Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-10-01 / 20. szám

hanem generációkra szóló megrekedt- 8égről van szó.”

De ez az állandósult „átmenetiség” mégis valamiféle „relatív polgárosodást” jelentett, legalábbis a helyhezkötött gazdákhoz és a Coburg-majorban munkát vállalt gazdasági cselédekhez viszonyítva. Az utazási-, vállalkozási kedv, a világlátás — ha szűk körű világlátás volt is— valamiféle értéket jelentett a tardiak (vagy egy részük) számára a múltban, és jelent még ma is. Simó leírja és adatokkal is bizonyítja, hogy a tardiak csaknem kétharmada legalább két településen dolgozott már életében, míg egy hasonlóan zárt kicsiny község, Királyhegyes (ahol ugyanakkor készített a Társadalomtudományi Intézet hasonló szociológiai felvételt, mint Tardon) keresőinek és nyugdíjasainak alig egyharmada vállalt munkát több, mint egy településen. A „summás-vándormunkás”-tradíciók tehát ma is élnek.

„Tardon a múltban a kisebb földű .gazdák’ gyermekei jártak mint summások tavasztól őszig a tiszántúli

1. Indre Andrea, a juhász kislánya

2. Az „oroszlános ház”

Komáromi Róbert kőműves otthona

3. Sipák Miklósék háza befejezés előtt áll

4. Az épen maradt kontyos ház ma falumúzeum

5. Szemán József nyugdíjas tsz-tag borpincéjében

6. Gaál Kálmánné az idén augusztus 20-án lett

a népművészet mestere

7. A községi juhász saját félszáz birkája az ő „második gazdasága”

FOTÓ: GÁBOR VIKTOR

vagy a dunántúli uradalmakba dolgozni, s csak idősebb korukban lehettek ,gazdák’ a földjükön. Ma nemcsak nyáron, hanem télen is naponta kiürül a falu, s csak éjjel vagy hétvégeken van otthon az aktív keresők 80%-a.. . Helyben a nyugdíjasok. .. vannak, hétközben ők végzik a munkát a háztájiban, ők gazdálkodnak az eljáró családtagok helyett is. Az eljárók többnyire a hétvégeken kapcsolódnak be a munkába.”

És íme, a szerző összegezése:

„Az élet rendje tehát a keresők négyötöde számára a hetvenes években Tardon az, hogy amíg aktív kereső, addig eljáró, hétvégeken tevékenykedik a ház körül, a háztáji gazdaságban, s amikor nyugdíjba megy, egész tevékenységét a háztájira fordítja, nyugdíjasként .gazda’ lesz, de munkája gyümölcsét nem saját maga élvezi, hanem gyermekei boldogulására használja fel. Nem azért teszi, mert puritán, hanem azért puritán, mert a felhalmozás lehetősége ma is nehéz, csak rendkívüli áldozatokkal teremthető meg az élethez nélkülözhetetlen lakás (családi ház), a gyermekek taníttatása.”

A tanulmány legalaposabb, számomra legtöbb újat adó (legszívesebben így írnám: legizgalmasabb) része éppen az volt, amelyben a szerző a tardiak életstratégiáját, valamint e stratégia okait fedezteti föl az olvasóval, mintegy például állítva elénk a lakáshelyzet (a fészekrakás) és a háztájiban való munka (második gazdaság) összefüggéseit. Kár azonban, hogy Simó nem eléggé öszszefogottan tárgyalja az egyes témaköröket. De térjünk vissza a lakáshelyzetre és vizsgáljuk meg, milyen otthonokban éltek a tardiak a harmincas évek derekán:

„Egy családnak csak egy berendezett szobája van, a ,tiszta szoba' itt csaknem ismeretlen fogalom. Akárhányan is vannak a családban, a háznak csak egy szobáját lakják és fűtik, az asszon ynép ebben a szobában fon naphosszat a kerekes guzsalyon, a lányok itt hímeznek, ha van mit és mindnyájan itt alszanak... A káposzta, a csirkék, a készülő ebéd szaga összekeveredik a földelt padló kipárolgásával, a sárból vagy vályogból készült fal maga is szívja a nedvességet, az egész szobában langyos és nehéz a levegő. Ebben a levegőben szaladgálnak a mezítlábas, hiányosan és vékonyan öltözött gyerekek, akik természetesen a szobában nem koptatják a cipőjüket, pedig a padló alig melegebb, mint odakinn a föld... Ezeken a régi tardi házakon az ablakok roppant kicsinyek, a falak roppant vastagok, amilyen szépek a szemnek, olyan egészségtelenek lakásnak." (Szabó Zoltán: A tardi helyzet, 95. o.) Tízegynéhány esztendeje, amikor jó másfél éven át jártam a tardi utcákat, hogy összeszedjem a Magyar Hírekben 1969—70-ben megjelent riportsorozatom nyersanyagát, még magam is láttam jó néhány „kontyos” házat, laktak is bennük, fotóztam is őket. Idén májusban azonban „másfél” állt már csak közülük. Az egyik, a gazdagon berendezett falumúzeum, a másikat — a felet — éppen bontották, a helyére bizonyára új porta épül. Itt kell szólnom róla: a tardi házak ponto-9