Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
Kl MIT TUD? 1983 Lehetőség a kibontakozásra — A középdöntő után Berlinben jártam — meséli a Magyar Televízió tehetségkutató versenyének, az immár hetedik alkalommal megrendezett „Ki mit tud?”-nak egyik győztese, a „Szélkiáltó együttes” vezetője. Valaki ismerős dallamot kezd fütyülni a hátam mögött. A „Ki mit tud?”-on előadott egyik szerzeményünket. Hátrafordulok. „— Ne haragudj! — szólal meg magyarul a »tettes«, de megismertelek és ezt a poént nem hagyhattam ki!” — Ez a kis történet azt példázza — teszi hozzá beszélgetőpartnerem —, hogy a képernyőn megjelenni óriási népszerűséggel jár. Az ország minden részéből érkeznek hozzánk a meghívások: a „Ki mit tud?” nagy lehetőség a kibontakozásra. Az idei vetélkedősorozaton tízezernél is több produkció indult és ez rekord a „Ki mit tud ?”-ok történetében. A döntőt hat elődöntő és két középdöntő előzte meg, valamennyit egyenes adásban láthattuk. Az utolsó középdöntő után 51 000 közönségszavazat érkezett. — Az adások idején kiürülnek az utcák, a taxisofőrök jelentik, hogy alig van forgalom — újságolja Gálvölgyi János színművész, a műsor „konferanszié”-ja, maga is egy régebbi „Ki mit lúd?” felfedezettje. A „Ki mit tud?” ’83 talán legnagyobb meglepetése a „tizenévesek” előretörése. A komolyzene, a tánczene, a dixieland és a dzsesszbalett kategóriában például kizárólag húsz év alattiak jutottak be a döntőbe. A legfiatalabb döntőbe került versenyző, a zongorista Rácz Csilla mindössze tízesztendős! A verseny helyszíne az Almássy téri új Szabadidőközpont. A főpróba és a döntő közötti szünetben a tetőteraszon faggatom a „Ki mit tud?” talán legnagyobb szénzációját nyújtó két hangszerszólistáját : a 17 éves Csík Laurát és a 15 éves Somogyi Pétert. — Hogyan kezdtetek muzsikálni? — Én szinte „beleszülettem”: szüleim mindketten zongoristák; édesanyám a Színművészeti Főiskola korrepetitora, édesapám, Csík Gusztáv dzsesszzongorista — így Laura. — Az én szüleimnek viszont semmi kapcsolata nincs a zenével — veszi át a szót Péter. Édesanyám tanítónő, édesapám műszaki ellenőr. Hatéves voltam, mikor egyik tanárom hegedűt adott a kezembe. így kezdődött... — A sok tanulás és gyakorlás mellett marad-e időtök szórakozásra? —- Nagyon kevés — válaszolják. — Én olvasok és koncertre járok — teszi hozzá Laura. Példaképem Kocsis Zoltán. — Az én hobbim a horgászás — feleli Péter. — Hogyan tovább? — Az elmúlt napokban mindketten sikerrel felvételiztünk — korengedéllyel —- a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Néhány órával a beszélgetés után — a döntőben — mindkettőjük játékát maximális pontszámmal értékeli a héttagú zsűri. — Nem mindennapi élmény részesei vagyunk — nyugtázza örömmel Petrovics Emil zeneszerző. — Kivételesen nagy tehetségek indulásának lehetünk tanúi. — Mindketten ismerik a titkot — teszi hozzá Szinetár Miklós rendező, azt a varázslatot, amiért ezt a mesterséget, ezt a művészetet csinálni érdemes! — Nemcsak a zenének, a néptáncnak is ünnepe ez a döntő! — summázza a zsűri véleményét Vásárhelyi László koreográfus, akit jól ismerhetnek a Magyar Hírek olvasói is, hiszen ő vezette az 44
