ma­gyar állampolgárság megszerzése szempontjából mégsem közömbös. Aki ugyanis magyar állam­polgárral házasságot köt, az a magyar állam­polgárságot kedvezményes alapon — honosítás útján —- kérheti és meg is kapja, ha kizáró ok nem forog fenn. Ebben az esetlien a honosítás­nak az az előfeltétele, hogy a házasság a magyar jog szerint érvényes legyen. Kedvezményes ho­nosítást csak az kérhet , aki magyar állampolgár­ral a házasságot megkötötte, függetlenül attól, hogy Magyarországon, vagy külföldön él. Mint már említettem, a magyar feleség egyes esetekben a házasságkötéssel megszerzi férje külföldi állampolgárságát. A magyar feleség azonban — állampolgársági törvényünk szerint — magyar állampolgárságát külföldivel kötött házasság esetében nem veszíti el: kettős állam­polgárrá válik. A feleség azonban kérheti a ma­gyar állampolgárságból való elbocsátását, és rendszerint megkapja, a család egységes állam­­polgárságának elérése érdekében. A kettős állampolgárság nem kívánatos jogi helyzetének csökkentésére jött létre az ENSZ keretében 1957-ben „A férjezett nők állampol­gárságáról” szóló egyezmény'. A Magyar Nép­köztársaság is csatlakozott az egyezményhez, és rajta kívül minden ENSZ tagsággal rendelkező szocialista állam. Több nyugati államban is ennek a jogelvnek az alkalmazására tértek át. A szerződés rendelkezései a következők: a) Sem a nőnek más állampolgárságú férfival kötött házassága, sem az ilyen házasság felbon­tása, sem pedig a férj állampolgárságában a há­zasság fennállása alatt bekövetkezett változás nem hat ki önmagában a nő állampolgárságára. b) Ha a férj más állampolgárságot szerez, vagy addigi állampolgárságáról lemond, a fele­ség változatlanul megtarthatja állampolgársá­gát. c) Idegen állampolgárságú nő, kívánságára, kedvezményes honosítási eljárással szerezheti meg férje állampolgárságát. Magyar állampolgár férfinek külföldi állam­polgár nővel kötött házassága esetén viszonylag egyszerűbb a helyzet, bár itt is a külállam tör­vényei is mérvadóak. A magyar állampolgársági törvény szerint a házasság ténye ez esetben sem okoz változást az állampolgársági jogállásban. A mi jogszabálya­ink szerint nem válik magyar állampolgárrá a külföldi állampolgár feleség, azonban — ha úgy kívánja — kérheti a magyar állampolgárságot a honosítás rendelkezéseinek megfelelően; a ket­tős állampolgárság elkerülése érdekében pedig külföldi állampolgárságát elbocsátás útján meg kell, hogy szüntesse. (Erre példa: egy kanadai állampolgár nő, aki magyar állampolgárhoz ment feleségül; automatikusan nem válik ma­gyar állampolgárrá, hanem előbb kérni kell ka­nadai állampolgárságból való elbocsátását és magyar állampolgárrá honosítását.) Az állampolgárság nem változik, ha a külföldi­vel kötött házasságot törvényesen felbontják. Mint az elmondottakból és a példákból látha­tó, a külföldiekkel kötött házasságkötések nem okoznak megoldhatatlan problémákat az állam­­polgárság rendezésében. A magyar hatóságok intézkedéseit a humánum vezérli; legfőbb cél, hogy a családokon belül egységes állampolgár­ság alakuljon ki. DR. BESNYŐ KÁROLY HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Az Élet és Tudomány „Hevesy György és a Nobel-díj” címmel ismertette a nagy tudós életét és munkásságát. Kunfalvi/ Rezső írása az újság profiljának megfelelően elsősorban a tudományos pályáról szól. Hevesy György Budapesten szüle­tett, kitűnő tanulóként a piarista gimnáziumban érettségizett és itthon kezdte meg egyetemi ta­nulmányait. Nobel-díjasként pedig— a külföldi elismerésekhez mérten megkésve — a Tudomá­nyos Akadémia tiszteletbeli tagjává, a budapesti tudományegyetem és műszaki egyetem díszdok­torává választotta. * Az Élet és Irodalom Kolozsváry Zsigmond ha­láláról Frank János nekrológjában adott hírt. 1926-ban hagyta el Magyarországot, s Kolos-Va­ry névvel a modern francia festészet klasszikusa lett. Több művét a budapesti Szépművészeti Mú­zeum is őrzi, 1972-ben — Pierre Székellyel együtt —- kiállítása volt a Műcsarnokban, ugyanitt az idén a Tisztelet a Szülőföldnek tárla­ton három remek, reprezentatív festményét lát­hattuk. „Nagy gonddal készült egy újabb budapes­ti gyűjteményes kiállításra, s dédelgetett terve volt hazatelepülni. A kiállításbúi talán még lesz valami” — írja Frank János. * A Nők Lapjában Marton Bernát atya nevére és fényképére figyeltünk fel. Diákjai között lát­ható, turista öltözetben, hazai környezetben. Bencsik Gábor kérdéseire válaszolva a többi kö­zött ezeket mondja; „Tanárnak vallom magam. Amennyiben különbözöm más tanároktól, hogy egy szerzetesrendhez tartozom. A cisztercita rendhez, amelynek dallasi apátsága Zircre vezeti vissza ere­detét. Legtöbb rendtársunk ugyanis onnan vándo­rolt ki. S úgy került Amerikába, hogy a második világháború után a dallasi püspök egyetem alapí­tását határozta el, de nem voltak hozzá tanárai. Ezért hívta meg és telepítette le a magyarokat, s az ö révükön, az ő segítségükkel jött létre előbb az egyetem, később a gimnázium. Jelenleg az apát­ság huszonhét tagjából huszonkettő magyar. Ma­gam 1968-ban jártam először Magyarországon ki­településem óta. Azóta kétévente, évente jövök, ami­kor érettségiző diákjaimmal európai körutat te­szünk, ennek mindig Magyarországa csúcspontja.” dk Az Élet és Tudomány nemrégiben cikket kö­zölt az ikerterhesség kapcsán föllépő betegségek­ről és a gyógyításukkal kapcsolatos problémák­ról, a legutóbb pedig a publikáció visszhangját jelentette meg. Az előzmény: A New York-i Mount Sinai Hospitalban műtétet hajtottak vég­re egy negyvenéves ikerterhes asszonyon, aki a sikeres orvosi beavatkozás után egészségesen szülte meg életben maradt magzatát. Ezt dr. Zombori István muzeológus azzal a magyar vo­natkozással egészíti ki, hogy az orvoscsoport munkáját Thomas D. Kerenyi (azaz Kerényi Ta­más Dénes) professzor irányította. * Régi fotókkal illusztrált riport az Új Tükörben. A párbeszédben Háda József válaszol Molnár Ká­roly kérdéseire. Rövid idézet az írás bevezetőjé­ből: „Háda József neve mindazok számára foejalom, akik még emlékeznek a harmincas esztendők legen­dás zöld-fehér csapatára. A kiváló kapós 289 al­kalommal védte a Ferencváros kapuját és tizenhat­­szőr szerepelt a magyar válogatottban. A nagy idők elmúltak, mindez már sporttörténelem. Háda Jó­zsef jelenleg Angliában él és nemrég ünnepelte hetvenkettedik születésnapját.” K. GY. 14

Next

/
Thumbnails
Contents