Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-01 / 20. szám
• • 1 LOUVAIN-LA-NEUVE-BEN 3-TÓL 5-IG A VILÁG ÚJRATEREMTÉSE Tbéfltre Jean War Még nem jártam helyen, mely Louvain-la-Neuve-höz fogható. Ki-beugró vörös téglafalak, szeszélyes cikcakkban sorjázó piros tetők, a sínekre — színház a vasút mentén! — a Théatre Jean Vilar felirata tekint, s az állomásépület fölső szintjén — ez is milyen fura együttes — az Uni versit é Catholique de Louvain egyik hivatala foglal helyet. A városkában dombra föl, völgybe le vezetnek az utak — autó sehol — mindenütt a puritán, fakópiros téglaépületek: kiszögellésekkel, tornyocskákkal, „galambdúcokkal”, csigalépcsőkkel, apró teraszokkal. Az egyikben kollégium, mellette ruhatisztító szalon vagy optikai üzlet, tovább előadótermek, lakóház, templom. Mintegy harmincezren élnek itt, közöttük 14 ezer diák. Ez a különös város az öreg Leuven hajdan egységes egyetemének falain is átcsapó flamand—vallon békétlenkedésnek köszönheti létét. Vagy hat esztendeje vált valóvá a tervező — Le Maire — elképzelése, aki maga is -itt él, egyetemi tanár a középkori építészet szakembere. A modern építészet számos kellékét magába foglaló város alaprajza szerint középkori városka is lehetne, s e kort idézi az oktatás és a legkülönbözőbb városi funkciók összeforrottsága is. Autó csak a lóhere formájú körvonalon ialadhat — s ez már a XXI. század! — fűtésre a ciklotron hűtővizét használják. Faculté Ouverte de Politique Economique et Sociale: a tanszéken, 8hol Bárdos-Féltoronyi Miklós egyetemi tanárral találkoztam, gazdaság- és lársadalompolitikát oktatnak, kommunikációs médiákról adnak elő, s úgynevezett „social and political worker” - eket képeznek. Ismerősként üdvözölhettük egymást, az 1980. augusztusában megrendezett, budapesti Széchenyi Emléknapokon találkoztunk. Három órára várt, három óra előtt pár perccel kopogtam szobáján, s min i kiderült, sikerült ráhibáznom a „jó entrée”-ra. „Ha pár percet késik — fogadott — már ideges lettem volna." Egy mondatba sűrítve aligha képzelhető el találóbb jellemrajz. Bárdos-F 51toronyi Miklós gyorsan élő típus. Minden szavát alaposan megfontolja — tehet-e másként egy professzor - ám tempósan beszél, láthatóan átéli, amit mond, a „száraz” közgazdasági fejtegetésekbe is visz némi érzelmi töltést. Aligha álmosodnak el hallgatói, amikor a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elméletéről ad elő. — Nemrégiben újra olvashattuk a Széchenyi Emléknapokon tartott előadását a konferencia anyagát tartalmazó kötetben. Ebben — egyebek között — azt fejtegeti, hogy Magyarországnak — és Belgiumnak is — jobban kellene építenie belső piacára, jobban ki kellene használnia a gazdaságfejlesztés belföldi forrásait. Nem vezet ez aularchiára? — Megértem ezt az aggodalmat az ötvenes évek szélsőséges befelé fordulása után. De nem arról van szó, hogy ne hozzanak be narancsot, cigarettát és parfümöt, gyapotot, rezet, vagy akár fejlett technikát. Arra gondolok, hogy talán sok minden eleddig importált dolog gyártható, felépíthető, fejleszthető lenne hazai erőkre alapozva is, ami fokozná a belföldi cégek önbizalmát, erejét s ezáltal növelné külföldi versenyképességüket is. Svájcot említeném, ahol — nyitottságuk ellenére — évtizedek óta sikerrel alkalmazzák ezt a modellt. — Nyilván igen bonyolult feladat eldönteni, hogy mit gyártson Magyarország vagy Belgium önmaga, és mit importáljon . . . — Hát ennek állandó kérdésnek kell lennie, alapos számításokat kell végezni, mi a drágább... Nézetem szerint a kis országok vállalatai akkor sikeresek, ha rábukkannak egy bizonyos részterületre, amely valamiképpen kívülesik az ipari hatalmasságok érdeklődésén, s ahol valami újat tudnak felmutatni. — Most péntek van, s önt itt találom az egyetemen. Hétközben csak hosszas telefonálás után sikerült utolérnem a Bank Bruxelles Lambert-nél. S mint mondja, most is siet valahová. Mindig siet? — Nekem nem tűnik fel, akkor érzem jól magam, ha sokat vállalok, lótok-futok. Hétfőtől péntekig vagyok a bankban, ahol a belga—luxemburgi bankközi kapcsolatokkal foglalkozom. Ugyanitt — ez társadalmi megbízatás — a keresztény alkalmazottak szakszervezetének gazdasági tanácsadója vagyok. Az egyetemen 1970-től adom elő a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elméletét — egyébként az ötvenes évek végétől magam is leuveni diák voltam. 1973-ban kezdtünk bele egy nemzetközileg is újnak számító felnőttoktatási formába. Erre olyan, csak huszonöt éven felüli embereket veszünk fel, akik valamilyen módon befolyással vannak a gazdaság- és szociálpolitikára. Egyharmaduk kapcsolatban van a munkásmozgalommal, szakszervezeti, betegbiztosítási, szövetkezeti emberek, további harmaduk társadalmi munkából él. A diákok átlagéletkora magasabb, mint a tanároké, sok-sok tapasztalattal érkeznek. Azt az elvet valljuk, hogy mi csupán korrigáljuk, kiegészítjük a tudásukat. Szombatjaimból hat órám e tanfolyamé. — De — mint tapasztalhattam — hétköznap délután is gyakran van „házon kívül” ... — így igaz, mert a szakszervezetin kívül más társadalmi megbízatásom is van. Elnöke vagyok a brüsszeli keresztény munkásmozgalomnak, ahol elv, hogy az elnök ne legyen „bennfentes”. A brüsszeli franciaajkúakat mint alelnök képviselem a kormány felé javaslattevő joggal bíró Országos Tudománypolitikai Bizottságban. Másokkal együtt gazdasági tanácsadója vagyok a 140 ezer családot tömörítő Családok Ligájának, és elvbarátaimmal — ami nem pártot jelent, én inkább mozgalmakhoz, nekem tetsző elveket valló csoportokhoz csatlakozom —, egyletet alapítottunk a bevándorlók jogainak védelmére: itt jobbára marokkói, török, spanyol értelmiségiekkel dolgozom együtt... — Ezek után végképp rejtély számomra, hogy jutott ideje Széchenyi alapos megismerésére is, amit említett dolgozata is tükröz. .. — Szakmámnál fogva is érdeklődöm a magyar közgazdaságtan, gazdasági élet iránt. De most már a magyar irodalom nyomon követésére is kerítek időt. Tudja, az első tíz-tizenöt óv nagyon leköti az értelmiségit, aki külföldön akar előbbrejutni. . . aztán fokozatosan ébredezni kezd, s már teret is kaphat az óhaza kultúrájához való kötődés. Olvasta-e Fejes Endre Angyalarcúját, vagy Fenákel Judit új könyvét... ? BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELE Tessényi János Kanadában élő operaénekessel budapesti koncertjének előestéjén beszélgetünk a művész zuglói szülőházában. — Kérem, vázolja röviden eddigi pályafutását! — A Színművészeti Főiskola színésztagozatán kezdődött a pályám, ahol olyan kiváló tanáraim voltak, mint Olty Magda, Balázs Samu és olyan tehetséges osztálytársaim, mint Dómján Edit vagy Avar István. Az utolsó évben átiratkoztam a Székesfővárosi Zeneiskola operaónekesi szakára, majd 1966-ban a debreceni Csokonai Színház basszistája lettem. Nemegyszer még maszkjaimat is magam készítem, hiszen annak idején a Főiskolán maszkkészítést is tanultunk. 1964-től 1966-ig az oberhauseni és a mainzi, majd tíz esztendeig a Müncheni Állami Operaház tagja voltam. 1967-ben települtem át Torontóba, ahol jelenleg is élek. A SZERZŐ FELVÉTELE — Miképpen jött létre e mostani magyarországi koncért? — Feleségem Kanadában a CBC- nél újságíró és számos magyar vonatkozású zenei esemény szervezője. Tavaly, a Kodály-centenárium alkalmából lemezfelvételem készült és Kodály-esteken énekeltem, ahol Fellegi Adóm budapesti zongoraművész is részt vett. ő szervezte azután e mostani fellépést a Bartók Emlékházban. Hidi Mária kanadai hegedűművészszel és Fellegi Ádámmal együtt lépek fel. A műsor középpontjában egy kanadai magyar zeneszerző, Polgár Tibor rendkívül izgalmas, nagy hatású dalműve áll: „A világ újrateremtése.” Arról szól, hogy Isten hét nap alatt teremtette a világot és az ember kevesebb mint hét nap alatt elpusztítja. .. Ez a kantáta az élet újrateremtésének lehetőségeit vizsgálja egy elképzelt atomháború után. A koncert másik felében Anyegint, Fülöp királyt és a Cigánybárót illetve Muszorgszkij és Schumann dalait éneklem. — Végezetül, kérem, mondja él, milyen tervek foglalkoztatják! — Legközelebb Münchenben és Dachauban adok koncertet, majd Kanadában a „South Pacific” című híres Broadway-musicalben lépek fel. Torontóban nincsen önálló operatársulat: minden egyes szerződésért meg kell küzdeni. A város jövőre lesz 150 éves. Az évforduló tiszteletére Fellegi Ádámmal és kanadai magyar művészekkel összefogva „400 évmagyar zenéje” címmel olyan koncertsorozatot tervezünk, amely Bakfark Bálinttól Lendvay Kamillóig tallóz a magyar zeneirodalomból. Szó van továbbá egy tavaszi, debreceni koncertről és egyik legszebb álmom teljesülne, ha régi színházamban felléphetnék „A kékszakállú herceg várá”-ban. B. A. 13
